Budapest, 1881. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1881-02-02 / 32. szám

32-ik szám. BUDAPEST, Szófda, február 9. vagy más kereskedésekben mindenféle hazai bort legyen szabad üvegezni; a műborokat száműzni kell, avagy oly adót kell reájuk vetni, amely vagy többet jövedelmez a cukor s kávé adónál, vagy lehetetlenné teszi a gyártását. Ne tekintsük a népet birkanyáj­­nak, a­mely csupán arra való, hogy nyírjuk, tegyünk már a nép javára is valamit. Az egyenlőség elvének alap­­ján mentsük fel regáló láncától is. Legyen f ura saját birtokának és helyzetének! Hazánk a bortermelés által millió­kat vehet be, ezer és ezer szegény csa­ládnak nyújthat kenyeret, megérdemli tehát az ügy, hogy érdekében szót emeljünk. Vágner Soma. V.-1 .. .--- ■ v:—■ r: . . ■ Politikai hírek. Budapest, február 1. kir. táblai bírák, továbbá az orsz. gazd. egyesület s a budapesti ker.- és iparkamara küldöttei. A bí­rósághoz intézendő jogorvoslatok, fellebbezések vagy semmiségi panaszok, melyeket a sérelmes ha­tósági végzés kézhez vételétől számított 15 nap alatt kell benyújtani. A semmiségi panaszokra nézve végzés, a felebbezésekre nézve ítélet alakjában mondandó határozat, melyet mindkét esetben indo­kolni kell. A törvény hatálya Horvát-Szlavónor­­szágra is ki fog terjedni. A pénzügyi bíróság hatásköre kiterjed I. adóügyekben­­. a törvényhatósági közigazgatási bi­zottságoknak mindazon határozataira, melyek: a) a földadó, házadó, I, II. és IV. osztályú keresetadó, az általános jövedelmi pótadó, a vadászati adó, a tőkekamat- és járadékadó s a hadmentességi díj mérvének megállapítása iránt; b) adómentességek iránt; c) az adó hibás kiszámítása vagy az ugyan­azon adótárgy többszörös megadóztatása miatt járó adóleírás iránt; d) adóelengedések iránt; e) a zá­logolás és árverés körül követett eljárás elleni pa­naszok iránt f) az adózókra kirovott pénzbírságok iránt; g) a községi (városi) és állami közegek el­len megállapított kártérítési kötelezettség iránt ho­zattak ; 2. az egyenes adófelszólamlási bizottságok­nak azon határozataira, m­lyek a harmad­osztályú keresetadó, a bányaadó és a nyilvános száma­dásra kötelezett vállalatok és egyletek adója megállapítása iránt hozattak. II. illeték ügyek­ben : a kir. pénzügyigazgatóságoknak azon ha­tározataira, melyek az illetékek mérvének meg­állapítása, vagy az illetékek kiszabásánál alapul vett adatok helyes, vagy nem helyes alkal­mazása iránt hozattak; III. a felek és a pénz­ügyigazgatás közt fenforgó mindazon vitás kérdé­sekre, melyeket a pénzügyminiszter, mint adó- vagy illetékügyekre vonatkozókat, a pénzügyi közigaz­gatási bíróság hatáskörébe rendeletileg utal.­­ Pénzügyi közigazgatási bíróság. Ama törvényjavaslat, melyet a pénzügymi­niszter a ház tegnapi ülésén a pénzügyi közigazgatási bíráskodásra nézve előter­jesztett, következtetni enged arra, hogy a kormány mikép tervezi általában a köz­­igazgatási bíráskodást. Évről évre felében miniszteri tanácsosokból alkotja össze azt az úgynevezett bíróságot, mely hivatva lé­gi­d pénzügyi közegek túlkapásai ellen az adózóknak elfogulatlanul igazságot szol­gáltatni. Hiányzik az állandóság, hiányzik a függetlenség e bíróság egyik felénél, mert a min. tanácsos egy év múlva ismét a mi­niszter föltétlen rendelkezése alá kerül, a ■másik fél pedig oly elemekből lesz össze­alkotva, kik az adóügy kényes jogi kérdé­sei körül teljes készültséggel alig bírnak. Szóval ez az intézmény ismét csak inkább a hatalom, mint az adózók érdekében alko­tottnak látszik.