Budapest, 1896. február (20. évfolyam, 31-53. szám)
1896-02-01 / 31. szám
2) *31. szám ,.BUDAPEST , A BUDAPEST TÁRCÁJA. A festő — Havasi történet — I. A „Gyalu marén“ ült karcsú fenyők tövében, kankalin-virágok, illatos füvek között a festő. Előtte gyönyörű napfényben úszott a táj: a falu, a patak s a kék hegyek. Órák óta ült már a tetőn rajzolgatva a fákat, a fenyvest s a falut. Fölötte madárkák énekeltek az ágakon méhek szálltak mellette virágról-virágra és aranyos hátú bogarak mászkáltak a füveken. Az ösvény előtte vezetett el a meredély szélén fenyőbokrok között. Nőalak jött az után a környék festői viseletében. Megpillantva a finom urat a fák alatt, csendesen állva maradt, nehogy felzavarja őt munkájából. Mikor a festő felnézett, meglepetve pillantotta meg az asszonyt vagy leányt.— Nem akartam háborgatni — mondta a nő. — A falunkat rajzolja? — A falatokat.. Igen csinos helyen laktok, itt nagyon szép lehet az élet... — és amíg beszélt, gyönyörködve nézett a két , fekete szembe, hollósötét hajra, mely le- bontva hullámozta körül a fehér vállakat a karcsú derekat. — Mutassa, mit rajzol ? — Ráismersz a falatokra ? — és eléje tartotta a könyvet. — Az ám ... A mi házunkat is belerajzolta. A patak is ott van s hogy ugrik körös-köre. Csakhogy nem zug — annyira igaz. — Hova vezet ez az ösvény — kérdezte időközben a festő, aki, meg kell vallanunk, hogy nem volt épen rat ember. Sőt-----— Az ösvény . Levisz a Frumosa erdőbe, meg a patak völgyhöz. — Ugye megmutatod merre jutok vissza a faluba ? — Nagyon szívesen uram. Úgyis a falu hidjánál vár rám az uram, aki ilyenkor szokott hazajönni a kaszálónkról. Gyalu marétól a Frumosa erdőig bizony nagyokat kanyarog az ösvény! Merészen vág keresztül éles sziklák között, közben meg eltűnik illatos ligetekben, száraz patak mederben, csúszós domboldalon. Minthogy könnyű az efféle veszedelmes helyeken elbukni, a festő szorosan ölelte derekát a szép asszonynak, hogy meg ne csússzék valahogy a síkos füveken. .. A kaszálón elébe jött tróján a feleségének. A festő búcsúzott. 5 — Hogy szólítsalak? — Flóra a nevem. II. Flóra ... Kicsi it betű s de kedvesen hangzik! Ahogy beér az erdőbe, boldogan mondogatja a fáknak: — Flóra, Flóra, Flóra! Senki sem felel. A fenyők csikorognak, amint végigszalad rajtuk a szél, az útszélről felröppennek a levelek s a madarak esti imájukat eléneklik. Még a szél is másként zúg, mint eddig. Lágyan és susogva: Flóra, Flóra . .. Időközben beesteledett. A festő csillagot keresett magának a millió fényesség között, mint valamely költő, oly ábrándosnak érezte a szivét, elmerülve hallgatta az aratók nótáit és velük dúdolt. Az ábrándos piktor halálosan szerelmes lett az Oruc Traján feleségébe. Bizony ez hiba, de hát az ember nem tehet róla, hogy a szíve nem szokott gondolkozni. III. A történet pedig folyt tovább. Mindennap találkoztak — Flóra s a festő — a Gyalu marén. A munka ugyan lassan haladt, de annál gyorsabban telt az idő. Már ez így van. Aki csókokkal számlálja az órákat, mindig .Ferbruár.1. — ■ - -- — - - - - - - A költségvetési vita. Budapest, jan. 31. A képviselőhöz tárgyalásai mutatják, hogy az „Isten-béke“ alaposan megbukott. Különösen megbukott azon formájában, amint azt a kormány és pártja megvalósítani vélték. Nekik az volt a törekvésük, hogy Apponyi Albert gróf nemes szívből, hazafias lelkesedésből származó kezdeményezését saját önző céljaiknak zavartalanabb, simább elérésére használják föl. Ez az önző cél az volt, hogy az 1896-ik évre szóló költségvetés minél gyorsabban, minden akadály nélkül letárgyaltassék, valamint ne gördítsenek legalább az 1867-es alapon álló pártok nagyobb akadályokat az Ausztriával megkötendő közgazdasági kiegyezés útjába. Mert már világosan látható, hogy a Bánffy-kormány szégyenteljes kudarccal fog hazatérni Bécsből, az erre vonatkozó egyezkedésekből. Bánffy Dezső báró, aki elég szerencsés volt Magyarország miniszterelnöki székébe minden tehetség nélkül feltolakodni, azt hitte, hogy néhány szép szóval, amelyeket tetszés szerint lehet kijátszani, tévútra vezetheti az egész ellenzéket. A képviselőház alapos tárgyalásai mutatják, hogy Bánffy uram alaposan csalódott reménykedésében s nem bizonyult okosabbnak, mint az a híres tordai malac, amely a hátulsó felével állt neki a moslékos vályúnak. Bizony ne álmodjék arról a kormány, hogy Bánffy cselfogásaival majd megrövidítheti a költségvetés vitáját s elkerülheti az ádáz harcot, amely kötelességszerüleg megindul az Ausztriával való kiegyezés kérdéseiben. És ez így van jól. Az ezredévi ünnepet nem ,,munkaszünettel“ kell megülni azoknak, akiket a nép bizalma a