Budapest, 1896. január (20. évfolyam, 5-30. szám)
1896-01-05 / 5. szám
(216. szám. .BUDAPEST* A kiegyezés. Budapest, jan. 4. Az ezredév fordulójának napjai megkezdődtek. Itt vagyunk az 1896-ik évben, melyet kitűztünk, hogy azon örvendjünk ezeréves fennállásunk emlékének, gyújtsuk meg érzelmeink szent lángját, s annak fényénél, Európa szine előtt, bemutatva földünk gyümölcsét, kezünk munkájának sikereit, értelmi erőnk alkotásait, haladásunk s közművelődésünk színvonalát, adjunk hálát a magyarok istenének s kérjük az újabb ezredévre áldását. Hát itt vagyunk. Újév reggelén megkondultak a harangok s hirdették a világosodó nap történelmi, s nemzeti nagy jelentőségét, hogy megnyílt az ezredév ünneplésének kezdő napja. Talán itt volna az ideje, hogy örömünk is lendületet vegyen. Fogjunk tehát hozzá s keblünk pislogó mécsvilágát váltsuk fel a lobogó villanyfény derűjével. Elő azzal a bujdosó örömmel, mely ott szerénykedik az árnyékban. Elő vele, örüljünk! Az ám, örülnénk mi, ha tudnánk örülni. Úgy akartuk mindnyájan, hogy az 1896-ik évet szenteljük ezredéves fordulónk ünnepi évének. De gondoskodtak róla, hogy keserűvé tegyék az ünnepi napokat, az ünnep évét. Azok az istentelenségek, melyek elkövetésében igazi dőzsöléssel jártak el a legközelebbi időben, a kormány és pártja, vérig keserítették el a nemzetet. Alkotmányán valóságos sáros lábbal gázoltak. Szabadságán, törvényein tiporva kérkedtek önkényükkel. No de ez már elmúlt. Több is van a múlt gyászából épült raktáron. Különb tiprást követtek el rajtunk egykor a tatárok, meg a törökök. Isten neki, kisértsük meg ezt is annak a nagy fátyolnak leple alá rejteni, melyet feledésünk rovására, ugyancsak jó adagban metszettek ki a 67-es politikusok. De hasztalan dugdossuk minden lépten-nyomon felújuló keserűségünket s az elkövetett méltatlanságok friss nyomait a feledés fátyola alá: gondoskodik arról a kormány, hogy újabb és újabb bántalmakkal álljon elő s törje össze a nemzeti dicsőség világraszóló évünnepét s dúlja fel az igazi nemzeti közérzület nyilvánulásának alkalomszerűségét. Most sül már ki, mire vállalkozott e kormány a nemzet magasztos ünnepének évére. A nemzeti ünnepség felsütő napját sem lehetett az égen megállítani. Mindezt cselekedni nem lehet. De lehet megrontani, megkeseríteni annak napjait úgy, hogy emlékére boruljon el a magyar kebel. Erre vállalkozott a mostani kormány. íme báró Bánffy most vallotta be, újévi beszédében, hogy „legelső sorban előttünk áll a kiegyezés Ausztriával, aminek megoldását első sorban rendezendőnek tartja — ezzel kapcsolatosan ha nem is, de egy időben kell, hogy megünnepeljük az ország ezredéves ünnepét." Világos a beszéd, hogy ha nem kapcsolatosan, de egy időben fogunk ünnepelni, az osztrák kiegyezés megkötésével, tehát az új járomnak nyakunkra szorításával. Kár, hogy hozzá nem tette, másként nem cselekedhetvén. Világos a beszéd, hogy az ezredéves ünnepség feltétele az osztrák kiegyezés újból való megkötése, hogy midőn dicső múltjára visszanéz a nemzet, érezze a nyakán a kölöncöt. A kiegyezést megkötni kell még május előtt, hogy ezzel egy időben, következzék az ünnep, Bánffy szavai szerint. Közigazgatási, kúriai bíráskodás, s egyéb a közszabadságot érintő s biztosító alkotásokról, szó sem lehet. Az ezredéves ünnepséggel egy időben kell az új kiegyezés ünnepét is lenyeletni a nemzettel. Erre vállalkozott Bánffy, s ezt hirdette ki újévi