Budapest, 1904. április (28. évfolyam, 92-120. szám)

1904-04-01 / 92. szám

(2) 92. szám. BUDAPEST« A magyar bortermelés veszedelme. Budapest, márc. 31. A szerencsétlenség soha sem jön ma­gában. De oly sűrűn, mint a magyar bor­termelést, alig ér valamit a veszedelem. A jövő esztendőben itt Budapesten nem­zetközi nagy­gyűlése lesz az alkohol­el­lenes mozgalomnak és annak a nagy­gyűlésnek módjában lesz megállapítani azt, hogy nálunk ismét emelkedőben van a lélekölő pálinka fogyasztása, mert a bortermelést megutálja a magyar gazda és inkább pálinkát iszik, sem­hogy bort termeljen. Elvégre pálinkát lehet fözni gabonából, burgonyából, répából, minden fajta gyümölcsből, tör­kölyből, seprőből, sőt még gyökerekből és borókából is. Ha az egyik nem terem jól, terem a másik. De a borhoz szőlő kell és ennek a termelése sok bajjal jár és roppant költséget okoz. Ha azután már terem is egy kis bor, még annyit sem kap érte a termelő, mint a­meny­nyibe neki van. Az olcsó olasz bor ret­tenetesen lenyomja a magyar bornak az árát. A múlt év utolsó napján Olaszor­szággal oly megállapodásra jutottunk, hogy megszűnik az olasz borvámzára­dék, melynek értelmében az olasz bor 3 írt. 20 kv. kedvezményes vámon volt behozható. Ez a megállapodás törvény­­ellenes volt ugyan, sőt még most sincs szentesítve, de még nem is tárgyalta az országgyűlés. Azért mégis csak valaho­gyan beletörődtünk volna, mert legalább kilenc hónapra megszabadított bennün­ket az olasz borözöntől, mely elárasz­totta az országot és lehetetlenné tette a magyar bor kivitelét. Abból a kilenc hónapból, a­mely időre az Olaszországgal kötött ideigle­nes megállapodás szól, letelt már há­rom és Olaszország nagyon érzi azt, hogy most kevesebb borral áraszthat el bennünket. Ebbe az állapotba nem akar belenyugodni Olaszország és most Bécsbe küldte Miraglia szenátort, hogy tárgyaljon a borvám leszállítása ügyé­ben. Javaslata állítólag az, hogy ha már a tengeren behozott borra nagyobb vá­mot is vetnek, legalább a vasúton hoz­hassák be kisebb vámtétellel. A ravasz tálján nem is rosszul számít. Tudja, hogy a tengeren csak Fiumébe hoznak olasz bort, de a szárazon Ausztriába jön vasúton, mert csak Ausztria hatá­ros Olaszországgal, így kevesebb lesz ugyan a vámbevétel, de hát ez amúgy is közös, ennek egy része Magyarorszá­got illeti, de sokkal több lesz a vasúti fuvardíj és ez meg egészen Ausztriáé, mert ott csak osztrák vasutakon jö­het be. Hozzánk el sem jött Miraglia sze­nátor, mert tudja, hogy gazdasági kér­désekben, amikor ugyanis közös ügyes dologról van szó, mi csak az ötödik ke­rék vagyunk a szekérben. Egyedül csak Bécsbe ment, mert a gazdasági ügyeket ott döntik el és tett olyan ajánlatot, mely egyedül nekünk árthat csak. El­végre Ausztriának mindegy, hogy ma­gyar vagy olasz bort kap-e, a fő, hogy olcsóbb legyen és az olasz ravasz ja­vaslata nem csak az olasz bort teszi ol­csóbbá, hanem a nagy verseny követ­keztében a magyar bor árát is le­nyomja. Ez azonban csak az egyik vesze­delem, amely bortermelőinket fenyegeti, még­pedig a kisebbik. A nagyobb vesze­delem a magyar földmivelésügyi mi­nisztérium részéről fenyegeti. Tudva­levő dolog, hogy a­mikor a tiltokszéra elpusztította a magyar szőlőket, min­denképen ösztönözték a magyart arra, hogy telepítsen új szőlőket. Ígértek neki ingyen vesszőket, oltványokat, olcsó karókat és szénkéneget meg olcsó és kényelmes kölcsönöket. Akik ebbe bele­mentek, pedig igen sokan mentek bele, azok most mind koldusbotra jutnak, mert a kormány­­­citáltatja el a sző­lőjüket. Nagyon fura dolog ez, de így van. A szőlőfelnjitási kölcönök ugyanis ahhoz a föltételhez voltak kötve, hogy a szőlőket „okszerűen“ ?rt művelni. Aki ily kölcsönt vett fel, kpott is egy vaskos könyvet, hogy miken kell „ok­szerűen“ a szőlőt művelni, z az út­mutatás már maga tele van legbo­­londabb utasítással Az egyszerű azda nem is tud vele boldogulni, mer leg­­feljebb csak egyetemet végzett­emet érti meg a sok zagyva utmut x. * -y azután bizony gyakran mege k. i.