Budapest, 1904. május (28. évfolyam, 121-150. szám)

1904-05-01 / 121. szám

Május 1. „BUDAPEST* 121. szám: német kormány az agrár­vámok terén ma még messzebb ment, mint ezelőtt két évvel, mikor a német birodalmi gyűlésben az agráriusok keresz­tülhajtották az érdekeiknek megfelelő vámtarifát. Akkoriban a német képviselők azt az utasítást adták a kormánynak, hogy a legkisebb vámokat nem kell éppen föltétlenül fentartandó követel­ménynek tekintenie. Most azonban azon az ál­lásponton van a német kormány, hogy a legki­sebb vámokhoz mindenképpen ragaszkodnia kell. — Megint engedmény a borvámoknak. Tallián Béla földm­velésügyi miniszter rende­letet intézett a Horvát-Szlavónország területén levő erdőhivatalokhoz, amelyben kötelességükké teszi, hogy a pecsétjeiken és bélyegzőiken Ma­gyarország közös címerét magyar és horvát felirattal alkalmazzák, a hivatalok megjelölésére szolgáló címtáblán azonban ezentúl is csak a közös címer legyen minden felirat nélkül.­­ Eddig a horvát-szlavon területen levő erdőhiva­­talok, mint a magyar kincstári erdőknek a ma­gyar földmivelésügyi minisztériumba beosztott hatóságai, csakis magyar feliratú pecsétet és bélyegzőket használtak. E rendelet folytán tehát megváltozik ez az állapot, — természetesen — a horvátok előnyére, mint mindig, hogy a sze­gény hor­vátok, ne hiába zavarogjanak. Az új állami népiskolák. Budapest, ápr. 30. A folyó év őszén megnyitandó új állami elemi népiskolák szervezésére vonatkozó rendeleteket most adta ki dr. Berzeviczy Al­bert vallás- és közoktatási miniszter. Ez alkalomból a közoktatási miniszté­rium elküldötte lapunknak az új népiskolákra vonatkozó összes kimutatásokat. Ezekből ki­­veszszük a következő érdekesebb adatokat. Első­sorban figyelembe jöttek a teljesen iskola nélküli községek, amelyekben 30-nál több mindennapi (6—12 éves) tanköteles minden ok­tatás nélkül van. 21 ilyen községben szerezte­tik most állami iskola. Azután sorra jöttek a kincstári telepes községek, mint a­melyekben a telepítési törvény szerint­ az állam köteles a népoktatás felől gondoskodni. 14 kincstári tele­pes községben kerül a népoktatás ez év őszén állami kezelésbe. Az ország északkeleti részén a földműve­lési kormány által megindított hegyvidéki segít­ség támogatása és az ottani nagy elhagyatott­­ságban levő népoktatás fellendítése céljából a kormány már néhány év óta fejleszti az állami rácokat a Rákóczi fiának szállására, ahol az öreg Pribóki János csaknem kibújt a bőréből örömében, mikor a kurucokat meglátta. — Miféle szél hajtott ide, bajtársak ? — kiáltotta nagy boldogsággal. — A fejedelem fiához jöttünk, — felelt Jávorka. — Épen oda benn van a nagyságos urfi a szobájában,— szólt Pribáki és bevezette a kuruc vitézeket kis gazdájához. A kuruc vitézek levették süvegjüket. Aztán csak nézték, hang, szó nélkül azt az ide­gen rutu­s ifju embert, aki az asztal mel­lett ült. — Talán nem tudjátok, hogy ki vagyok? — kérdezte a fejedelem fia. — Tudjuk, — dünnyögte Jánoska a diák. A fejedelem fia fölugrott: — Tudom én mi a ti bajotok. A ruhám nem tetszik nektek. Intett Pribáki uramnak és kisietett a szomszéd szobába. Ott egy faerc alatt ledobálta idegen köntösét. És felöltötte helyébe a Pribáki uram zsinóros, kurucos ruháját, mentését. Azután úgy lépett a kurucok elé. Hej, lett erre