Budapest, 1896. február (20. évfolyam, 31-53. szám)

1896-02-01 / 31. szám

­2) *31. szám ,.BUDAPEST , A BUDAPEST TÁRCÁJA. A festő — Havasi történet — I. A „Gyalu marén“ ült karcsú fenyők tövében, kankalin-virágok, illatos füvek kö­zött a festő. Előtte gyönyörű napfényben úszott a táj: a falu, a patak s a kék hegyek. Órák óta ült már a tetőn rajzolgatva a fákat, a fenyvest s a falut. Fölötte madárkák éne­keltek az ágakon méhek szálltak mellette virágról-virágra és aranyos hátú bogarak mászkáltak a füveken. Az ösvény előtte vezetett el a meredély szélén fenyőbokrok között. Nőalak jött az után a környék festői viseletében. Megpillantva a finom urat a fák alatt, csendesen állva maradt, nehogy fel­zavarja őt munkájából. Mikor a festő felné­zett, meglepetve pillantotta meg az asszonyt vagy leányt.­­— Nem akartam háborgatni — mondta a nő. — A falunkat rajzolja? — A falatokat.. Igen csinos helyen lak­tok, itt nagyon szép lehet az élet... — és amíg beszélt, gyönyörködve nézett a két , fekete szembe, hollósötét hajra, mely le-­­ bontva hullámozta körül a fehér vállakat a karcsú derekat. — Mutassa, mit rajzol ? — Ráismersz a falatokra ? — és eléje tartotta a könyvet. — Az ám ... A mi házunkat is bele­rajzolta. A patak is ott van s hogy ugrik körös-köre. Csakhogy nem zug — annyira igaz. — Hova vezet ez az ösvény — kérdezte időközben a festő, aki, meg kell vallanunk, hogy nem volt épen rat ember. Sőt-----­— Az ösvény . Levisz a Frumosa er­dőbe, meg a patak völgyhöz. — Ugye megmutatod merre jutok vissza a faluba ? — Nagyon szívesen uram. Úgyis a falu hidjánál vár rám az uram, aki ilyenkor szo­kott hazajönni a kaszálónkról. Gyalu marétól a Frumosa erdőig bizony nagyokat kanyarog az ösvény! Merészen vág keresztül éles sziklák között, közben meg el­tűnik illatos ligetekben, száraz patak­ meder­ben, csúszós domboldalon. Minthogy könnyű az efféle veszedelmes helyeken elbukni, a fes­tő szorosan ölelte derekát a szép asszonynak, hogy meg ne csússzék valahogy a síkos fü­veken. .. A kaszálón elébe jött tróján a f­elesé­­­­gének. A festő búcsúzott. 5 — Hogy szólítsalak? — Flóra a nevem. II. Flóra ... Kicsi it betű s de kedvesen hangzik! A­hogy beér az erdőbe, boldogan mondogatja a fáknak: — Flóra, Flóra, Flóra! Senki sem felel. A fenyők csikorognak, amint végigszalad rajtuk a szél, az útszélről felröppennek a levelek s a madarak esti imá­jukat eléneklik. Még a szél is másként zúg, mint eddig. Lágyan és susogva: Flóra, Flóra . .. Időközben beesteledett. A festő csilla­got keresett magának a millió fényesség kö­zött, mint valamely költő, oly ábrándosnak érezte a szivét, elmerülve hallgatta az aratók nótáit és velük dúdolt. Az ábrándos piktor halálosan szerelmes lett az Oruc Traján feleségébe. Bizony ez hiba, de hát az ember nem tehet róla, hogy a szíve nem szokott gondolkozni. III. A történet pedig folyt tovább. Minden­nap találkoztak — Flóra s a festő — a Gyalu marén. A munka ugyan lassan haladt, de an­nál gyorsabban telt az idő. Már ez így van. Aki csókokkal számlálja az órákat, mindig .Ferbruár.1. — ■ - -- — - - - - - - A költségvetési vita. Budapest, jan. 31. A képviselőhöz tárgyalásai mutat­ják, hogy az „Isten-béke“ alaposan meg­bukott. Különösen megbukott azon for­májában, amint azt a kormány és pártja megvalósítani vélték. Nekik az volt a törekvésük, hogy Apponyi Albert gróf nemes szívből, hazafias lelkese­désből származó kezdeményezését sa­ját önző céljaiknak zavartalanabb, si­mább elérésére használják föl. Ez az önző cél az volt, hogy az 1896-ik évre szóló költségvetés minél gyorsabban, minden akadály nélkül le­­tárgyaltassék, valamint ne gördítsenek legalább az 1867-es alapon álló pártok nagyobb akadályokat az Ausztriával megkötendő közgazdasági kiegyezés útjába. Mert már világosan látható, hogy a Bánffy-kormány szégyenteljes kudarccal fog hazatérni Bécsből, az erre vonatkozó egyezkedésekből. Bánffy Dezső báró, aki elég sze­rencsés volt Magyarország miniszter­­elnöki székébe minden tehetség nélkül feltolakodni, azt hitte, hogy néhány szép szóval, amelyeket tetszés szerint lehet kijátszani, tévútra vezetheti az egész ellenzéket. A képviselőház alapos tárgyalásai mutatják, hogy Bánffy uram alaposan csalódott reménykedésében s nem bizonyult okosabbnak, mint az a híres tordai malac, amely a hátulsó fe­lével állt neki a moslékos vályúnak. Bizony ne álmodjék arról a kor­mány, hogy Bánffy cselfogásaival majd megrövidítheti a költségvetés vitáját s elkerülheti az ádáz harcot, amely kö­­telességszerüleg megindul az Ausztriá­val való kiegyezés kérdéseiben. És ez így van jól. Az ezredévi ün­nepet nem ,,munkaszünettel“ kell meg­ülni azoknak, akiket a nép bizalma a