Budapest, 1892. április (16. évfolyam, 94-118. szám)

1892-04-03 / 94. szám

94. szám. (L) BUD­AP­EST« Vasárnap, 1891. április 3. a magyar kormány a valuta rendezésé­vel, tehát az egyetlen nehézség elhárí­tásával nem szándékozik az önálló nem­zeti bankot létesíteni s hogy hitelügyünk szabad fejlődése, államiságunk egy fon­tos alkotó részének megvalósulása to­vábbra is csak vágy és álom marad. Tors Kálmán: POLITIKAI HÍREK. Budapest, április 2. — Az országgyűlési „Fü­ggellen­­­ségi és 48 as párt“ e hsó 3-án d. e. 11 órakor értekezletet tart. — A delegációk. A delegációkat az idén május 23-án fogják megnyitni. A közös minisztériumokban már megkezdték a költség­­vetések összeállítását s húsvét után megkez­dődnek Bécsben a közös miniszteri tanácsko­zások a delegációk elé terjesztendő költségve­tés végleges megállapítása céljából. A közös hadügyminiszter a költségvetésben újból elő fogja irányozni mindama tételeket, melyeket a delegációk a múlt ülésszakban a hadügyi költ­­ségvetés rendkívüli szükségleténél töröltek. — Bírósági kinevezések. A hivatalos lap mai számában közzétett bírósági kinevezéseket már ma közöttük, de helyreigazításul pótolnunk kell azt, hogy Herceg Zsamondot seges­vári járásbiróvá nevezte ki a király, zsadányi rásbiróvá pedig nem őt, hanem S­z­o­j­k R­óbertet. — Ki lesz a zágrábi érsek ? Zágrábi érsekké a »Magyar Hírlap« értesülése szerint, H­a­u­d­e­k Ágoston bencés, a zalavári apátság jószágkormányzója fog kine­veztetni. A kormány jelöltje tudvalevőleg Vu­­csetics kanonok, ki ellen azonban Strossmayer mindent megmozgatott Rómában, hogy kine­vezését meghiúsítsa. — A keceli választás, Pest megye köz­ponti választmánya legközelebb tartandó ülésén április hó 14-ére tűzi ki a keceli választást. — A bíráló bizottságokból. A képviselőház IX. bíráló bizottsága ma dé után Lukács László elnöklete alatt a megtáma­dott abonyi mandátum ügyében kezdte meg tanácskozásait. A pest megyei abonyi kerület­ben január 28-án történt meg a választás, a­mely alkalommal T­h­o­­­d Dániel a függet­lenségi párt jelöltje N­e­p­p­e­l Ferenc kor­mánypártival szemben, a­ki a kerületet 11 évig képviselteten orsz képviselőnek megválasztva. Neppel 892 szavazatot kapott, mig T­h­o­l­d Dánielre 989-en szavaztak és így Thold tö­bb­ Szorultságában hat egy gazdag hód­­mező­vásárhelyi gazda emberhez, becsületes nevén K­a­s­z­a­p Péter uramhoz fordult Csekonics ezredes, a ki a császárt pénz­zavarából ki is segítette. Fél esztendő múlva az ezredes újra meg­jelent Kaszap uramnál s annak asztalára leol­vasta a kölcsönpénzt, annak törvényes félévi kamataival egyetemben. A nábob besöpörte harmincezer forintját, a kamatokat ellenben a leghatározottabban visszautasította: — Én a pé­nzt uralkodómnak adtam köl­csön, a­kitől magyar ember nem fogadhat el kamatot. Vigye vissza hát ezt a pénzt oda, a­honnan hozta, mert úgy segéljen ! nem laknék egy pillanatig sem oly országban, ahol még félesztendei kamatokat is elfogadnak. Ha nem tudja mit ezre­des úr?! Mondja meg a császár ő felségének, hogy ha ezért a kis szívességért valami kegye­lemben akar részesíteni ő felsége, úgy adja vissza magyar hazánknak a szabadságát. Nem tudjuk, átadta-e Csekonics ezredes József császárnak a „paraszt nabob” ezen üze­netét, de az tény, hogy kis idő múlva Kaszap uram nemességet kapott. Most is szokásos ugyan a közügyek témén szerzett érdemek elismeréséül, mint többek közt az alkotmányos kiadások födözése, ne­mességet osztogatni, csakhogy ennek a vissza­fizetése már rég kiment a divatból. De hogy Kaszap uramnak a félesztendei kama­tokra vonatkozó nyilatkozatára mit szólnának a m. k. adóhivatalok, a­hol a »késedelmi ka­mat“ ez a speciális magyar találmány oly nép­szerűségnek örvend, azt minden épeszű em­ber elgondolhatja. B. I.