Budapest, 1892. május (16. évfolyam, 121-151. szám)
1892-05-01 / 121. szám
r,121. szám. (2) „ BUDAPEST« Vasárnap, 1882. május 1. Május elseje. Budapest, április 30. Mióta a munkások magukévá fogadták, azóta külön kell jegyezni ezt a napot. Programmot képvisel: a szocialista forradalomét. Kár volna azonban a »forradalom« szótól rögtön megijedni. Forradalom jótékony is lehet, sőt még békés is lehet, az erőszak azon minimumának alkalmazásával csupán, mely a körülmények kényszerítő hatásában rejlik. S miért ne lehetne épen a szociális forradalom jótékony is, békés is, holott minden érző szív és minden gondolkozó elme abban forrong, hogy ezt így tegye lehetővé? Ha a társadalom úgy akarja , miért volna akkor romboló földrengésre szükség, mely az öszszeomlasztott világban nem csak azt temeti el, ami rosz és kárhozatos, de eltemeti azt is, ami örök életre érdemes ? Nagyon sajnálni való az a zavar, mely a szociális kérdés körül már magukban az alapfogalmakban is uralkodik. A legtöbb ember előtt a munkás meg az anarkista egy ördög. Pedig ép oly messze állanak egymástól, mint teszem föl a pap meg a dinamitos. Pap dobhat robbanó bombát akár az oltár alá is anélkül, hogy azért eszébe jutna valakinek ezt, papi mivoltának tudni be. Mi joggal kenik hát a munkásosztályra az anarkizmus, a dinamitosság vádját ? Tény, hogy szolid, józan munkás soha sem lesz anarkista, hanem csak a dologkerülő, a munkátlan, a két keze keserves munkája helyett pályatársainak koloriditásából kényelmesebben élősködő. Az ilyenek ellen pedig megvannak a társadalomnak a védekezési módjai, csak merjen élni velők s ne rettentesse magát vissza a velők való éléstől ama vikátor gondolat által, hogy a társadalmi rend ellen erőszakkal törő néhány gonosztevőnek megbüntetését majd az egész munkásosztály rész néven találja venni. A párisi esküdteknek a Ravacolügyben tanúsított hallatlan gyávasága kétségkívül szarvakat fog nevelni a vele hasonszőrű exisztenciáknak, van is azért oka nemcsak a franciáknak, de az anarkizmus mételyétől meglepett többi államoknak is fokozottabb mértékben tartani a mai május elsejétől, noha a párisi dinamitosok kijelentették, hogy nem ment el az eszük ezen a napon exponálni magukat, mikor tudni való, hogy a rendőrség is csupa fül és csupa szem lesz. Mi sokkal kedvezőbb helyzetben vagyunk az iparilag fejlett államoknál. A mi munkásaink maguk gondoskodtak róla, hogy őket a társadalmi rendnek bármi néven nevezendő ellenségeivel összezavarni ne lehessen. Az a május elseje, melyet két évvel ezelőtt megültek, nem tartalmazott senki ellen fenyegetést, nem üzent más társadalmi osztályoknak háborút s az a kiáltvány, a melyet a magyar munkások nem sokkal az után kibocsátottak, s a melyben a sehonnai kozmopolitaság megtagadásával e haza hűt fiainak, a társadalmi rend másokkal egyenlő tisztelőinek, a tulajdon szentsége föntartóinak vallják magukat, — egyenes megtagadása a nemzetközi nihilizmusnak, melynek az anarkizmus csak egy fajtája, amelynek a dinamit csak egy fegyvere. Mint túlnyomóan földművelő állam sok hátrányban vagyunk az iparilag fejlett országokkal szemben.De az az előnyünk megvolt és megvan, hogy módunkban volt és van az ipart annak kórságai nélkül honosítani meg, holott ezek az iparral együtt fejlődtek egyebütt s forrásaivá lettek a szociális bajok tengerének. Mi abban az arányban, amint több és több kéz fordult az ipari foglalkozás felé, igyekeztünk törvényhozási úton is segíteni e bajok egynémelyikén. Az ipartörvényben megállapítottuk a munkaadók kötelességeit a munkások életének és testi épségének védelme körül; gondoskodni igyekeztünk arról, hogy lelketlen vállalkozók a munkások erejének túlfeszítésével a külföldihez hasonló társadalmi kózállapotokat ne teremthessenek; törvényt alkottunk a beteg munkások segélyezéséről s most került a ház asztalára a kereskedelmi miniszternek két fontos javaslata: a balesetek megelőzéséről s az iparfelügyelőkről szóló, melyeknek mindegyike egy-egy fontos problémáját igyekezik megoldani az úgynevezett szociális törvényhozásnak. Nálunk a munkások tehát nem panaszkodhatnak, hogy a törvényhozásnak mostoha gyermekei. Kevés állam gondoskodott még ily mértékben is a maga munkásairól. Pedig mi ezen az úton megállapodni még nem akarunk, hanem rajta leszünk, hogy ami a munkások életének balesetek elleni biztosítása, maguk és családjuk helyzetének betegség esetén enyhítése, erejüknek kímélése s munkaképességüknek értelmes fejlesztése körül még hiányzik, nevezetesen pedig a balesetek elleni kötelező biztosítás