­­ A javaslat főbb pontjai­­ezek: A bíróság bírói hatalmát a király nevében ’gyakorolja, s adó- és illet­ékügyi osztályból áll. A bírák miniszteri tanácsosok vagy osztálytanácsosok, tejével vasra verve külön-külön cellába zá­rattak. E zsarnok eljárás annyira sértő ön­érzetüket, h­og­y a kihallgatáson — mintha csak összebeszéltek volna — egy sem emelt szót, védelmére, de még feleletre sem mél­tatták bíráikat. A kihallgatás előtt Kisszállási János rábírta egyetlen fiát, hogy azt vallja a hadbíró előtt, miszerint takarmányért járt künn a tanyán és a többiek erőszakkal­­kényszeritették az ottmaradásra, amennyi­­ben szánját feldarabolták és azon félt a paprikás. A tamburás tanúskodott mellet­te és vallomását esküvel erősité. Három hold kukoricaföld volt a ha­mis eskü jutalma. Egy hétre megjött az Ítélet. Az ítélethirdetésre a tamburás is megidéztetett. A vádlottak bevezettettek. Hét kis pálca volt az asztalon. Tudták­­ait jelent az. Az Ítélet zsiványokkal cim­­boráskodás miatt golyó általi, halálra szólt. .Kisszállást a tamburás vallomása alapján fölmentetik. Ekkor a hadbíró fölvette a pálcákat. „Ez az életetek“ monda és ketté­­törve a vádlottak lábai elé dobta. A tambu­­r­ás volt az egyedüli, ki­állva nem bírta meghallgatni az ítéletet. Lelki furdalását nem bírta kiállani, odaborult a bírák elé: „Tekintetes urak hamisan esküdtem.“ Ezzel dalért. Következő napon ástak egy hosszú ,gödröt; a gödör mellé kivitték a vádlotta­dat; bekötötték szemeiket, letérdeltették­­őket a gödör mellé; háromlépésnyire tőlük fel volt állítva 27 vadász. Ekkor egy kard ■csiliámlott a légben, a 27 vadász egyszerre lőtt, és 9 becsületes polgár esett hanyatt a gödörbe. Rájuk húzták a földet, el voltak t­emetve, íme egy levélke a gyűlölet fájáról. F­e­h­é­r J. : Az ipari szakoktatás érdekében. A kereskedelmi minisztériumban ma t­a­­nácskozások tartottak egy az ipari szakoktatásra felállítandó v­e­­gyes bizottság teendői sza­bályzatának megállapítása érdeké­ben. — E tanácskozásokon a közoktatási és kereskedelmi minisztériumok képviselői vet­tek részt. — Megállapittatott egy szabály­zat tervezet melynek értelmében, a közok­tatási és kereskedelemügyi minisztériumok két-két, továbbá különböző fővárosi egye­sületek egy-egy­ képviselőjéből álló bizott­ság arra lesz hivatva, hogy az ipari szak­oktatás összes ügyeiben javaslatokat te­gyen s esetleg a szükséghez képest intéz­kedjék. Az illető egyletek képviselői ugyan­azon egyletek hármas javaslatai alapján a kormány által fognak kineveztetni. „ Erdélyrészi románok Bukarestben. Erdélyi románok küldöttségét várják a napokban Bukarestbe Írja a Magyar Polgár. E küldöttség a „határontúli honfitársak“ nevében üdvözölni fogja Bratiano mi­niszterelnököt a minapiban történt merénylet sze­rencsés kimeneteléért s egyúttal diszajándékot nyújt át, mely egy pompás kiállítású albumból áll. Buka­restben, a mint jelent­ős utóbbi időben ismét kezd fölkerekedni a nacioná­­s álmodozások áramlata Méltó megbotránkozást idézhet elő főkép a félhi­vatalos „Telegraphy!“ eljárása: e lap az erdélyré­szi románok küldöttségét egy rangba helyezi azon deputációval, melyet a Romániában élő osztrák-ma­gyar alattvalók, királyunk üdvözlésére Csernovicba küldöttek volt.­­ Zólyom megyében, mely eddig igen kitartó viadorokkal szaporította a Tisza, Kálmán szavazó falanxát, mint nekünk írják, körülbelül tisztában vannak a kö­zelgő választások eredményével. Az eddigi képviselők választatnak meg: G­r­ü­tt­ na­­­d Béla pártonkívüli a szliácsi ke­rületben, bár ellene a kormány Radvánszky Károly egykori képviselőt szeretné föllép­tetni, — Halassy Gyula Beszter­cebányán, Lehocky Egyed a brez­­nó-libetbányai kerületben, — b. Rad­vánszky Béla a zólyom-korponai­­ban. E három kormánypárti képviselő is (fájdalom!) egyhangúlag lesz meg­ van szó, hanem az hozatott javaslatba, hogy a görög kérdést illetőleg tárgyaláso­kat indítsanak meg a porta és a hatalmak képviselői közt. A kormány nézete a görög kérdés fölött, melynek aug. 25-iki jegyzéké­ben kifejezést is adott, azóta nem válto­zott. A kormány nem foglalkozván elszi­getelt akcióval, reméli, hogy a jelenleg megindítandó tárgyalások egyetértő ak­cióra fognak vezetni, mely által elérik a görög kérdés békés megoldását. Garibaldi­s az általános szavazási