­sége 92 szavazat volt. A Neppel-párti válasz­tók a mandátumot megtámadták.A mai tárgya­láson a kérvényezők képviseletében dr. Dar­­v­a­s Fülöp jelent meg, míg a választást dr. P­r­e­y­e­r Hugó védte. Első­sorban a Neppel­­pártiak kérvényét olvasták föl. A kérvényhez csatolt, számszerűtt 89 tanunyilatkozat fölol­vasása után az elnök tekintettel az idő előre­haladottságára a tanácskozás folytatását hol­nap délelőtt fél 11 órára halasztotta. M Kv. reform&m­a lathat Az Ülés első tárgya Kiss Áron püspöknek, Degen­­f­e­l­d Józsefnek és Tóth Sámuelnek az az indítványa volt, hogy a zsinat tegye meg a kezdeményező lépéseket egy Debrecenben lé­­tesítendő tanárképzővel kapcsolatos bölcsészeti fakultás alapítása szerint. Szász Domokos püspök hozzájárul ahhoz az indítványhoz, hogy Debrecenben egy bölcsészeti fakultás létesít­­tessék- De az indítványt megtoldja azzal, hogy a zsinat egyúttal tegye meg a lépéseket a K­o­­lozsvárott már régen tervezett teológiai fakul­tás létesítése tárgyában, annál is inkább, mivel az erdélyi egyházkerület erre a célra már majdnem százezer forintnyi alapot is gyűjtött- Indítványozza, hogy a zsi­nat a két fakultás létesítésének előkészí­tése céljából bizottságot küldjön ki. — Ti­­s­z­a Lajos gróf azt a módosítást ajánlja a javaslathoz, hogy a két fakultás létesítésére szükséges alapot újabb adó kirovása nélkül szerezzék be. (Zajos helyeslés.) Beöthy Zsigmond azt indítványozza, hogy a zsinat te­gye át a konventhez e kérdést s az egyházi kerületek meghallgatásával intézkedjék. Kiss Albert szerint határozatot kimondani, hogy akarjuk a két fakultást, de annak végrehajtá­sához az eszközöket megtagadni, annyi mint azt nem akarni- Kovács Albert azt mondja, hogy ha egy teljes egyetemet akarna az egy­ház létesíteni, ahhoz hozzájárulna. Erre hozná­­nak áldozatot a magyar protestánsok, de egy újabb papnöveldére nem fog senki adakozni. S­z­i­l­á­d­y Áron, Kovács Lajos és Lengyel Imre hozzászólása után a zsi­nat nagy többsége elfogadta Szász Ká­roly határozati javaslatát, mely szerint a két fakultás létesítésének ügyét egy bizottsághoz utasítja, mely a módozatokra nézve a zsinat harmadik ülésszakához előterjesztést nyújt be. Tisza Lajos grófnak azt a pótló indítvá­nyát ellenben, hogy a bizottságnak adandó utasításban előre kimondassák, hogy újabb adóterhek kirovását a két fakultás létesítése érdekében a zsinat nem tartja megengedhető­nek, a zsinat 43 szavazattal, 41 ellen nem fo­­gadta el. A délután 5 órakor folytatott zsinati ülésen az egyházalkotmányi bizottság jelenté­sét mutatták be a hozzá utasított szakaszokról A lelkészeket választó hívek közé fölvettek vegyes házasságban élő re­formált nőket is. ORSZÁGGYŰLÉS. 1. A költségvetés részleteiből ma csak egyetlen egy tételt tárgyalt a ház, az udvar­tartás költségeiről szólót. Eötvös Károly, Pázmándy Dénes, V­i­s­o­n­t­a­i Soma, Ugron Gábor s a nemzeti párt részéről Bánó József adtak kifejezést a nemzet vá­gyainak s panaszának. A vita folyamában a kormány nevében W­e­k­e­r­l­e pénzügymi­niszter azt az örömmel hallott kijelentést tette, hogy a kormány ha nem is külön magyar ud­vartartás érdekében, de mégis tesz valamit, »hogy állam­jogi helyzetünk az udvartartás külső megjelenésében és érintkezéseiben meg­felelő kifejezést nyerjen.« Pázmándy ennek dacára és igen helyesen fentartotta határozati javaslatát, a­melyet csak 28 szótöbbséggel ve­tett el a kormánypárt. Ez volt az első szava­zás a szavazók összeszámlálásával az új ház­ban. A kérvények tárgyalásának során Pe­ló­n­y­i Géza tiltakozott az ellen, hogy a ko­ronázás emlékünnepét összekössék az 1867-iki kiegyezés dicsőítésével. S­z­a­p­á­r­y minisz­terelnök tudatta, hogy a koronázás megünnep­lése tárgyában a kormány annak idején javas­latot fog tenni. Az ülést C­s­á­k­y miniszter­nek a temes megyei közoktatási állapotokkal foglalkozó interpellációra adott válasza a Po­lonyinak az ügyészi indítványok nyil­­ván­osságáról szóló interpellációja zárta be. A képviselőimk ülése április 2-án. Bársfly Dezső báró elnök az ülést meg­nyitván, megkezdődött a költségvetés rész­letes tárgyalása az úgynevezett kisebb