\ a szegény gazda épen a legfő­ondabb utasításokat csinálja meg. De ez még kisebbik ha Végre a magyar gazda józan esze c­ikhamar megtalálja, hogy mi a jó és­­ a rossz. Rájön arra is, hogy legjo­b az­­ vaskos könyvet a tűzbe dobni. N­em hát vannak borászati tudósok is, de sorra vizsgálják a szőlőfelújítást. úgy ezek a végzett földbirtokosokból­­ tudósok mi mindent jelentenek, az­­ ,tán hal­latlan dolog. Legnagyobb í­züknél a tudatlanság párosul a rom­akarattal és anélkül, hogy kellőleg­i­gvizsgál­­nátnák a szőlőt, de különös anélkül, hogy kinyítanának hozzá, legképte­lenebb dolgokat jelentik a f­őmivelés­­ügyi minisztériumnak. Őe­­dig nem is vizsgálják felül a jelen­t, hanem ráírnak a szegény szőlösga­zra, hogy két hét alatt, fizesse le a gesz köl­csönt kamatostul, mert küll­ően dobra kerül a birtoka. Ne tessék ezen nevetni, mert ez szóról-szóra így van. Mostanában na­ponként megy szét 2—300 ilyen levél, amelyben azt követelik, hogy 10—10 nap alatt fizesse meg azt az összeget, aminek a megfizetésére különben 15— 20 esztendő volt neki engedve. Ha Tallián Béla földmivelésügyi miniszter í­rékoskodnia kellett a lőporral, egyszerűen kardélre hányatta őket, ha elegendő fa nem volt azon a tájon, hogy felköthesse elítéltjeit. A­mi a nőket és gyermekeket illeti, azokra hasonló sors várt, ha csak különös kegyelmes percében Don Lopez meg nem szarná őket, akkor azonban igyekezniük kellett minél gyor­sabban eltakarodni az útjából. Egy júliusi reggelen, a­mikor Don Lo­pez tisztjei „megtisztogattak“ egy tájékot, én is belekeveredtem a tömkelegbe. Elég oktalan voltam az első szóra meg nem adni magam, de bíztam drága és jó fegyvereimben, a­me­lyek nálam voltak. Egy vadállati tiszt, a­ki kapitányi rangot viselt, szemet vetett a fegy­­vereimre s azonnal kinevezvén önmagát örö­kösömmé, engem elfogatott. Hogy miért nem mészároltatott le ott nyomban, az mindvégig talány maradt előttem; valószínüleg jobban kedvelte a tömeges kivégzéseket. Bármint volt is, elég az, hogy engem is halálra ítélt. Egy kifosztott erős kőház , lett a börtö­nöm, mintegy két tucat éhenhaló férfi s fél tucat nő társaságában. Az őreink­— öt ban­­ditaarcú katona — fegyverrel őrizték a ház kijáratait és a kertet. A BUDAPEST TÁRCÁJA. Krisztus keresztjén ... Krisztus keresztjén Az van felírva, Hogy az igazság Nem vesz a suba ! — Öt­vend jen akit Bántalm ér : Ha szive tiszta Lelke fehér! Krisztus keresztjén Az van felírva, Hogy a szeretet Nem vész a suba ! — Mind e világ bár Éltedre les: Csak te bocsáss meg Csak te szeress !... Csak te bocsáss meg A gyűlölőknek ; 5 oszd szét a szived a szenvedőknek! — Megmozdul a kő fi­­a felett... Örökkévaló A szereteti! Szabolcska Mihály. Szerelem­ a siralomházban. (Kalandos történet.) — Vájjon erősebb volna a szerelem a halálnál­? — kérdezte társalgás közben Bán­­halmy. — Néhány bolond vagy különc talán igy gondolkozik, de hogy valóban akadna olyan halálra ítélt, aki kivégzése előestéjén a szeretemre gondolna, alig hiszem. Kettő sem­­mi esetre sem akadna, egy is nehezen. — Bizonyos ön ebben­? — szólalt meg most báró Boránd, a társaság egy sokat ta­pasztalt, világlátott tagja. — Vagy volt talán személyes alkalma erről meggyőződni ? Ami engem illet, én inkább hiszek Renannak, aki azt mondja, hogy a halál közeledése való­sággal a túlzásig fokozza a szerelem érzetét. Nyíltan bevallom, hogy jómagamnak is van­nak tapasztalataim e tárgyban. Egyszer ha­lálra voltam ítélve s a halál előtt meglepett a szerelmi szenvedély. Régebben volt, mikor Don Lopez, Paraguay diktátora háborút vi­selt Brazília ellen. Ez a derék Lopez minta­képe volt a vérengző zsarnokoknak, aki csak a halál aratásában leli kedvét. Épp Ameri­kában kóboroltam s az esztelenségig kalan­dos hajlamom oda sodort engem is a harc­térre. Beállottam önkéntesnek a brazíliai seregbe. A fenségessel volt határos az a rettene­tes vérontás, a­melylyel ez a háború járt. Don Lopez barmok módjára kergette igája alá a férfiakat az egész birodalmon keresztül. A­ki ellenállott, vagy első szóra meg nem adta magát, azt kivégeztette. .Minthogy pedig taka­r A kőház belsejében eléggé kényelmes volt a tartózkodás. Három szoba nyílt egy­másba , a legkisebbet én foglaltam el két fia­tal hölgygyel. Mindenekelőtt, a halál volt erő­sebb, azaz kínosabb, amikor ezt a bájos két hölgyet megp­­antottam. A hazájuk egyszerű divatja szerint voltak öltözve , egyetlen szál ingbe, semmi egyéb. Amikor a halálos sz­élet fülöülr­ár eleget Április 1.

Next