beszédében. Most már tiszta és világos előttünk, hogy miért kellett Gessler kalapját tenni fel a szabadelvű párt fejére. Ki lenne arra alkalmasabb egyéniség, mint báró Bánffy, hogy sebbellábbal megkösse az új kiegyezést, természetesen a bécsiek száj íze szerint, s megelőzze a nemzeti közvélemény nyilvánulását. ■ Főzik is most sürgősen a bécsi boszorkánykonyhán a tavaszi kiegyezési ebédet, melyre aztán következhetik a millenniumi áldomás, így tervezik ezt Bécsben. Mit szól hozzá a parlament ? Majd megválik. Szederkényi Nándor ország. képviselő. A BUDAPEST TÁRCÁJA. Osztrák-magyar induló. Szeresd osztrák-magyar hazádat, Szeresd a kedves összhazát, A réginél mert bővebb, tágabb, A szívnek is több teret ad. Eddig Kárpáttól Adriáig Terjedt a mi szegény hatalmunk, Ma Przemysltől le Aláig Terül dicső össz-birodalmunk, Mi osztrák-magyar honfiak, Mi magyar-osztrák honfiak, Mi közös birodalmi, Kvótás, percentes, talmi, Császári, nagyhatalmi Osztrákok, magyarok Három színünk volt és egy címer, A négy-folyós, három-hegyü, Most gazdagodtunk két uj színnel S egy címerrel, mely kétfejü. Bájos sast nyertünk ékességül, Hát kell-e még több a szivünknek ?! S megnyertük ezt hódítás nélkül S el sem ereszt a körme minket. Mi osztrák-magyar honfiak, Mi magyar-osztrák honfiak, Mi közös birodalmi, Kvótás, percentes, talmi, Császári, nagyhatalmi Osztrákok, magyarok ! Hajdan csak Árpád nemzetének Fiait kellett áldani: Most csehek, morvák és szlovének Mind imádatunk tárgyai. Tirol, Karinthia és Krajna, Isztria, Görzs Gradiska vére Szivünket kéri mind — csíhajla! Mi osztrák-magyar honfiak, Mi magyar-osztrák honfiak, Mi közös birodalmi, Kvótás, percentes, talmi Osztrákok-magyarok ! Hajdan csak a kis Budavára, Ma Bécs is a tiéd, hazám, Mátyás király! le vagy pipálva! Ma Bécset meg is tartjuk ám! Elválaszthatlan forrtunk össze Kiegyezés-hű honfi-szívben, Egymást soha el nem eresztve A Lajtán túl s a Lajtán innen, Mi osztrák-magyar honfiak, Mi magyar-osztrák honfiak, Mi közös birodalmi, Kvótás, percentes, talmi, Császári, nagyhatalmi Osztrákok, magyarok! Hajdan csak egy országgyűlésünk, S egy királyunk volt egyedül, Ma van sok tartomány-ülésünk S egy császárunk azon felül! Hajdan független önállóság, Ma biztos támasz, biztos hátvéd! Hajdan csak egy csekély adósság, Ma közös teher! mi kell hát még! ? Mi osztrák-magyar honfiak, Mi magyar-osztrák honfiak, Mi közös birodalmi, Kvótás, percentes, talmi, Császári, nagyhatalmi Osztrákok, magyarok! Szeresd osztrák-magyar hazádat- Közös, kvótás szívvel szeresd, De mert manapság jóval tágabb, Szived arányosan felezd! A kvóta parancsára hajtván, Arányosan oszolj meg kinn, benn, Hetven percenttel túl a Lajtán, Harminc percenttel Lajtán innnen! Mi osztrák-magyar honfiak, Mi magyar-osztrák honfiak, Mi közös birodalmi, Kvótás, percentes, talmi Császári, nagyhatalmi Osztrákok, magyarok! Palágyi lajos. Január 5. ^POLITIKAI HÍREK. Budapest, jan. 4. — A függetlenségi párt szervezkedése a fővárosban. A főváros függetlenségi érzelmű polgárai mozgalmat indítottak oly párt megteremtésére, mely Budapest minden választókerületében szervezze a kerületi függetlenségi pártokat. A párt szervezete két részből fog állani: a központi vezetésből és a kerületek szervezéséből. A mozgalom szervezői közt máris mind a kilenc választókerület tekintélyes számmal van képviselve. Az első értekezletet e hó 12-én, vasárnap délután 4 órakor az országgyűlési