törvényhozás termébe küldött. Ellenke­zőleg ! Szorgos munkával üljék meg e nevezetes évfordulót s szorítsák ha­sonlóra azokat, akiket a népbizalom s népakarat gyalázatos kijátszásával kor­mányhatalom, erőszak, vesztegetés, etetés-itatás és más visszaélések jut­tattak azon helyzetbe, hogy a népkép­viselői állást bitorolják. Sem Apponyi Albert gróf becsü­letes és jóakaratu naivsága, sem a kor­mányelnök furfangos szavai ne ejtsék tévedésbe a függetlenségi és 4­8-as párt tagjait. Nekik egyikre sem kell és szabad hallgatni, hanem csupán lelki­ismeretükre, a­mely azt parancsolja, hogy minden mellék tekintet nélkül mondják ki az igazat úgy, a­mint azt Isten nekik tudni engedte. Örömmel látjuk, hogy a független­ségi és 48-as párt ekként is cselekszik a képviselőházban a költségvetés tár­gyalása alkalmából. Ne is térjen el ettől az iránytól a függetlenségi és 48-as párt, mert a legkomolyabb munkát és harcot várja tőle az a közönség, amely­hez rövid időn a bizalom megújításáért fordulnak majd a képviselők. Nekünk egyáltalában nincs okunk azért haragudni, hogy az a békekötés nem sikerült, de attól sem ijedtünk volna meg, ha véletlenül létrejött volna. Ami álláspontunk elejétől fogva tiszta és világos volt minden eshető­ségre nézve. Csak azt sajnáljuk, hogy a nemzeti párt, élén Apponyi Albert gróffal, le nem vonja az észszerű kö­vetkeztetést a kormánypárt merev ma­gatartásából, sőt visszautasításából s továbbra is azon a se hús, se hal állás­ponton marad, a melyet józan gondol­­kozásu magyar ember, gyomra éppen nem vesz be. Béke kívánatos a sokat szenvedett magyar nemzetre nézve, sőt jövendő­jüknek nélkülözhetlen alapföltétele. De mi érezzük s tudjuk, hogy a béke egye­dül akként lehetséges, hogy a magyar megkapja, megnyerje azt, a mihez joga van s a minek elérésére minden önér­zetes magyar tör: a magyar haza teljes függetlenségét. Ezt a békét akarjuk mi elérni, s mert a régi, de igaz közmondás szerint: ha békét akarsz, készülj a háborúra, mi is arra hívunk föl mindenkit, hogy fegyverkezzék, sorakozzék a független­ség kivívására! POLITIKAI HÍREK. Budapest, jan. 31. — Pártértekezletek. Az ország­gyűlési függetlenségi és 48-as párt Agron­­árnyalatának ma délután értekezlete volt, a­melyen Szederkényi Nándor elnökölt. Az ér­tekezleten az elnök bejelenti, hogy a keres­­kedelmi tárca költségvetése helyett a szak­­miniszter elfoglaltsága miatt a közoktatás­­ügyi tárca költségvetése fog napirendre tű­zetni s ezért szükséges, hogy azt most tár­gyalás alá vegyék. Tárgyalás előtt Szalay Károly szólalt föl s elmondotta, hogy Dániel miniszter előterjesztése folytán kívánt ma betekinteni a vicinális vasutak okirataiba s kereste a minisztériumban, de ott arról semmit sem tudtak. A párt megbízta Szalayt, hogy a Házban ez ügyet szóvá tegye. Szacs­­vay indítványozza, hogy a párt küldjön ki háromtagú bizottságot a vicinális vasutak iratainak megtekintésére. Az értekezlet az indítványt elfogadta s a bizottság tagjaivá megválasztotta Szalay Károly, Szacsvay Sándor és Pázmándy Dénes képviselőket, a­kik majd jelentést tesznek a pártnak. Ezután a közoktatásügyi tárcát vette az értekezlet tárgyalás alá, melyet Okolicsányi László ismertetett általánosságban, Páz­­mándy Dénes pedig a középoktatást a nem­zetiségek szempontjából ismertette. Jigron Gábor s Polónyi Géza a katholikus autonó­mia kérdését vetették fel. Szederkényi Nán­dor a középiskolai tanárok szolgálati és fe­gyelmi viszonyait megtörtént esetekkel ismer­tette . Sima Ferenc és Bartók Lajos a tan­­felügyelők ügyében tett előterjesztést. Az értekezlet a tárca tárgyalásánál az egész közoktatásügyet beható kritika tárgyává ha­tározta tenni. Az autonómia sürgetésére a párt megbízta Ugron Gábort, hogy határo­zati javaslatot készítsen. A közoktatásügyi tárca további tárgyalását hétfőn délután tar­tandó ülésre tűzték ki. — Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt Kossuth-Justh árnyalatának holnap lesz értekezlete. — A bírói felelősség szabályozásáról alkotott 1871: VIII. tc. hiányai és fogyatkozásai már régebben arra indították az igazságügyi kor­mányt, hogy ez ügyben az országgyűlés elé tör­vényjavaslatot terjeszszen, amely javaslat azon­ban nem került törvényhozási elintézés alá. A szabályozás szüksége azonban utóbbi időkben még égetőbbé vált s a miniszter újból kidolgoz­tatott egy ily irányú törvényjavaslatot, mely köze­lebb már, indokolásával együtt, a képviselőház elé kerül. — A honvédgyalogság békelét­száma. Eddig a honvédség békeállománya az egyévi újoncjutaléknak felelt me. Az idei októbertől kezdve azonban ez a helyzet, a honvédség harcképességének emelése céljá­ból úgy változik meg, hogy a gyalogság szer-

Next