megtörténjék és törvénynyé váljék. Ez nem pártkérdés, ez emberiségi kérdés s a legjobb politika arra, hogy hazánktól az anarkizmus átka távol tartassák s hogy május elseje nálunk igazán a munkások örömnapja legyen. Tors Káltán* A BUDAPEST MPITÁRCfiM. B o r d a 1. Ha as üde rózsák helyébe Mélyeket arcodról letépe, Homályt borít a sárga kór; Sas élethez kötött bizalmad A fájdalom hevében lankad: Igyál, legjobb orvos a bor! Ha kedvesedtől megcsalatván És szenvedélyed mint a vulkán Égő keblén a láva, forr; Ragadj pohárt, és míg a bánat Egy szikráját pislogni látod ; Igyál, legjobb orvos a bor! Ha lépsz a tettek mezejére S látod, hogy hasznos munkád bére, A sár, mélyet lábad tipor, De melyet a nép vad szeszélye Felszed, hogy megdobáljon véle: Igyál, legjobb orvos a bor! Ha nagy eszmét szül éles elméd És azt, mint holmi ócska kelmét Fogadja csak a tunya bor; Fogd a kelyhet s mig a jövendő, Melyben a világ megért, eljő: Igyál, legjobb orvos a bor! Ha élted végét jöni érted S reád lehel a bús enyészet, Mély minden élőt elsodor. Ne zúgjon, sorsod ellen ajkad, Panasz úgy sem segítne rajtad : Igyál, legjobb orvos a bor! Bertalan Ferenc. Járjunk falábon! (Egy modern reformeszme.) Az egész világ nem más tulajdonképpen, mint ezer és ezer mélyen érzett szükségen való segítségnek a roppant hiánya. A saját és a mások szükségletein segíteni, ez az ember rendeltetése ; az ember azonban találhat is fel szükségleteket és már ezáltal is lényegesen különbözik az állattól, mely csak veleszületett szükségleteket ismer. Nos nekem van itten egy időszerű új tervem, melyet én embertársaim javára ezennel közkincsesé vagyok hajlandó tenni. A múlt nyáron, mint tudjuk, egy vállalkozó szellemű francia falában tette meg az utat Párisból Moszkváig. Sokan megmosolyogták talán ezt az ötletet — pedig éppen nincs miért mosolyogni. Miért ne járhatnánk mi is mindnyájan falábon ? Önök talán nevetni fognak és azt mondják : »Hogy is ne, talán, hogy az egész város nyakát lábát törje ?« Hallgassanak meg, kérem szeretettel. Az ember képes mindenre, csak akarnia kell. A gyermekek, mint tudjuk, szeretnek falábon járni. Az utcáinkat gyakran ellepő roppant sár mellett, nagyon helyén lennének ám a falábak, és mindent meg lehet tanulni.• Ne higgyék azonban, hogy az utca sarának diadalmas legyőzése volt egyetlen ok, mely engem arra bírt, hogy a falábak használatát javaslatba hozzam, a falábak hordereje sokkal nagyobb ennél. A falábak nemcsak sárban képeznek szükségletet, de hatásosan segélyünkre vannak szebb időkben is. A tavasz szabadba csal bennünket, a talaj azonban még át van ázva, nedves , félünk, hogy meghűtjük magunkat, mennyibe Budapest, április 30. — Az árvaügyek rendezése. A belügyi igazgatás keretében az árvaügynél alig van valami elhanyagoltabb közigazgatási ág. A belügyminisztériumban naponkint érzik az ide vonatkozó intézkedések hiányosságát. tegség származik egyedül abból, hogy lábaink átnedvesedtek ? — De ime a természet barátai falábakon sétálnak ki a városból a fiatal zöldbe száraz lábbal, hasonlóan az izraelitákhoz, mikor a vöröstengeren átkeltek. Virágillat tölti be a jéget, melyet első kézből szivünk be. Forró, száraz nyár van ; a sétatérében sok sok nő van, kik uszályos ruháikkal végigsöprik a porondos utakat s támasztják azokat a porfelhőket,melyek elfojtják mellünket, pestisessé teszik a levegőt, s a falábak használata által e bajon is segítve volna. Ne mondja senki, hogy a falábak már azért sem jöhetnek divatba, mert ellúzítják a testet s gátolnak bennünket abban, hogy kifejtse alakunk lebegő kellemét s elbájoló magatartását. Ez az ellenvetés könnyen lefegyverezhető. A kecs nemcsak nem veszt a falábak által, sőt inkább nyerni fog, mert újabb varázst gyakorol ránk, amidőn magasabb álláspontra juttatva, szellősebb légkörben, a tündériesség igazi hazájában vagyunk. »Az idő pénz" korunk jelszava. Bármerre tekintünk, új intézményekkel találkozunk, melyek az ügyek gyorsabb lebonyolítását tűzik ki célul. Ezek közé tartozik jogosan a faláb is. Egy középmagas falábbal tett lépés legalább is akkora, mint egy fegyvertelen lábbal tett lépés; falábon tehát ugyanazon idő alatt kétannyi utat tehetünk meg. Mivel pedig az idő pénz, ergo a faláb oly tőke, amely eddig teljesen parlagon hevert. Kérdem továbbá: haraphat-e engem ez meg, ha falábon járok, veszett kutya? —Nem. — Hághatok-e szögbe vagy üvegcserépbe ? — Nem. — Hághat-e valaki a tyúkszememre ? —■ Nem. — És e mellett nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy látóköröm is jelentéke- POLITIKAI HÍREK.