Budapest, 1892. április (16. évfolyam, 94-118. szám)
1892-04-03 / 94. szám
94. szám. (L) BUDAPEST« Vasárnap, 1891. április 3. a magyar kormány a valuta rendezésével, tehát az egyetlen nehézség elhárításával nem szándékozik az önálló nemzeti bankot létesíteni s hogy hitelügyünk szabad fejlődése, államiságunk egy fontos alkotó részének megvalósulása továbbra is csak vágy és álom marad. Tors Kálmán: POLITIKAI HÍREK. Budapest, április 2. — Az országgyűlési „Függellenségi és 48 as párt“ e hsó 3-án d. e. 11 órakor értekezletet tart. — A delegációk. A delegációkat az idén május 23-án fogják megnyitni. A közös minisztériumokban már megkezdték a költségvetések összeállítását s húsvét után megkezdődnek Bécsben a közös miniszteri tanácskozások a delegációk elé terjesztendő költségvetés végleges megállapítása céljából. A közös hadügyminiszter a költségvetésben újból elő fogja irányozni mindama tételeket, melyeket a delegációk a múlt ülésszakban a hadügyi költségvetés rendkívüli szükségleténél töröltek. — Bírósági kinevezések. A hivatalos lap mai számában közzétett bírósági kinevezéseket már ma közöttük, de helyreigazításul pótolnunk kell azt, hogy Herceg Zsamondot segesvári járásbiróvá nevezte ki a király, zsadányi rásbiróvá pedig nem őt, hanem Szojk Róbertet. — Ki lesz a zágrábi érsek ? Zágrábi érsekké a »Magyar Hírlap« értesülése szerint, Haudek Ágoston bencés, a zalavári apátság jószágkormányzója fog kineveztetni. A kormány jelöltje tudvalevőleg Vucsetics kanonok, ki ellen azonban Strossmayer mindent megmozgatott Rómában, hogy kinevezését meghiúsítsa. — A keceli választás, Pest megye központi választmánya legközelebb tartandó ülésén április hó 14-ére tűzi ki a keceli választást. — A bíráló bizottságokból. A képviselőház IX. bíráló bizottsága ma dé után Lukács László elnöklete alatt a megtámadott abonyi mandátum ügyében kezdte meg tanácskozásait. A pest megyei abonyi kerületben január 28-án történt meg a választás, amely alkalommal Thod Dániel a függetlenségi párt jelöltje Neppel Ferenc kormánypártival szemben, aki a kerületet 11 évig képviselteten orsz képviselőnek megválasztva. Neppel 892 szavazatot kapott, mig Thold Dánielre 989-en szavaztak és így Thold több Szorultságában hat egy gazdag hódmezővásárhelyi gazda emberhez, becsületes nevén Kaszap Péter uramhoz fordult Csekonics ezredes, a ki a császárt pénzzavarából ki is segítette. Fél esztendő múlva az ezredes újra megjelent Kaszap uramnál s annak asztalára leolvasta a kölcsönpénzt, annak törvényes félévi kamataival egyetemben. A nábob besöpörte harmincezer forintját, a kamatokat ellenben a leghatározottabban visszautasította: — Én a pénzt uralkodómnak adtam kölcsön, akitől magyar ember nem fogadhat el kamatot. Vigye vissza hát ezt a pénzt oda, ahonnan hozta, mert úgy segéljen ! nem laknék egy pillanatig sem oly országban, ahol még félesztendei kamatokat is elfogadnak. Ha nem tudja mit ezredes úr?! Mondja meg a császár ő felségének, hogy ha ezért a kis szívességért valami kegyelemben akar részesíteni ő felsége, úgy adja vissza magyar hazánknak a szabadságát. Nem tudjuk, átadta-e Csekonics ezredes József császárnak a „paraszt nabob” ezen üzenetét, de az tény, hogy kis idő múlva Kaszap uram nemességet kapott. Most is szokásos ugyan a közügyek témén szerzett érdemek elismeréséül, mint többek közt az alkotmányos kiadások födözése, nemességet osztogatni, csakhogy ennek a visszafizetése már rég kiment a divatból. De hogy Kaszap uramnak a félesztendei kamatokra vonatkozó nyilatkozatára mit szólnának a m. k. adóhivatalok, ahol a »késedelmi kamat“ ez a speciális magyar találmány oly népszerűségnek örvend, azt minden épeszű ember elgondolhatja. B. I.sége 92 szavazat volt. A Neppel-párti választók a mandátumot megtámadták.A mai tárgyaláson a kérvényezők képviseletében dr. Darvas Fülöp jelent meg, míg a választást dr. Preyer Hugó