Budapest, 1901. október (25. évfolyam, 270-300. szám)
1901-10-01 / 270. szám
r (2) 270. szám. „BUDAPEST“ A függetlenségi párt legközelebbi feladata. Budapest, szept. 30. Budapest, szept. 30. Kossuth Ferenc, az orsz. függetlenségi és 48-as párt elnöke, mint említettük, tegnap tartotta Czegléden beszámóló és programmbeszédét. Nagyszabású programmbeszédének legérdekesebb és a legfontosabb része az, amelyben a függetlenségi és 48-as párt legközelebbi feladatáról és parlamenti működéséről nyilatkozik. A beszéd ez a része így szól: A magyar államnak életfeltétele az, — mondotta Kossuth a többi közt, •— hogy kezébe ragadja az önálló vámpolitika fegyverét. Ezzel a fegyverrel védték meg magukat az egész világon a nagy és kis államok, hatalmasok és gyengék. Más fegyver e célra nem létezik és nem létezett soha. A mi államunk sem nélkülözheti tovább e fegyvert, melylyel mezőgazdaságát megvédheti és iparát megteremtheti. Ha tovább is eldobja magától a védekezés egyetlen ez fegyverét, öngyilkosságot követ el az ország, ami borzasztó gondolat, mert a nemzetek csak öngyilkossággal halhatnak meg. Ezért lesz pártunknak fő célja a jövő országgyűlésen az önálló vámterület és önálló kereskedelmi szerződések megvalósítása. Elveink egyetlen részéről sem fogunk soha megfeledkezni működésünk közt, de mert a törvény is e kérdést tolja előtérbe, erre fogunk ránehezedni egész súlyúnkkal , és segítségünkre fogjuk szólítani pártkülönbség nélkül mindazokat, kik belátják, hogy az önálló vámterület felállítása életkérdéssé lett. Nehogy a párthatárvonalak,, visszatartsanak bárkit, előre is kijelentjük, hogy nem kívánunk magunknak elsőbbségi jogokat vindikálni e kérdésnek szőnyegre hozatalában és megoldásában, bár köztudomású tény az, hogy a függetlenségi párt és kötelességszerűleg mint ennek vezetője csekély magam, járultunk hozzá ahoz leghathatósabban, hogy a nagy igazságok, melyek az önálló vámterület elodázhatlan szükségességében rejlenek, átmenjenek a közmeggyőződésbe, mely most már az ország fővárosa és vezérmegyéjétől kezdve, végig az országban, mindig nagyobb erővel lép fel és követeli az ország jogát. Küzdjünk egy vonalban mi régi hívők és a körülmények nyomása alatt megtértek. Célunk csak egy legyen: a nemzet anyagi helyzetének megmentése és a jólét biztosítása nemzetünk számára. Ne hagyjuk magunkat ámutatni azon remények által, melyeket a kormány még most is Ausztria méltányosságához fűz. Velünk szemben Ausztria soha sem volt és nem lesz méltányos. De a közgadasági téren nem is lehet az, mert érdekei a magyar érdekekkel homlokegyenest ellenkezők. Minthogy neki érdekében van, az ő vámpolitikájával leverni azon magyar termékek árait, melyeknek ő a vevője és érdekében van az, hogy Magyarország kiszoruljon mindenhonnan és kizárólag rászoruljon Ausztriára, mert így kényétől és kegyelmétől függ és a magyar termékekért oly árt fizet, amilyent akar. Ha meg akarjuk menteni nemzetünket a nyomortól, itt az idő, lábra kell állnunk és kezünkbe kell ragadnunk az önálló vámpolitika egyetlen fegyverét. Igaza van Kossuth Ferencnek. Itt a legfőbb ideje, hogy az egész nemzet talpra ugorjék és visszautasíthatlan erélylyel követelje az önálló vámterület felállítását. Szegény országot, szegény népet, amelynek ellentálló erejét a köznyomor megtöri,könnyebb szolgaságba hajtani. Ha önálló vámterület révén, anyagilag megerősödtünk, úgy politikai függetltségünket is könnyebb lesz kivívni. A BUDAPEST TÁRCÁJA. A választások hamara, — Még egy marék: korteaadoma. — Találó hasonlat. — Honnan jönn ? — Egy menazfiókából — Mit láttál ott ? — Egy rókát, a ki addig dicséri a varja éneklő hangját, mig az kiejti szájából a sajtot, aztán egy másik rókát, aki savanyúnak találja a szőlőt; egy disznót, ki a sárban hever; egy birkát, aki elhagyja magát darabszámra adni, aztán meg egy szajkót, aki pávatollakkal kérkedik, s igen szépen el tudja mondani azt a sok szót, amit betanult. — Hát az én képviselő választásomon nem voltál? — Hiszen most mondom, hogy onnan jövök. A csere. A két párt kortesei berúgva találkoznak. — Te, az én jelöltemnek jobb a bora, — dicsekszik az egyik. — De lesz az enyámé jobb, — hetvenkedik a másik. — No ezen ne vesszünk össze, — szólt közbe egy vén sas, — holnap cserélünk, s meggyőződést szerzünk magunknak. Miért nem lépett fel ? — Hát Kőrösházy nem lépett fel képviselőnek ?