Tóth Endréné (szerk.): Budapest Enciklopédia. 3. bővített, átdolgozott kiadás (Budapest, 1981)
romjait ma már a Duna hullámai borítják. Irodalmi emlékeink egyik becses darabja, az ún. Csuti biblia e kolostorban készült. G. GY. DEÁK FERENC TÉR (V. ker.) A Lipótváros kiépítésének megkezdése előtt ezen a téren és a Deák Ferenc utcán át, a pesti városfal mentén országút vezetett a hajóhídig. 1810 körül Kohlmarkt volt a neve, és 1840 körül a második világháborúban elpusztult Wodianer- (Kemnitzer-) ház copfhomlokzatát díszítő két török szobor után Török térnek is nevezték. A tér 2. sz. alatti épületét az Adria Biztosító Intézet építtette 1914-18 között (Pogány M.-Tőry E.). Szobordíszei a második világháborúban elpusztultak, és ezek nélkül állították helyre 1949-50-ben. A klasszicista stílusú evangélikus templom tervezője, a késmárki származású Krausz János építőmester, szakítva a hagyományos templomformákkal, egyetlen nagy prédikálótermet tervezett. A templomot azonban hatalmas, domborúan ívelő tetőszerkezetével Pollack Mihály építette fel 1799-1809 között, szószéke Dunaiszky Lőrinctől való. Az épületet 1809-11 között katonai ruharaktár céljára használták, és csak 1811- ben szentelték fel. Kettős karzata 1820-ban épült. Külső homlokzatát a század eleji empire szellemében egyszerű tükörmélyítéses geometrikus mezők osztották meg. Az 1850-es években Hild József alakította át plasztikusabb formára: a triglifes főpárkányt és a négy falpillérrel kialakított álporticust ő építette. A porticus oromzata belevág az eredeti attikafalba. Homlokzati harangtornyát - mely Pollack Mihály 1799. évi terve szerint épült - 1875-ben lebontották. Az evangélikus templom és az 1864-ben felavatott új evangélikus iskola (ma Sütő utcai Általános Iskola) között levő épületrész ad helyet az Evangélikus Országos MúzEUmnak. A boltíves épületet, amelyet Krausz János tervezett 1793 és 1797 között, eredetileg imateremként, majd iskolai osztályokként használták. Az 1833/34. tanévben itt tanult Petőfi Sándor. Az 1979 nyarán megnyílt múzeum építészeti tervét Havassy Pál építészmérnök készítette. A tér közepén volt a földalatti vasútnak a Halcsarnokkal egybekapcsolt lejárója. Ettől délnyugatra helyezkedik el ma a metró állomása. F. T. G. L. DEGLOMERATORIUM (SELYEMGOMBOLYÍTÓ) (III., Harrer Pál u. 44-46.) Egy óbudai lakóház udvarán található az egykori selyemgombolyító kosárvonal alakú, különös formájú épülettömbje. Ez az egyemeletes, 24 ablaktengelyes, két végén félkörrel lekerekített téglalap alaprajzú épület az utcai bejárat felé fordul egyik félkörével, itt van a kapuja is. Két oldalán egyegy negyed köríves lépcsőkar vezet az emeletre. A selyemgombolyító épületét nagy udvar veszi körül. Ennek szegélyét földszintes, késő barokk ház alkotja. A Tallherr József kamarai építész által 1785-ben DÉRYNÉ SZÍNHÁZ (VIII., Kulich Gyula tér.) Ez a színház az államosítás során újjászervezett magyar színházi élet speciális intézménye volt. A színház adminisztrációja az indulástól kezdve a fővárosban zajlott, művészi tevékenysége azonban kizárólag a vidékhez kötötte. A cél az volt, hogy az ország legkisebb vagy legtávolibb helységébe is elvigye a színházat s így nevelje, szórakoztassa közönségét, nemes, színvonalas eszközökkel. Azt a feladatot végezte voltaképpen állami irányítással, amit névadó őse, Déryné és kortársai a vándorszínészet hőskorában önként és kezdetleges eszközökkel vállaltak magukra. Az 1951-ben életre hívott színház fennállásának 26 esztendeje alatt kb. 56 000 előadást tartott közel 16 millió néző előtt. Bemutatott darabjainak száma 360 felett jár. Műsorának tengelyében a klasszikus és modern magyar szerzők művei állottak, de nem hiányzott belőle úgyszólván egyetlen jeles európai drámaíró neve sem. A műfajok megoszlása minden színházénál változatosabb, hiszen ez az együttes volt hivatva arra, hogy a prózai igények kielégítése mellett a zenés műfaj követelményeinek is eleget tegyen. S méghozzá nemcsak operettet játszottak, de közönségüket az opera élményéhez is szoktatni próbálták. így jutott el az ország legtávolabbi településeire W. A. Mozart (Szöktetés a szerájból), G. Rossini (Sevillai borbély ), Kodály Zoltán (Székelyfonó), G. Donizetti (Don Pasquale), B. Smetana (Az eladott menyasszony) egy-egy operája. A műsorra, természetesen, csak olyan operát tűzhettek, amiben kevés szereplő kezdetleges technikai körülmények között is maradéktalan élményt tudott nyújtani. A gyermekközönségről sem feledkezett meg a színház. Évadonként egy-egy mesejátékot iktattak a műsorba, Íme tehát: opera, operett, mesejáték, tragédia és vígjáték - mindezt kb. 10-12 társulatra osztva játszotta a színház, 14-18 napos turnékon. Autóbuszkaravánnal járták az országot, vitték magukkal a színpadi és egyéb technikai felszerelést, melyet eleve úgy terveztek, hogy bárminő falusi mozi, kultúrház vagy éppen vendéglő nagytermében használható legyen. Arra az esetre is készen álltak, hogy ha állomáshelyükön netán nincs villany, saját teleppel fejlesszenek áramot. A fővárosi bemutatókat a Kulich Gyula téri színpadon tartották. Gyakran vendégszerepeltek a szomszédos államok magyarlakta vidékein is. 1978 márciusától átszervezték a színházat. A budai VÁRSzÍNHÁzban megnyílt Népszínház szervezetéhez csatolva ugyancsak Népszínház néven új korszak kezdődött életében. B. K. DÍSZ TÉR (I. ker. Várnegyed.) Nevét a XVIII. sz. második felében nyerte a déli szegélyén állt főőrség épülete előtt tartott katonai parádék - őrségváltások, díszfelvonó- 69 tervezett deglomeratorium tervei fennmaradtak az Országos Levéltárban. 1955-56-ban Pfannl E. építész tervei szerint állították helyre. G. L.