Budapest, 1877. november-december (1. évfolyam, 1-46. szám)
1877-12-03 / 19. szám
19-ik szám. BUDAPEST. Hétfő, deczember 3. Mac-Mahon lapul. Francziaországban úgy látszik a kedélyek kezdenek csillapodni. Mac-Mahon hajlamot kezd mutatni a békülékenységre. Igaz ugyan, hogy a róka is lemondott a szőlsőgerezdről, miután azt meg nem kaphatta, így a köztársasági elnök is azt igyekszik elhitetni a francziákkal, hogy őneki bizony nem is kell se statuscsin, se pedig más parliament a mostaninál! De ha Mac-Mahon csak egy kis reményét is bírta volna annak, hogy a franczia nemzet nyúl módon kész meglapulni az erőszak politikája előtt, bizonyára szóba sem állott volna Grévyvel s ignorálta volna a republikánus párt követelő eljárását! Az ügyek jelen állásában tehát minden jel oda mutat, hogy a hadsereg föl lesz mentve polgárvérontástól, s Francziaország megmenekül egy újabb forradalom iszonyaitól. De hát lehet-e ez máskép ? A parliament megnyitása óta Párisban s egyátalán Francziaországban az üzlet és ipar terén rémítő pangás állott be. A nyilvános hitel elveszett, az üzletforgalom megakadt. A bizonytalanság káros állapota következett be. Ezen állapotok valóságos izgalmat idéztek elő a párisi üzletvilágban. Nem is hiányoztak nyilatkozatok, melyek hű ecsettel tüntetvén elő az általános anyagi viszszaesést, a tábornokot felhívták, vetne véget a végzetes helyzetnek. Ezen kívül a világkiállítás érdekeit is komoly veszedelem fenyegeti. Számos külföldi kiállító kijelente, hogy a közállapotok jelen bizonytalansága közepett, nem érzi magát hajlandónak, a párisi világkiállításban részt venni. A közhangulat mindinkább nyomottá vált. Ki engedjen? A parlament? Az erősebbnek érzi magát, mert övé a közakarat. Engednie kell tehát az elnöknek, mert ma ő a gyöngébb. A „BUDAPEST" NAPI TÁRCZAJA. Egy palack sírászi bor. A Sah a szokottnál gyakrabban szedte ránczba a homlokát; a szokottnál gyakrabban húzta össze szemöldökeit; többször mint valaha csúszott nyugtalankodva majd ide, majd oda, vörös selyem pamlagán, és a csibuk, mely máskor oly jól ízlett neki, most undort gerjesztett. De miért szedi a Sah ránczba a homlokát? Miért húzza a szokottnál gyakrabban össze szemöldökét ? Miért csúszik nyugtalankodva majd ide, majd oda, selyem pamlagán ? És végre miért undorodik most csibukjától, mely máskor oly jól ízlett neki ? — A Sah gondolkozott, és valahányszor a Sah gondolkozott, ami szerencséjére igen ritkán esett meg rajta, reszkedve kerekedett, mivel az elmélkedés rendesen erős fejfájást okozott neki. Ettől azonban rögtön megmente a Moheyr el Memalek, magyarosan a pénzügyminister megjelenése. Az újonnan érkezett földre veté magát, homlokát a padolatig meghajtá, és a Sah lábáig csúszván, így szólt: „Mindenható uralkodóm! Földünk ragyogó napja, ki az égboltozatán levő napnak fényével vetekedik! Te hivattál. Mit kíván a fejedelmek leghatalmasbika szolgáinak legutolsójától!“ Soha sem hittünk az angol politika őszinteségében. Megvoltunk mindig győződve, hogy Anglia előtt humanitás, nemzetközi jogok s európai béke csak annyit jelentő argumentumok, amennyi hasznot hajtanak Albion fiainak. Voltak kik más nézetet vallottak, s elhitték, hogy az angol kormány majd segítségére jön a magyar érdekeknek — keleten! Igaz,hogy a londoni sajtó itt ott tett is olyféle nyilatkozatot, mely az orosz hadviselésre nyomást gyakorolhatott. De hát Gortsakoff azért Gortskoff, hogy eltalálja miért duzzog az angol kabinet. És az orosz kormány tudott segíteni az angolok baján — s ma már az angol hajóraj leszedi vitorláit, az angol hadsereg nem mozgósittatik — az angol érdek nincs már az oroszok keleti előnyomulása által fenyegetve. Szóval ma már az angol Mirza Ali Khan, mondáa Sah, saját pénztáramban van egy millió ötszázhuszonötezer Toman (perzsa pénznem). E szerint négyszázhetvenötezer Toman hiányzik, hogy két milliónyi kerek összeget nevezhetnék magaménak. Ez a hiányzó négyszázhetvenötezer Toman elrabolja álmomat, ízetlenné teszi ételem és italomat, és elfojtja szívem minden gyönyörét.