jog, (Gari­baldi legutóbbi hírek szerint nem fog elnökölni ama gyűlésen, mely az általános szavazási jognak Olaszországban való behozatala mellett fog nyilat­kozni. Garibaldi, mint jelentik, egy képviselővel nem­rég folytatott bizalmas beszélgetés közben oda nyilatkozott, hogy maga is kételkedik, előmozdí­taná-e a népműveltség jelenlegi állásánál az álta­lános szavazási jog közvetlen behozatala a haladás és a civilizáció érdekeit s hogy talán tanácsosabb egyelőre csak a választási jog kibővítésére törekedni Az athéni hangulat újabb jelentések szerint sokat vesztett harciasságából. Attól tartanak, hogy a hatalmak vereségük ese­tén cserben hagynák őket, meg a pénzügyi műveletek sem igen akarnak sikerülni. Különben — mint a görög képviselő­kamra tegnapi üléséről szóló távirati jelentésből kivehető — maga a kormány is a legna­gyobb határozatlanságban van legközelebbi teendői felől. Komandurosz mint­­elnök a választott bíróság terve ellen nyi­latkozott s kijelenté, hogy az újabb konfe­rencia még károsabb hatással volna Görög­országra, mint a választott bíróság, továb­bá azt mondja: a görög kormány félhivata­los utón arról értesült, hogy a Konstanti­nápolyban székelő nagykövetek ki akarják puhatolni a portát az iránt, vájjon meddig terjed végső elhatározása? — Trikupis in­terpellálván, a kormánynak az ország vé­delmére vonatkozó rendszabályai és céljai tárgyában, a miniszterelnök azt válaszolta, hogy a kormány ez idő szerint a hadi elő­készületekkel, a hadiszerek beszerzésével és útépítéssel van elfoglalva, hogy méltó­nak látszassák, a Görögországnak odaígért tartományok megszállására. KÜLFÖLD: A porta és a hatalmak. Anglia leg­újabb hírek szerint minden különös fentar­­tás nélkül beleegyezett, hogy a portával a görög határkérdés ügyében új tárgyalások kezhessenek. E kérdésben az angol alsóház tegnapi ülésén D­i­­­k­e külügyi al­állam­­titkár következő kijelentéseket tett: Gö­schen angol nagykövet néhány nap múlva tér vissza Konstantinápolyba, nem Kon­stantinápolyban összeülő konferenciáról KARC 0 L A T 0 K. Ha bírnánk a meseírás közhasznú képességé­vel, Hellas elvetemedett népe a legcsodálatosabb mesékre nyújtana anyagot. Eredeti kis szerepet is játszanak e banditák Európa politikai mozgalmában, mely magában is mesésnek mondható. Mese ez, melyben az állat­ország kitűnőségei (az angol oroszlán, a mi (?) kétfejű sasunk, az orosz medve, a francia kakas sat.) remegnek egy ... nyúltól. Mese, melyben az oroszlán remeg egy . . . vakondoktól. Vagy mit beszélünk oroszlánokról? Oly me­sében, melyben a nyúl és vakondok ily hatalmas, nem lehet szó másról mint csupa . . . szamarakról! * * ,* Van egy régi, borzasztó nagy önérzetről ta­núskodó közmondás. Az olló szomszédunkban lakó kezelője szokta volt dúdolgatni, hogy-----­Ha már szabó, Mindjárt báró ! Ezzel a logikával, s ezzel az önérzettel lát­szik az új-görög nép, ez utonállókká, szószátyár zsa­rolókká satnyult hellen-i­vadék dúdolgatni: „Ha már hellen, mindjárt Leonidas!“ * * * Törökország pedig élvezze a maga nagy elégtételét. Bezzeg! beleegyeznek most, mindenbe a dip­lomaták ! Halasztásba, alkuba, csak parancsoljon a fényes porta! A Hellas, mint valami budapesti uz­sorás, számít Európa ijedtségére, mely jól érzi, hogy a hollen heccből könnyen vérpatak és tűztenger vál­­hatik. S Törökország — ha valamikor nem bénít­játok meg - elegendő volna arra, hogy egy virgácscsal megzabolázza a közösend ama gyorkóc zavaróit! Most csak igyátok meg a mit főztetek ! GIL BLAS­ T O R P E D Ó K Az állat seregletben a kutya és macska bastirdon bámult el a zsidó. Ugyan mit csudálkozod magadat szólítja meg társa, hiszen ez még semmi de én láttam olyan kéményseprőt a ki­nek az apja molnár volt. * * * Hány éves? kérdi a népszámláló ügynök­­­házi­asszonyt. Huszonhat feleli ez kis­vár­­tatva. Ez fia úgy e bár? Igen. Hány éves ön fiatal ember. Tizenhat felel a kérdezett.

Next