Budapest, 1896. január (20. évfolyam, 5-30. szám)

1896-01-05 / 5. szám

(21­6. szám. .BUDAPEST* A kiegyezés.­ ­ Budapest, jan. 4. Az ezredév fordulójának napjai megkezdődtek. Itt vagyunk az 1896-ik évben, melyet kitűztünk, hogy azon örvendjünk ezeréves fennállásunk em­lékének, gyújtsuk meg érzelmeink szent lángját, s annak fényénél, Európa szine előtt, bemutatva földünk gyümölcsét, kezünk munkájának sikereit, értelmi erőnk alkotásait, haladásunk s köz­művelődésünk színvonalát, adjunk hálát a magyarok istenének s kérjük az újabb ezredévre áldását. Hát itt vagyunk. Újév reggelén megkondultak a harangok s hirdették a világosodó nap történelmi, s nemzeti nagy jelentőségét, hogy megnyílt az ezredév ünneplésének kezdő napja. Talán itt volna az ideje, hogy örömünk is lendületet vegyen. Fogjunk tehát hozzá s keblünk pislogó mécs­világát váltsuk fel a lobogó villanyfény derűjével. Elő azzal a bujdosó öröm­mel, mely ott szerénykedik az árnyék­ban. Elő vele, örüljünk! Az ám, örülnénk mi, ha tudnánk örülni. Úgy akartuk mindnyájan, hogy az 1896-ik évet szenteljük ezredéves for­dulónk ünnepi évének. De gondoskodtak róla, hogy kese­rűvé tegyék az ünnepi napokat, az ünnep évét. Azok az istentelenségek, melyek elkövetésében igazi dőzsöléssel jártak el a legközelebbi időben, a kormány és pártja, vérig keserítették el a nem­zetet. Alkotmányán valóságos sáros lábbal gázoltak. Szabadságán, törvé­nyein tiporva kérkedtek önkényükkel. No de ez m­ár elmúlt. Több is van a múlt gyászából épült raktáron. Kü­lönb tiprást követtek el rajtunk egykor­­ a tatárok, meg a törökök. Isten neki, kisértsük meg ezt is annak a nagy fá­tyolnak leple alá rejteni, melyet feledé­sünk rovására, ugyancsak jó adagban metszettek ki a 67-es politikusok. De hasztalan dugdossuk minden lépten-nyomon felújuló keserűségün­ket s az elkövetett méltatlanságok friss nyomait a feledés fátyola alá: gondos­kodik arról a kormány, hogy újabb és újabb bántalmakkal álljon elő s törje össze a nemzeti dicsőség világraszóló évünnepét s dúlja fel az igazi nemzeti közérzület nyilvánulásának alkalom­­szerűségét. Most sül már ki, mire vál­lalkozott e kormány a nemzet magasz­tos ünnepének évére. A nemzeti ünnepség felsütő napját sem lehetett az égen megállítani. Mind­ezt cselekedni nem lehet. De lehet megrontani, megkeseríteni annak nap­jait úgy, hogy emlékére boruljon el a magyar kebel. Erre vállalkozott a mostani kor­mány. íme báró Bánffy most vallotta be, újévi beszédében, hogy „legelső sorban előttünk áll a kiegyezés Ausztriá­val, a­minek megoldását első sorban rendezendőnek tartja — ezzel kapcso­latosan ha nem is, de egy időben kell, hogy megünnepeljük az ország ezred­éves ünnepét." Világos a beszéd, hogy ha nem kapcsolatosan, de egy időben fogunk ünnepelni, az osztrák kiegyezés meg­kötésével, tehát az új járomnak nya­kunkra szorításával. Kár, hogy hozzá nem tette, másként nem cselekedhetvén. Világos a beszéd, hogy az ezred­éves ünnepség feltétele az osztrák ki­egyezés újból való megkötése, hogy midőn dicső múltjára­­ visszanéz a nemzet, érezze a nyakán a kölöncöt. A kiegyezést megkötni kell még május előtt, hogy ezzel egy időben, következ­zék az ünnep, Bánffy szavai szerint. Közigazgatási, kúriai bíráskodás, s egyéb a közszabadságot érintő s bizto­sító alkotásokról, szó sem lehet. Az ezredéves ünnepséggel egy időben kell az új kiegyezés ünnepét is lenyeletni a nemzettel. Erre vállalkozott Bánffy, s ezt hir­dette ki újévi