Budapest, 1896. január (20. évfolyam, 5-30. szám)

1896-01-05 / 5. szám

Huszadik évfolyam, 1896. _______5. szám,______________Vasárnap, jiSTsz KÉPES POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Vidéken: Helyben: Egész évre — — 12 frt. Egész évre 10 frt — kr. Fél évre— — — 6 frt. Fel évre 6 frt, — kr. negyedévre — 3 frt. Negyedévre 2 frt 50 kr. Egy nóra — — 1 frt. Egy hóra — frt 85 kr. Egyes szám ára : helyb. 3 kr, vidéken 4 kr. vasúton 5 kr. Kap­ható helyb. minden tőzsdében, vidéken minden lapelárusitónál. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep Mai napon is-HIRDETÉSEK • kiadóhivatalban vétetnek fel, egy hathasábos petitsor egy­szeri hirdetésnél 12 kr, többszörinél 10 kr. APRÓ HIRDETÉSEK egyszeri közlése 10 szóig­ 5 kr, cimmel 45 kr. Minden további szó 1 és fél kr. Eljegyzési hírek 90 krért a „nyílttériben közöltetnek. KIADÓHIVATAL: Budapest, IV., Sarkantyus­ utca 8. sz. (a vármegyeház mellett), hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó levelek intézendők. SZERKESZTŐI IRODA, Budapest, IV., Sarkantyus­ utca 8. szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen leve­lek nem fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Az első s a második ezredév magyarjai. Lapunk mai, vasárnapi számában „AZ ELTŰNT“ című­ új, érdekfeszítő regény közlését kezdtük el. Lapunk mai száma „ÚJ-BUDAPEST“ című élclapunkkal együtt 24 oldalra terjed. Milyen különbség az elmúlt és a jövendő­­ ezredév magyarjai között ! Ha mai képünkre pil­lantunk, elszorul a szívünk, felsír bennünk a lé­lek. A párducos ősöknek milyen szibarita vázzá törpült ivadékai vannak. A daliás termetű ősök minden izma mintha acélból lett volna, szemük­ben tűz és erő, arcukról lesugárzott a törni kész, de hajolni nem tudó dac és elszántság, minden­­ vonásukon erő­ fenség és sziklakemény akarat látszik. Oldalukon súlyos kard, kezükben olyan buzogány volt, a­mitől most összeroskadnának a kevély hadnagyocskák. Mily törpék ez ősökhöz képest az uj ezredév magyarjai ! Szellős bugyo­­góikban, kürtő kalapjukban, idomtalan vastag bot­jukkal egyetemben is elfutna a lábukról az olyan sóhajtás, a­mely az ősök melléből szakadt föl haj­danra. Akkor az erény és vitézség uralkodott, ma az erkölcstelen szolgaság és gyáva meghunyász­­kodás korát éljük. Oh, ha láthatnák honfoglaló őseink az új ezredév magyarjait, újra megfújnák a harci riadót, hogy elfoglalhassák megint ezt a föld­e­t, mert nem hinnék el, hogy a saját utódaik törpültek el ennyire.

Next