védte. Elsősorban a Neppelpártiak kérvényét olvasták föl. A kérvényhez csatolt, számszerűtt 89 tanunyilatkozat fölolvasása után az elnök tekintettel az idő előrehaladottságára a tanácskozás folytatását holnap délelőtt fél 11 órára halasztotta. M Kv. reform&ma lathat Az Ülés első tárgya Kiss Áron püspöknek, Degenfeld Józsefnek és Tóth Sámuelnek az az indítványa volt, hogy a zsinat tegye meg a kezdeményező lépéseket egy Debrecenben létesítendő tanárképzővel kapcsolatos bölcsészeti fakultás alapítása szerint. Szász Domokos püspök hozzájárul ahhoz az indítványhoz, hogy Debrecenben egy bölcsészeti fakultás létesíttessék- De az indítványt megtoldja azzal, hogy a zsinat egyúttal tegye meg a lépéseket a Kolozsvárott már régen tervezett teológiai fakultás létesítése tárgyában, annál is inkább, mivel az erdélyi egyházkerület erre a célra már majdnem százezer forintnyi alapot is gyűjtött- Indítványozza, hogy a zsinat a két fakultás létesítésének előkészítése céljából bizottságot küldjön ki. — Tisza Lajos gróf azt a módosítást ajánlja a javaslathoz, hogy a két fakultás létesítésére szükséges alapot újabb adó kirovása nélkül szerezzék be. (Zajos helyeslés.) Beöthy Zsigmond azt indítványozza, hogy a zsinat tegye át a konventhez e kérdést s az egyházi kerületek meghallgatásával intézkedjék. Kiss Albert szerint határozatot kimondani, hogy akarjuk a két fakultást, de annak végrehajtásához az eszközöket megtagadni, annyi mint azt nem akarni- Kovács Albert azt mondja, hogy ha egy teljes egyetemet akarna az egyház létesíteni, ahhoz hozzájárulna. Erre hoznának áldozatot a magyar protestánsok, de egy újabb papnöveldére nem fog senki adakozni. Szilády Áron, Kovács Lajos és Lengyel Imre hozzászólása után a zsinat nagy többsége elfogadta Szász Károly határozati javaslatát, mely szerint a két fakultás létesítésének ügyét egy bizottsághoz utasítja, mely a módozatokra nézve a zsinat harmadik ülésszakához előterjesztést nyújt be. Tisza Lajos grófnak azt a pótló indítványát ellenben, hogy a bizottságnak adandó utasításban előre kimondassák, hogy újabb adóterhek kirovását a két fakultás létesítése érdekében a zsinat nem tartja megengedhetőnek, a zsinat 43 szavazattal, 41 ellen nem fogadta el. A délután 5 órakor folytatott zsinati ülésen az egyházalkotmányi bizottság jelentését mutatták be a hozzá utasított szakaszokról A lelkészeket választó hívek közé fölvettek vegyes házasságban élő reformált nőket is. ORSZÁGGYŰLÉS. 1. A költségvetés részleteiből ma csak egyetlen egy tételt tárgyalt a ház, az udvartartás költségeiről szólót. Eötvös Károly, Pázmándy Dénes, Visontai Soma, Ugron Gábor s a nemzeti párt részéről Bánó József adtak kifejezést a nemzet vágyainak s panaszának. A vita folyamában a kormány nevében Wekerle pénzügyminiszter azt az örömmel hallott kijelentést tette, hogy a kormány ha nem is külön magyar udvartartás érdekében, de mégis tesz valamit, »hogy államjogi helyzetünk az udvartartás külső megjelenésében és érintkezéseiben megfelelő kifejezést nyerjen.« Pázmándy ennek dacára és igen helyesen fentartotta határozati javaslatát, amelyet csak 28 szótöbbséggel vetett el a kormánypárt. Ez volt az első szavazás a szavazók összeszámlálásával az új házban. A kérvények tárgyalásának során Pelónyi Géza tiltakozott az ellen, hogy a koronázás emlékünnepét összekössék az 1867-iki kiegyezés dicsőítésével. Szapáry miniszterelnök tudatta, hogy a koronázás megünneplése tárgyában a kormány annak idején javaslatot fog tenni. Az ülést Csáky miniszternek a temes megyei közoktatási állapotokkal foglalkozó interpellációra adott válasza a Polonyinak az ügyészi indítványok nyilvánosságáról szóló interpellációja zárta be. A képviselőimk ülése április 2-án. Bársfly Dezső báró elnök az ülést megnyitván, megkezdődött a költségvetés részletes tárgyalása az úgynevezett kisebb tárcák költségvetésével. Magyar királyi