beszédében. Most már tiszta és világos előt­tünk, hogy miért kellett Gessler kalap­ját tenni fel a szabadelvű párt fejére. Ki lenne arra alkalmasabb egyé­niség, mint báró Bánffy, hogy sebbel­­lábbal megkösse az új kiegyezést, ter­mészetesen a bécsiek száj íze szerint, s­­ megelőzze a nemzeti közvélemény nyil­­vánulását. ■ Főzik is most sürgősen a bécsi boszorkánykonyhán a tavaszi kiegye­zési ebédet, melyre aztán következhe­­tik a millenniumi áldomás, így tervezik ezt Bécsben. Mit szól hozzá a parlament ? Majd megválik. Szederkényi Nándor ország. képviselő. A BUDAPEST TÁRCÁJA. Osztrák-magyar induló. Szeresd osztrák-magyar hazádat, Szeresd a kedves összhazát, A réginél mert bővebb, tágabb, A szívnek is több teret ad. Eddig Kárpáttól Adriáig Terjedt a mi szegény hatalmunk, Ma Przemysltől le Alá­ig Terül dicső össz-birodalmunk, Mi osztrák-magyar honfiak, Mi magyar-osztrák honfiak, Mi közös birodalmi, Kvótás, percentes, talmi, Császári, nagyhatalmi Osztrákok, magyarok­­ Három színünk volt és egy címer, A négy-folyós, három-hegyü, Most gazdagodtunk két uj színnel S egy címerrel, mely két­fejü. Bájos sast nyertünk ékességül, Hát kell-e még több a szivünknek ?! S megnyertük ezt hódítás nélkül S el sem ereszt a körme minket. Mi osztrák-magyar honfiak, Mi magyar-osztrák honfiak, Mi közös birodalmi, Kvótás, percentes, talmi, Császári, nagyhatalmi Osztrákok, magyarok ! Hajdan csak Árpád nemzetének Fiait kellett áldani: Most csehek, morvák és szlovének Mind imádatunk tárgyai. Tirol, Karinthia és Krajna, Isztria, Görz­s Gradiska vére Szivünket kéri mind — csíhajla! Mi osztrák-magyar honfiak, Mi magyar-osztrák honfiak, Mi közös birodalmi, Kvótás, percentes, talmi Osztrákok-magyarok ! Hajdan csak a kis Budavára, Ma Bécs is a tiéd, hazám, Mátyás király! le vagy pipálva! Ma Bécset meg is tartjuk ám! Elválaszthatlan forrtunk össze Kiegyezés-hű honfi-szívben, Egymást soha el nem eresztve A Lajtán túl s a Lajtán innen, Mi osztrák-magyar honfiak, Mi magyar-osztrák honfiak, Mi közös birodalmi, Kvótás, percentes, talmi, Császári, nagyhatalmi Osztrákok, magyarok! Hajdan csak egy országgyűlésünk, S egy királyunk volt egyedül, Ma van sok tartomány-ülésünk S egy császárunk azon felül! Hajdan független önállóság, Ma biztos támasz, biztos hátvéd! Hajdan csak egy csekély adósság, Ma közös teher! mi kell hát még! ? Mi osztrák-magyar honfiak, Mi magyar-osztrák honfiak, Mi közös birodalmi, Kvótás, percentes, talmi, Császári, nagyhatalmi Osztrákok, magyarok!­­ Szeresd osztrák-magyar hazádat- Közös, kvótás szívvel szeresd, De mert manapság jóval tágabb, Szived arányosan felezd! A kvóta parancsára hajtván, Arányosan oszolj meg kinn, benn, Hetven percenttel túl a Lajtán, Harminc percenttel Lajtán innnen! Mi osztrák-magyar honfiak, Mi magyar-osztrák honfiak, Mi közös birodalmi, Kvótás, percentes, talmi Császári, nagyhatalmi Osztrákok, magyarok! Palágyi l­ajos. Január 5. ^POLITIKAI HÍREK. Budapest, jan. 4. — A függetlenségi párt szervez­kedése a fővárosban. A főváros függet­lenségi érzelmű polgárai mozgalmat indítot­tak oly párt megteremtésére, mely Budapest minden választókerületében szervezze a ke­rületi függetlenségi pártokat. A párt szer­vezete két részből fog állani: a központi ve­zetésből és a kerületek szervezéséből. A mozgalom szervezői közt máris mind a kilenc választókerület tekintélyes számmal van kép­viselve. Az első értekezletet e hó 12-én, va­sárnap délután 4 órakor az országgyűlési

Next