törvényhozás termébe küldött. Ellenkezőleg ! Szorgos munkával üljék meg e nevezetes évfordulót s szorítsák hasonlóra azokat, akiket a népbizalom s népakarat gyalázatos kijátszásával kormányhatalom, erőszak, vesztegetés, etetés-itatás és más visszaélések juttattak azon helyzetbe, hogy a népképviselői állást bitorolják. Sem Apponyi Albert gróf becsületes és jóakaratu naivsága, sem a kormányelnök furfangos szavai ne ejtsék tévedésbe a függetlenségi és 48-as párt tagjait. Nekik egyikre sem kell és szabad hallgatni, hanem csupán lelkiismeretükre, amely azt parancsolja, hogy minden mellék tekintet nélkül mondják ki az igazat úgy, amint azt Isten nekik tudni engedte. Örömmel látjuk, hogy a függetlenségi és 48-as párt ekként is cselekszik a képviselőházban a költségvetés tárgyalása alkalmából. Ne is térjen el ettől az iránytól a függetlenségi és 48-as párt, mert a legkomolyabb munkát és harcot várja tőle az a közönség, amelyhez rövid időn a bizalom megújításáért fordulnak majd a képviselők. Nekünk egyáltalában nincs okunk azért haragudni, hogy az a békekötés nem sikerült, de attól sem ijedtünk volna meg, ha véletlenül létrejött volna. Ami álláspontunk elejétől fogva tiszta és világos volt minden eshetőségre nézve. Csak azt sajnáljuk, hogy a nemzeti párt, élén Apponyi Albert gróffal, le nem vonja az észszerű következtetést a kormánypárt merev magatartásából, sőt visszautasításából s továbbra is azon a se hús, se hal állásponton marad, a melyet józan gondolkozásu magyar ember, gyomra éppen nem vesz be. Béke kívánatos a sokat szenvedett magyar nemzetre nézve, sőt jövendőjüknek nélkülözhetlen alapföltétele. De mi érezzük s tudjuk, hogy a béke egyedül akként lehetséges, hogy a magyar megkapja, megnyerje azt, a mihez joga van s a minek elérésére minden önérzetes magyar tör: a magyar haza teljes függetlenségét. Ezt a békét akarjuk mi elérni, s mert a régi, de igaz közmondás szerint: ha békét akarsz, készülj a háborúra, mi is arra hívunk föl mindenkit, hogy fegyverkezzék, sorakozzék a függetlenség kivívására! POLITIKAI HÍREK. Budapest, jan. 31. — Pártértekezletek. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt Agronárnyalatának ma délután értekezlete volt, amelyen Szederkényi Nándor elnökölt. Az értekezleten az elnök bejelenti, hogy a kereskedelmi tárca költségvetése helyett a szakminiszter elfoglaltsága miatt a közoktatásügyi tárca költségvetése fog napirendre tűzetni s ezért szükséges, hogy azt most tárgyalás alá vegyék. Tárgyalás előtt Szalay Károly szólalt föl s elmondotta, hogy Dániel miniszter előterjesztése folytán kívánt ma betekinteni a vicinális vasutak okirataiba s kereste a minisztériumban, de ott arról semmit sem tudtak. A párt megbízta Szalayt, hogy a Házban ez ügyet szóvá tegye. Szacsvay indítványozza, hogy a párt küldjön ki háromtagú bizottságot a vicinális vasutak iratainak megtekintésére. Az értekezlet az indítványt elfogadta s a bizottság tagjaivá megválasztotta Szalay Károly, Szacsvay Sándor és Pázmándy Dénes képviselőket, akik majd jelentést tesznek a pártnak. Ezután a közoktatásügyi tárcát vette az értekezlet tárgyalás alá, melyet Okolicsányi László ismertetett általánosságban, Pázmándy Dénes pedig a középoktatást a nemzetiségek szempontjából ismertette. Jigron Gábor s Polónyi Géza a katholikus autonómia kérdését vetették fel. Szederkényi Nándor a középiskolai tanárok szolgálati és fegyelmi viszonyait megtörtént esetekkel ismertette . Sima Ferenc és Bartók Lajos a tanfelügyelők ügyében tett előterjesztést. Az értekezlet a tárca tárgyalásánál az egész közoktatásügyet beható kritika tárgyává határozta tenni. Az autonómia sürgetésére a párt megbízta Ugron Gábort, hogy határozati javaslatot készítsen. A közoktatásügyi tárca további tárgyalását hétfőn délután tartandó ülésre tűzték ki. — Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt Kossuth-Justh árnyalatának holnap lesz értekezlete. — A bírói felelősség szabályozásáról alkotott 1871: VIII. tc. hiányai és fogyatkozásai már régebben arra indították az igazságügyi kormányt, hogy ez ügyben az országgyűlés elé törvényjavaslatot terjeszszen, amely javaslat azonban nem került törvényhozási elintézés alá. A szabályozás szüksége azonban utóbbi időkben még égetőbbé vált s a miniszter újból kidolgoztatott egy ily irányú törvényjavaslatot, mely közelebb már, indokolásával együtt, a képviselőház elé kerül. — A honvédgyalogság békelétszáma. Eddig a honvédség békeállománya az egyévi újoncjutaléknak felelt me. Az idei októbertől kezdve azonban ez a helyzet, a honvédség harcképességének emelése céljából úgy változik meg, hogy a gyalogság szer-