olyan rivalgás a vitézek között, hogy tán még az utcán is meghal­lották. Csókolták, ölelték jobbról, balról a fe­jedelem fiát. És a köny végig folydogált a csapzott deres szakaiakon. — Most már boldogan megyünk haza, — mondogató Jánoska diák, — láttuk Rá­kóczi fiát, Krúdy Gyula, népoktatást. Előbb Mármarosban, majd Bereg­­ben, a múlt évben Ungban szerveztettek na­gyobb számban állami iskolák. A folyó év őszén Zemplén vármegye kerül sorra, ahol 22 községben nyílik meg az állami iskola. Ezen tervezetet kiegészíti még a Sáros vármegyében megnyitandó 7 új állami iskola. 33 felekezeti népiskola további fennállása az egyházak nagy szegénysége miatt lehetetlen volt. Ezek az ille­tékes egyházi főhatóságok beleegyezésével állami kezelésbe vétetnek. A folyó évre tervbe vett államosítások kö­zül még kiváló figyelmet igényel Kolozsvár és Marosvásárhely, mert amott egyezer, az utób­biban 700 tanköteles van, elegendő számú is­kola hiányában, törvényes oktatás nélkül és e városok a legjobb akarat mellett sem képesek ezen tűrhetetlen állapoton önerejükből segíteni. Az 1904. évben 133 községben szervezte­­tett állami elemi népiskola (három csatlakozva.) Ezek közül: a) tiszta magyar lakosságú 36 község; b) vegyes és részben tiszta nemzeti­ségű 98 község; c) eddig iskolával nem birt 21 község; d) a községek közül 14 telepes köz­ség ; e) szerveztetett e községekben összesen 153 iskola és pedig 25 fiú-, 24 leány-, 104 vegyes iskola; ez utóbbiak közül egytanítós osztatlan iskola 63; f) rendszeresít­­tetett ezen iskoláknál 327 tanítói (tanítónői) ál­lás ; g) a 153 iskola közül 126-nak törvény­szerű elhelyezését az illető községek biztosítot­ták, 27 iskolát a kincstár építtet, részben pedig bérhelyiségben helyez el; h) az államosított iskolák közül 18 községi, 33 felekezeti volt; i) a 153 állami iskola közül megnyílt már az 1903 — 4. tanévben 12 iskola 24 tanítói állással, az 1904—5. tanévben 191 állami iskola nyílt meg 303 tanítói állással. A 141 állami elemi népiskola közül 8 már a megelőző tanévben szerveztetett, megnyi­tásuk azonban építkezési, vagy más nehézségek miatt nem volt megvalósítható. Ezen iskolák 25 tanítói állást foglalnak el. Az állami elemi iskolák fenntartásához a községek vagy más tes­tületek által biztosított hozzájárulások összege­­ 61.101 koronát tesz ki, de azokat, a­kik az egész mozgalomnak bűnös irányba való terelésénél szerepet játszottak, vagy súlyosabb beszámítás alá eső cselekményt kö­vettek el, a jogszolgáltatás folyamatától el­vonnom azért nem szabad, hogy az erkölcsi igazságnak ezzel elég­tétessék. Hiszem és re­mélem azonban, hogy ezek száma csekély lesz. A személyzet odaadó és buzgó kötelesség teljesítése fogja megadni a kormánynak a módot arra, hogy a m. kir. államvasutak al­kalmazottainak úgy anyagi, mint erkölcsi ér­dekeinek előmozdítására — ami különben is szándékának megfelel­ — az igazság és mél­tányosság határai között minden lehetőt meg­legyen. Felhívom az igazgatóságot, hogy jelen leiratomat az intézet összes személyzetével tudassa. Budapest 1904. április hó 26-án. Hieronymi. E rendeletet oly felhívással közöljük, hogy azt a szolgálati főnökök az összes alárendelt személyzetnek haladéktalanul tudomására adják. Budapest, 1904. április hó 29-én. Ludvigh ministeri tanácsos, elnök. A vasutasok