— Nem. És miért ? Mert annak, hála istennek, van még Torony és politika. Nagyban magyarázza a kormánypárti jelölt a választópolgároknak a közösügy áldásait. — Tudják figyelmetek, nem lehet ám egyszerre mindent megnyerni, mert lássák csak, a toronyba sem ugrik föl az ember, hanem lassan kint megy a garádicson, csak úgy ér fel. — Hej nagy jó uram — jegyezte meg egy ellenzéki választó — csakhogy kirothatna a garádics, mire felérnénk, ha tovább is így megyünk, mint ahogy neki indulunk. A hála. — Talán valami atyafiságban áll ön a jelölttel, hogy annyira kiteszi magát érte ? — Rokonságban éppen nem vagyok, de a felesége valamikor az én nőm volt. Ő megszöktette és oltárhoz vezette. Csupa hálából korteskedem tehát néki. Jobb volna! — Szálikám, nézd milyen szép ember ez a Morzsányi. — Nem is olyan ocsmány, mint te Jakob leben. Jobb szeretném, ha te viselnéd az ő képét, mint ő a tiédet. A soványodás oka. Betegség vagy más egyéb baj miatt egy kissé megsoványodott a képviselő úr az országgyűlés tartama alatt. Fel is tűnt e változás nyomban a választóknak, amint közéjük menve, uj programmbeszédét tartá. — Nézd csak pajtás, — bökte oldalba az egyik érdemes viasztó szomszédját, — hogy meglapult a hal, mióta nem láttuk. — Nem csoda, hiszen mindig hasból beszélt. — Volt a talán válasz. Csak lót betű. — Ellenzéki vagy kormánypárti nem nagy különbség a hazára nézve ! — nyugtatja meg a lelkiismeretét egy atyafi. — Az ám! — vánszol az öreg 48-as. A különbség köztük csik két betű. Az egyik ellenzék, a másik meg — ellenség. Ahol nincs ellenjelölt. Egyik kerületben (ritka az már mai napság) egyhangú választásra volt kilátás. A szomszéd kender kortese, ahol három jelölt is küzdött a pálmáért, találkozik a másik kerület egy válsztójával. Oda megy hozzá s részvétteljesen megrázza kezét: — Sajnálom kendteket. — Miért ? — Hát hogy a mostani választáson szomjan maradnak. Ki beszéljen helyette. Beszédet tart a követjelölt az összegyűjtött választókhoz, kezdve saját becses személyét ajánlani, azonban a szónoklás nem lévén kenyere, csakhamar átengedi a szót mellette álló tottesvezérének, aki gyakorlottabb szónok lévén, ugyancsak cifra beszédet tartott a jelölt mellett. A dicsérés bevégeztével előáll az egyik választó és ekként szól az ajánlott jelölt úrhoz: — Hát beiz a’ nagyon szép, hogy a nagyságos ur követ akar lenni. De egyet mondok, ha meg nem sérteném. Hát aztán Pestre is felviszi Torkos Márton uramat, hogy helyette beszéljen? ... mit enni. Október 1. POLTIKAI BIBÉK. tándapest. szepi. hu. — A duameséki ev. ref. egyházkerület ,ndes őszi közgyűlését októbe hó 18. és kövkező napjain tartja meg Budapesten a Ltgay utcai ev. ref. főgimnázium dísztermében. Válaszási mozgalmak, Budapest, szept. 30. As X-szkedileji Bernát-párt ma a sajtó és falraiszok útján felhívást intéz a választókerülő polgáraihoz, melyben a többek közt ez áll: A miniszternek a párt panaszára kijelentette, hogy a tomást gyakorló tisztviselők ellen a legszigoriban fog eljárni. Ennek dacára Báród Ede pénügyminiszteri osztálytanácsos ma, e hó 29-én aörvény által tiltott befolyásolását — alantas hivatali okainak — nyíltan folytatta. Ezen elrással szemben Báród Ede úr ellen az 1899. XV. t. c. 3. §-ának 11. pontja a) alpontjába körülírt és a büntető törvény 187. §-ába ötöző vétség miatt a budapesti királyi ügyészéőnél a bűnvádi lejelentést meg fogjuk tenni. Ét azzal a kéréssel hozzuk nyilvánosságra, hogy t. polgárok és különösen a tisztviselő rak minden a törvénybe ütköző befolyásolását tudád választási joguknak haladéktalanul az akízott végrehajtó bizottság tudomására hozni szicskedjenek. Névtelen bejelentések figyelembe nem vétetnek. Minden esetre nézve megég tétezni a bűnvádi feljelentés. A XX. terültben a Vészi-párt tegnapi értekezletén aóba hozták, hogy Nagy Dezső azzal korteskdik maga mellett, hogy Vészi József visszalép Széll Kálmánhoz