udvartartás. Eötvös Károly a függetlenségi párt nevében ezúttal is hangsúlyozza, hogy a nemzet önálló magyar udvartartást óhajt. Az udvartartás a közös ügyek közé nem tartozik, annak költségeit is önállóan állapítja meg a magyar törvényhozás s így a nemzet óhajának teljesítése törvényes akadályokba nem ütközik. Mikor régebben a parlamenti pártok az önálló magyar udvartartást sürgették, a kormány mindig a financiális akadályokat emlegette, azt állítván, hogy pénzügyi helyzetünk nem engedi meg az önálló magyar udvartartás szervezését. Egyszer azt hozták fel, hogy míg a budai királyi lak kellőleg kibővítve nem lesz, az önálló udvartartásról szó sem lehet. Ámde, amint ő magánúton értesült, a kibővítés — tekintve a 12 millióra preliminált költségeket — mintegy negyven esztendeig fog eltartani,s így addig a nemzet óhaját nem akarják teljesíteni. Óhajtaná a kabinet és a többség álláspontját ismerni abban a tekintetben, hogy váljon e kérdésben is az örök változhatatlanság theóriájának Isivel, vagy pedig csak az örök nemakarás rabjai. Szeretné ismerni a pénzügyminiszter konkrét nézetét, hogy a mai állapotot tartja-e kedvezőbbnek, vagy azt, ha az udvartartás önállóan rendeztetvén, ennek erkölcsi és közgazdasági előnyeit élvezhetnék ? Beszédét azzal fejezi be hogy a kabinet nagy reformtervei közepette ne feledkezzék meg az önálló magyar udvartartás rendezéséről. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bánd József arról értesült megbízhatóan, hogy a legfelsőbb körökben a külön udvartartás eszméjétől nem idegenkednek s igy a kormánynak csak kevéske jóakaratába kerülne az eszme megvalósítása. Valóban érthetetlen a kormány magatartása. Sürgeti a magyar király magyar udvartartását. (Helyeslés balfelől.) Ugron Gábor hangsúlyozza, hogy midőn Magyarország az udvartartás költségeinek teljes felét fizeti, ezt bizonyára nem azért teszi, hogy egy fényesebb osztrák udvartartást lásson. A törvény megadja a jogot az önálló magyar udvartartáshoz s ha a kormány merne szólani a koronának, ez bizonyára egy percig sem késlekednék, hogy a nemzet törvényes igényeit a leglojálisabban kielégítse. De a kormány nem mer szólani, mert fél — nem is annyira a koronától — mint inkább attól, hogy elveszti az osztrák udvari méltóságok kegyét. Ha idegen méltóságok látogatnak el az osztrák-magyar udvarhoz, akkor a magyar udvari méltóságok csak mint az osztrák udvar megbízottjai szerepelnek, úgy hogy egy magyar zászlósban föl is ébredt a magyar büszkeség s nem akart ily alárendelt szerepet játszani. Szemére veti a kormánynak, hogy a törvény dacára hallgatag nézte, mikor a trónra joggal birt főhercegek lemondását a magyar törvényhozással nem is tudatták. A törvény értelmében a magyar törvényhozással nyilvántartás végett állandóan tudatni kellene az uralkodóház virtuális joggal bíró tagjainak születését, halálozását és lemondását. Mi nem akarjuk királyunkat idegenek őrizetére bízni, közelebb akarjuk magunkhoz hozni, becsüljék meg tehát ezt a XIX. század végén ritka érzületet és rendezzék az önálló magyar udvartartást. (Tetszés és taps a bal- és szélsőbalon.] ^ Pázmándy Dénes adatokkal bizonyítja hogy az udvartartás egyáltalában nem magyar s a közös háztartás nem közös, hanem egyszerűen osztrák. Ha az udvar Budapestre jön, ezt az udvari hivatal ily címen tudatja: »Ausflug des allerhöchsten Holes nach Budapest.« Tehát nem udvari székhely, hanem kirándulási hely Mikor a képviselőház elnöke audienciára ment a királyhoz, egész sor apró udvari méltóság előzte őt meg. Hát nem lealázó ez ? Legalább a magyar törvényhozásnak méltóságát védje meg a kormány. Határozati javaslatot terjeszt be mely így hangzik : A képviselőház utasítja a kormányt, hogy az önálló, állandó magyar udvartartás létesítése végett azonnal intézkedjék és eljárásának eredményéről a képviselőháznak jelentést tegyen. (Helyeslés balfelől.) II.