“ A pénzügyminiszter ki igen jeles ember volt, rendkívül ruganyos lelkiismerettel bírt, és a népet már tökéletesen kiszivattyúzta anynyira, hogy már lehetetlen volt tőle még valamit kicsikarni, de uralkodóját ismervén azt is igen jól tudta, hogy senki se volt képes rögeszméit fejéből kiűzni, egy pár perczig gondolkozott aztán igy szólt: — Hatalmas uralkodóm! Allah sújtsa ellenségeidet és nyomja fejeiket talpad alá! Térjen vissza ismét az álom szempilláidra,az iznyelvedre, a gyönyör szívedbe ! Nem csak a hiányzó négyszázhetvenötezer Toman birtokába fogsz jutni, hanem megduplázhatod kincsedet amikor csak kívánod. — Lehetséges ez ? Beszélj! viszonzá a Sah. — Ki hatalmasabb nálad? Ki merne parancsodnak ellenszegülni ? felesé Mirza-Ali- Khan. Adj parancsot, hogy ezentúl országodban egy fél Toman értéke egyenlő lesz egy egésznek értékével és az egy millió ötszázhus „N. Fr. Pr.“ közli a nagyhírű török államférfinak nov. 19-én Nápolyban kelt és egy konstantinápolyi barátjához intézett levelét, mely nemcsak a levélíró neve végett, hanem tartalmánál fogva is rendkívül érdekes. Hangja, noha sehol se lép túl a parlamenti ildom kifejezésein, a legkeményebben megrójja a török közigazgatási rendszert s a mostani kormányt. Midhat, mint mindig, úgy e levelében is tűzzel és hazafias lelkesedéssel beszél népének jó tulajdonságairól, de bármelyik külföldi sem ostorozhatná kíméletlenebből a Törökországban uralkodó visszaéléseket Meglepő benne az, hogy hibának nevezi a londoni jegyzőkönyv elvettetését a porta által és kijelenti, hogy könnyen ki lehetett volna eszközölni néhány sértő kifejezés elhagyását s akkor a háború elkerülése végett a jegyzőkönyvet el kellett volna fogadni. Ebből az tűnik ki, hogy Midhat daczára Oroszország iránti igen természetes ellenséges in huszonötezer ragyogó Tomanod rögtön három millió és ötvenezer Tomaura fog emelkedni! — Mohamedre mondom! szólt örömmel a Sah, ez kitűnő gondolat! Készítsd el a törvényt , én holnap szentesítem. A minister eltávozott; a Sah azonnal terített asztalhoz ülve, fáradhatlanul élvezé annak gyönyöreit, sokat de nagyon sokat evett és azonkívül egy palaczk sirászi borból a szokottnál többet öntött a garatra. Midőn végre az ebéd fáradalmaitól felüdülést keresve a puha párnákra hajtó fejét, belépett belügyminisztere Sadre Azamki még kitünőbb férfiú volt a pénzügyminiszternél és sokkal ruganyosabb lelkiismerettel is bírt. A Sah azonnal elbeszélte a pénzügyminiszterrel tartott értekezletét és nem győzte eléggé dicsérni éleselműségét. A belügyminiszer a legnagyobb figyelemmel hallgatá a Sah szavait, és teljesen meg lévén győződve, hogy ha ezen őrült tanácsokra ellenvetéseket tenne, a Sah haragját vonná magára, maga is dicsérni kezdte kollegáját. — Mirza Ali Khan tanácsa kitűnő, mondá, de nem tökéletes! — Mi hiánya van ? — Hatalmas uram, viszonzá a minister, azon parancs, melyet holnap kibocsátasz megduplázza kincsedet. De mit ér nekünk a világ minden kincse, ha a halál megfoszt bennünket életünktől ? Igaz, hogy Mirza Ali Khan És Mao Mabon engedett. Alkudozik, s hajlandó megtagadni minden a köztársaság ellen elkövetett bűnét, lemondani Luluról, Chambord grófról, és minden ismert és nem ismert trónkeresőről, csakhogy megtartsa őt továbbra is a parliament köztársasági elnöknek. A Minister tanács volt tegnap este a kereskedelmi ministérium helyiségében. Két igen fontos, elvi jelentőségű döntést fog közölni legközelebbi számában a m. kir. minister tanács engedélyével szerkesztett „Közig. Döntvénytár“. A vallás és közoktatási miniszer ugyanis egy konkrét eset elintézése alkalmából, értesülésünk szerint kijelenti, hogy a közigazgatási bizottság határozatai ellen annak egyes tagjai felebbezéssel nem élhetnek. A földmivelési, ipar és kereskedelmi miniszer pedig szintén egy konkrét eset elintézése alkalmával azt jelenté ki, hogy a vásári helypénz még a hetivásáron kívüli napokon is beszedhető. Angol ravaszság, politika más nótát fütyül, mint ezelőtt egy hónappal is ! És eszerint a magyar közvélemény felült, angol rokonszenvével e háborúban is. Még csak rövid ideje, hogy a Themse partján a magyar érdekek kellően hangsúlyoztattak. Ma már azt mondják: mi angolok nem vagyunk veszélyeztetve az orosz hódítások által; mi megvettük a Suez csatornát, hajóhadunk őrzi Gibral ■tart, titokban biztosítottuk magunk számára a Dardanellákat meg a Feketetengert is — a többivel semmi közünk. Naggyá lesz Bulgária ? Lássa a magyar-osztrák állam. Szerbia függetlensége aggasztja a magyarokat ? az ő dolguk. Montenegró törekvéseivel törődjenek a magyarok! Mi elég erősek és eszélyesek voltunk megvédeni érdekeinket békés utón, gróf Andrássy, dolga, miként bánjék el az orosszal. Ily szél fuj Angolországból, s e szél a magyar nemzet egyik jobb reményét viszi el rohamával. Midhat pasa levele.