sztrájkjához, Budapest, ápr. 30. Hieronymi Károly kereskedelmi minisz­ter a magyar királyi államvasutakhoz és az összes alkalmazottakhoz egy rendeletet inté­zett, mely a holnapi napon az államvasutak igazgatósága által a következő módon tétetik közzé: Rendelet az összes alkalmazottakhoz. A kereskedelemügyi magyar királyi mi­niszter úr a következő rendeletet intézte hoz­zánk : A magy. kir. államvasutak igazgatóságá­nak Budapesten. Azzal, hogy a m. kir. államvasutak sze­mélyzetének nagy része az eskü szentségéről megfeledkezve, a szolgálatot tömegesen megta­gadta, ma még beláthatatlan messzeható káro­kat okozott a magán és a közgazdaságnak s igy az egész országnak, másfelől a m. kir. ál­lamvasutak jó hírnevén nemcsak az ország ha­tárain belül, hanem a külföld szemében is nagy csorbát ejtett. A forgalomnak az összes vonalakon is­mét megindításával és a személyzet túlnyomó részének kötelességeihez való visszatérésével az anyagi károkat pótolni nem lehet ugyan, de a magyar királyi államvasutak intézményének jó hírnevét helyreálltani odaadó, buzgó tevékeny­séggel, minden kísértésnek ellentálló hűséges kötelességteljesítéssel lehetséges és ezért a ko­rábbi munkálkodásának fonalát felvett személy­zettől elvárom, hogy megfeszített buzgalommal igyekezzék feledtetni a közel­múltak keserű emlékét. Nem kívánok a kötelességéről megfeled­kezett, de szolgálatához ismét visszatért sze­mélyzet ellen megtorló intézkedéseket alkalmazni. Az orosz-japán háború. Budapest, ápr. 30. Kétségtelen, hogy a japánok a na­pokban, midőn az oroszok elsüllyesz­tették néhány szállító hajójukat, érzé­keny veszteséget szenvedtek ember­ben. Ez a veszteség azonban semmi­esetre sem ér föl azzal, ami az oroszo­kat a „Petropavlovszk“ elsülyesztésénél érte. Hadászati jelentősége pedig a magukban keveset érő szállítóhajók el­süllyesztésének éppen nincs. Mai távirataink a következők: PortArtur ostroma. Pétervár, ápr. 30. Port­ Arturból jelentik : A japán torpe­dóhajók április 28-án liolitgránátokkal bom­bázták a várat. Egy ilyen bomba egy tenge­rész közelében robbant szét s a tengerész gázmérgezés tünetei között betegedett meg. A japánok által rakott aknák egy részét az áradat kétszáz mértföldnyire délre vitte. Ha ez igaz, úgy a posta- és teherszállító hajókat ezen a vidéken nagy veszedelem fenyegeti. Vladivosztoknál ütközet készül. London, ápr. 30. Vladivosztokból jelentik, hogy tegnap reggel Aszkold-sziget közelében tíz japán sor­hajót és hat torpedóhajót láttak. A hajóraj Vladivosztok irányában vitorlázik. Pária, ápr. 30. Pétervárról távírják, hogy egy japán flotta Vladivosztok előtt mutatkozott, Vladi­­vosztokban támadást várnak. A szárazföldi harctérről. Pétervár, ápr. 30. A folytonos esőzés és a hóolvadás kö­vetkeztében a Jalu folyó sok helyen kiáradt. A víz elvitte azt a pontonhidat, amelyet a japánok Szomália mellett vertek s e közben sok japán katona a vízbe fúlt. London, ápr. 30. A mai reggeli lapok szöuli táviratot kö­zölnek, amely hírül adja, hogy szerdán és csü­törtökön 30.000 főnyi japán sereg átlépte a falu folyót. Valószínű, hogy a haderő mara­déka, 20.009 ember, pénteken kel át a falun, mert a ponton­ hidak készek. Az orosz csapa­tok visszavonultak, minthogy csekélyebb szá­muknál lógva amúgy sem akadályozhatták volna meg az átkelést.

Next