Tóth Endréné (szerk.): Budapest Enciklopédia. 3. bővített, átdolgozott kiadás (Budapest, 1981)
p ablaktengellyel tagolt épület középrizalitján háromszögű, puttódíszes és címeres timpanon van vázával és fekvő szoboralakokkal, atlaszos hermák által hordott erkéllyel. A házon vörösmárvány emléktábla jelöli meg az 1838. évi Árvíz magasságát. Galamb utcai oldalához eredetileg hosszú, U alakú szárnyépületek csatlakoztak. Ezeket 1936-ban lebontották. Ugyanekkor, a Galamb utcai új bérháztömb építésekor felmerült a kis barokk palota lebontásának gondolata is, de ezt a Műemlékek Országos Bizottsága megakadályozta. A palota a pesti barokk világi építészetnek úgyszólván egyetlen emléke, többi társa ugyanis sorban áldozatul esett a Belváros fejlődésének. 1831 óta a Százéves Vendéglő található a földszintjén. G. L. (ma Károlyi) utcával és a Kecskeméti utcával együtt Nagy utca (1511). Erre az utcára nyílik a Főposta és a Károlyi -Trattner-ház ; a Felszabadulás tér sarkán pedig a századvég európai divatjaként valósult meg a Belvárosi Takarékpénztár építkezésekor az üvegboltozattal fedett galériás átjáró, a Párizsi udvar, két szintjén üzletekkel. A Károlyi utcát a Petőfi Sándor utcával összekötő aluljáró 1977-ben épült. G. L PETŐFI SÁNDOR UTCA (V. ker.) A Belváros egyik legfontosabb üzlet utcája, hasonló jellegű párjával, a Váci utcával párhuzamosan fut. A kettőt keskeny utcák kötik össze, mint a Haris köz. Párizsi utca, Régiposta utca, maguk is élénk kereskedelmi élet helyei. Korábbi nevén Koronaherceg utca (1875), előtte Úri utca és még előbb az Egyetem PILVAX KÁVÉHÁZ A múlt század negyvenes éveiben, a pesti városi élet fellendülése idején, a kávéházi élet is megélénkült. Az ismert kávés, Privorszky uram az Úri utcában „Café Renaissance” cégér alatt nyitotta meg bolthajtásos, szépen berendezett kávéházát. Ezt vette át kávéslegénye, Pilvax Károly, később már az ő nevén Pilvaxnak is nevezték. A kávéházra kezdettől fogva jellemző volt, hogy főleg fiatalok fordultak meg benne, és már 1844-ben irodalmi körré csoportosultak. Ennek a körnek a középpontja Petőfi Sándor volt. A lapot, melyben egy újabb verse megjelent - az egyik kortársi visszaemlékezés szerint - egymás kezéből kapkodták, felolvasták, megéljenezték. A korabeli sajtóban is tükröződik Koronaherceg (Petőfi Sándor) utca; fénykép 1900 körül