tárcák költségvetésével. Magyar királyi udvartartás. Eötvös Károly a függetlenségi párt ne­­vében ezúttal is hangsúlyozza, hogy a nemzet önálló magyar udvartartást óhajt. Az udvartar­tás a közös ügyek közé nem tartozik, annak költségeit is önállóan állapítja meg a magyar törvényhozás s így a nemzet óhajának teljesí­tése törvényes akadályokba nem ütközik. Mikor régebben a parlamenti pártok az önálló magyar udvartartást sürgették, a kor­mány mindig a financiális akadályokat emle­gette, azt állítván, hogy pénzügyi helyzetünk nem engedi meg az önálló magyar udvartartás szervezését. Egyszer azt hozták fel, hogy míg a budai királyi lak kellőleg kibővítve nem lesz, az önálló udvartartásról szó sem lehet. Ámde, a­mint ő magánúton értesült, a kibővítés — tekintve a 12 millióra preliminált költségeket — mintegy negyven esztendeig fog eltartani,s így addig a nemzet óhaját nem akarják teljesíteni. Óhajtaná a ka­binet és a többség álláspontját ismerni abban a tekintetben, hogy váljon e kérdésben is az örök változhatatlanság theóriájának Isivel, vagy pedig csak az örök nemakarás rabjai. Szeretné ismerni a pénzügyminiszter konkrét nézetét, hogy a mai állapotot tartja-e kedvezőbbnek, vagy azt, ha az udvartartás önállóan rendez­­tetvén, ennek erkölcsi és közgazdasági elő­nyeit élvezhetnék ? Beszédét azzal fejezi be hogy a kabinet nagy reform­tervei közepette ne feledkezzék meg az önálló magyar udvar­tartás rendezéséről. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bánd József arról értesült megbízhatóan, hogy a legfelsőbb körökben a külön udvartar­tás eszméjétől nem idegenkednek s igy a kor­mánynak csak kevéske jóakaratába kerülne az eszme megvalósítása. Valóban érthetetlen a kormány magatartása. Sürgeti a magyar ki­rály magyar udvartartását. (Helyeslés balfelől.) Ugron Gábor hangsúlyozza, hogy midőn Magyarország az udvartartás költségeinek teljes felét fizeti, ezt bizonyára nem azért teszi, hogy egy fényesebb osztrák udvartartást lásson. A törvény megadja a jogot az önálló magyar udvartartáshoz s ha a kormány merne szólani a koronának, ez bizonyára egy percig sem kés­lekednék, hogy a nemzet törvényes igényeit a leglojálisabban kielégítse. De a kormány nem mer szólani, mert fél — nem is annyira a ko­ronától — mint inkább attól, hogy elveszti az osztrák udvari méltóságok kegyét. Ha idegen méltóságok látogatnak el az osztrák-magyar udvarhoz, akkor a magyar udvari méltóságok csak mint az osztrák udvar megbízottjai sze­repelnek, úgy hogy egy magyar zászlósban föl is ébredt a magyar büszkeség s nem akart ily alárendelt szerepet játszani. Szemére veti a kormánynak, hogy a törvény dacára hallgatag nézte, mikor a trónra joggal birt főhercegek le­­mon­dását a magyar törvényhozással nem is tu­datták. A törvény értelmében a magyar tör­vényhozással nyilvántartás végett állandóan tudatni kellene az uralkodóház virtuális joggal bíró tagjainak születését, halálozását és lemon­­dását. Mi nem akarjuk királyunkat idegenek őrizetére bízni, közelebb akarjuk magunkhoz hozni, becsüljék meg tehát ezt a XIX. század végén ritka érzületet és rendezzék az önálló magyar udvartartást. (Tetszés és taps a bal- és szélsőbalon.] ^ Pázmándy Dénes adatokkal bizonyítja hogy az udvartartás egyáltalában nem magyar s a közös háztartás nem közös, hanem egysze­rűen osztrák. Ha az udvar Budapestre jön, ezt az udvari hivatal ily címen tudatja: »Ausflug des allerhöchsten Holes nach Budapest.« Tehát nem udvari székhely, hanem kirándulási hely Mikor a képviselőház elnöke audienciára ment a királyhoz, egész sor apró udvari méltóság előzte őt meg. Hát nem lealázó ez ? Legalább a magyar törvényhozásnak méltóságát védje meg a kormány. Határozati javaslatot terjeszt be mely így hangzik : A képviselőház utasítja a kormányt, hogy az önálló, állandó magyar ud­vartartás létesítése végett azonnal intézkedjék és eljárásának eredményéről a képviselőháznak jelentést tegyen. (Helyeslés balfelől.) II.

Next