Tóth Endréné (szerk.): Budapest Enciklopédia. 3. bővített, átdolgozott kiadás (Budapest, 1981)
F Előfordul, hogy hivatásos filmrendezőkön kívül színházi rendezők is forgatnak filmeket. Jelentős a magyar dokumentum- és rajzfilmművészet is. A rajzfilmek a Pannónia Filmstúdióban készülnek, és gyakran dolgoznak UNESCO-, valamint amerikai megrendelésre. Akárcsak a játékfilmművészetben, itt is vannak jelentős előzmények: számos neves kanadai és angliai rajzfilmművész budapesti származású, mint például John Halas vagy a francia Jean Image. A dokumentum- és ismeretterjesztő filmek közül különösen a tudományos jellegű, népszerűsítő filmek jelentősek. Vadász János Nyitány című kisfilmje, mely Beethoven zenéjére a tyúktojásban kifejlődő csirke növekedését mutatja, a cannes-i fesztiválon nagydíjat kapott és Oscar-díjra jelölték. Neves rendezők ebben a műfajban Kollányi Ágoston és az 1980-ban elhunyt Homoki-Nagy István. A filmművészek viszonylag gyakran találkoznak a közönséggel, filmjeik bemutatója alkalmával rendezett vitákon; különösen az egyetemi ifjúsággal szervezett találkozások rendszeresek, szinte már hagyomány, hogy egy-egy új magyar filmet az egyetemi ifjúsággal vitat meg először a rendező. A Filmművészek Szövetségének klubjában is találkoznak a művészeti élet képviselői a filmművészekkel. Számos elismert magyar író írt forgatókönyveket közvetlen baráti kapcsolatban a rendezővel. Joggal mondható tehát, hogy a budapesti filmélet szoros kapcsolatban van a budapesti közönséggel, és egyben a magyar kulturális élet szerves része. N. I. FLÓRIÁN TÉRI RÓMAI KATONAI FÜRDŐ (III. ker., Flórián tér 3-4-5. szám.) 1778-ban Óbuda központjában földmunkák során egy régi épület maradványaira bukkantak. Schoenwisner István, az egyetem tudós professzora megállapította, hogy egy római kori fürdő romjait találták meg. Még abban az évben egy latin nyelvű könyvben ismertette ásatásának eredményeit. Ez volt az első rendszeres régészeti feltárás Budapest területén. Az uralkodó, Mária Terézia rendeletére a maradványokat eredeti helyükön megőrizték és megtekinthetővé tették. Bár 1930-ban és 1960-61-ben a fürdő további helyiségeit tárták fel, teljes kiterjedését még most sem ismerjük. A légiós tábor területén feküdt és a katonaság rendelkezésére állt. Egy itt talált oltárkő „termae maiores”-nek, „nagyobb fürdő”-nek nevezi. Ezt az oltárkövet II. Claudius császár uralkodása alatt, i. sz. 268-ban állították abból az alkalomból, hogy a fürdőt, „mely az építése óta eltelt nagy idő miatt omladozófélben volt, kijavították, valamint folyosókkal és új bejáratokkal bővítették”. De az itt talált bélyeges téglák tanúsága szerint még I. Valentinianus (364-375) idejében is végeztek rajta javításokat. Az eddig feltárt részletekből megállapítható, hogy a római kori fürdők általános, szokásos elrendezése szerint a Flórián térinél is külön hideg, langyos és forró vizű medencét építettek. A fürdőhöz vetkőzőhelyiség és külön izzasztó kamra is járult. Ez utóbbit, valamint a meleg vizes helyiségeket az ún. hypocaustum rendszer segítségével meleg levegővel alulról fűtötték. Mint a Flórián téri fürdőnél is megfigyelhető, kettős padlót építettek; az alsó padlóra helyezett 1,20 m magas kőoszlopok tartják a felső, tulajdonképpeni padlót. A két padlófelület, tehát az oszlopok között, meleg levegő áramlott - így fűtötték az egész helyiséget alulról. A fürdő az ugyancsak a légiós tábor területén levő katonai kórház szomszédságában feküdt. A fent említett oltárkő is katonai fürdőnek nevezi. Mivel a mai Római fürdő gyógyvizét vezették be, valószínűleg nemcsak tisztálkodási, hanem gyógyítási célokat is szolgált. Közelében a gyógyító istenpárt, Aesculapiust és Hygieiát ábrázoló domborművet is találtak. A fürdő lefedett és konzervált maradványai között kis római kori egészségügyi múzeumot rendeztek be. A múzeumi terület bejárata a Kórház utcai oldalon található. W. 1. FOGASKEREKŰ VASÚT A Sváb-hegyen a XIX. század második felében mind több család épített magának nyaralót. A kirándulók is egyre szívesebben keresték fel az iparosodó főváros zsúfoltságával, zajával, rossz levegőjével szemben enyhülést adó, felfrissítő természetet. A Sváb-hegyre (ma Szabadság-hegy) felvezető vasutat 1873-ban építették Cathry tervei szerint, a VÁROSMAJoRból kiindulva, 1890-ben meghosszabbították a Széchenyihegyig. A vasút alsó és akkori felső pályaudvara között 313 m szintkülönbség van, 3433 m hosszon. Az egyvágányú, kitérőkkel működő pályán a kocsikat egykor külön e célra szerkesztett lokomotív tolta, 1929-ben villamosították. 1973 óta új - Bécsben gyártott - szerelvények közlekednek rajta. G. L. FŐPOSTA (V., Városház u. 18.) A Petőfi Sándor utca és Párizsi utca sarkán, a Városház utcáig átnyúló tömbön épült a 70-es évek elején a „Főposta és Telegraf” épülete, tervpályázat alapján, amelyet Skalnitzky Antal (1836-1878) építész, az eklektikus pesti építészet egyik legjellegzetesebb alkotójának terve nyert meg. Skalnitzkyt, aki a várostengelynek nevezett útvonal (Kecskeméti utca - Bécsi utca vonala) egy másik kiemelkedő épületét, az Egyetemi Könyvtárat is tervezte, itt, a Főposta épületénél szigorú takarékossági szempontok is befolyásolták, éspedig mind a telek megválasztását, mind az épület kiképzését illetően. „Mégis a tervező elegáns formájú reneszánsz stílű épületnek finom műérzékkel párosult gyakorlati berendezést, szép helyiségeket alkotott”, írja róla az 1896- ban megjelent Budapest Műszaki Útmutatója. Később vitatták az épület helyének beépítettségét, ami eleve elveszi az Invalidusok palotája műemlékhomlokzatának kellő városképi érvényesülését. A Fő-