Budapest, 1904. május (28. évfolyam, 121-150. szám)
1904-05-01 / 121. szám
Május 1. „BUDAPEST* 121. szám: német kormány az agrárvámok terén ma még messzebb ment, mint ezelőtt két évvel, mikor a német birodalmi gyűlésben az agráriusok keresztülhajtották az érdekeiknek megfelelő vámtarifát. Akkoriban a német képviselők azt az utasítást adták a kormánynak, hogy a legkisebb vámokat nem kell éppen föltétlenül fentartandó követelménynek tekintenie. Most azonban azon az állásponton van a német kormány, hogy a legkisebb vámokhoz mindenképpen ragaszkodnia kell. — Megint engedmény a borvámoknak. Tallián Béla földmvelésügyi miniszter rendeletet intézett a Horvát-Szlavónország területén levő erdőhivatalokhoz, amelyben kötelességükké teszi, hogy a pecsétjeiken és bélyegzőiken Magyarország közös címerét magyar és horvát felirattal alkalmazzák, a hivatalok megjelölésére szolgáló címtáblán azonban ezentúl is csak a közös címer legyen minden felirat nélkül. Eddig a horvát-szlavon területen levő erdőhivatalok, mint a magyar kincstári erdőknek a magyar földmivelésügyi minisztériumba beosztott hatóságai, csakis magyar feliratú pecsétet és bélyegzőket használtak. E rendelet folytán tehát megváltozik ez az állapot, — természetesen — a horvátok előnyére, mint mindig, hogy a szegény horvátok, ne hiába zavarogjanak. Az új állami népiskolák. Budapest, ápr. 30. A folyó év őszén megnyitandó új állami elemi népiskolák szervezésére vonatkozó rendeleteket most adta ki dr. Berzeviczy Albert vallás- és közoktatási miniszter. Ez alkalomból a közoktatási minisztérium elküldötte lapunknak az új népiskolákra vonatkozó összes kimutatásokat. Ezekből kiveszszük a következő érdekesebb adatokat. Elsősorban figyelembe jöttek a teljesen iskola nélküli községek, amelyekben 30-nál több mindennapi (6—12 éves) tanköteles minden oktatás nélkül van. 21 ilyen községben szereztetik most állami iskola. Azután sorra jöttek a kincstári telepes községek, mint amelyekben a telepítési törvény szerint az állam köteles a népoktatás felől gondoskodni. 14 kincstári telepes községben kerül a népoktatás ez év őszén állami kezelésbe. Az ország északkeleti részén a földművelési kormány által megindított hegyvidéki segítség támogatása és az ottani nagy elhagyatottságban levő népoktatás fellendítése céljából a kormány már néhány év óta fejleszti az állami rácokat a Rákóczi fiának szállására, ahol az öreg Pribóki János csaknem kibújt a bőréből örömében, mikor a kurucokat meglátta. — Miféle szél hajtott ide, bajtársak ? — kiáltotta nagy boldogsággal. — A fejedelem fiához jöttünk, — felelt Jávorka. — Épen oda benn van a nagyságos urfi a szobájában,— szólt Pribáki és bevezette a kuruc vitézeket kis gazdájához. A kuruc vitézek levették süvegjüket. Aztán csak nézték, hang, szó nélkül azt az idegen rutus ifju embert, aki az asztal mellett ült. — Talán nem tudjátok, hogy ki vagyok? — kérdezte a fejedelem fia. — Tudjuk, — dünnyögte Jánoska a diák. A fejedelem fia fölugrott: — Tudom én mi a ti bajotok. A ruhám nem tetszik nektek. Intett Pribáki uramnak és kisietett a szomszéd szobába. Ott egy faerc alatt ledobálta idegen köntösét. És felöltötte helyébe a Pribáki uram zsinóros, kurucos ruháját, mentését. Azután úgy lépett a kurucok elé. Hej, lett erre olyan rivalgás a vitézek között, hogy tán még az utcán is meghallották. Csókolták, ölelték jobbról, balról a fejedelem fiát. És a köny végig folydogált a csapzott deres szakaiakon. — Most már boldogan megyünk haza, — mondogató Jánoska diák, — láttuk Rákóczi fiát, Krúdy Gyula, népoktatást. Előbb Mármarosban, majd Beregben, a múlt évben Ungban szerveztettek nagyobb számban állami iskolák. A folyó év őszén Zemplén vármegye kerül sorra, ahol 22 községben nyílik meg az állami iskola. Ezen tervezetet kiegészíti még a Sáros vármegyében megnyitandó 7 új állami iskola. 33 felekezeti népiskola további fennállása az egyházak nagy szegénysége miatt lehetetlen volt. Ezek az illetékes egyházi főhatóságok beleegyezésével állami kezelésbe vétetnek. A folyó évre tervbe vett államosítások közül még kiváló figyelmet igényel Kolozsvár és Marosvásárhely, mert amott egyezer, az utóbbiban 700 tanköteles van, elegendő számú iskola hiányában, törvényes oktatás nélkül és e városok a legjobb akarat mellett sem képesek ezen tűrhetetlen állapoton önerejükből segíteni. Az 1904. évben 133 községben szerveztetett állami elemi népiskola (három csatlakozva.) Ezek közül: a) tiszta magyar lakosságú 36 község; b) vegyes és részben tiszta nemzetiségű 98 község; c) eddig iskolával nem birt 21 község; d) a községek közül 14 telepes község ; e) szerveztetett e községekben összesen 153 iskola és pedig 25 fiú-, 24 leány-, 104 vegyes iskola; ez utóbbiak közül egytanítós osztatlan iskola 63; f) rendszeresíttetett ezen iskoláknál 327 tanítói (tanítónői) állás ; g) a 153 iskola közül 126-nak törvényszerű elhelyezését az illető községek biztosították, 27 iskolát a kincstár építtet, részben pedig bérhelyiségben helyez el; h) az államosított iskolák közül 18 községi, 33 felekezeti volt; i) a 153 állami iskola közül megnyílt már az 1903 — 4. tanévben 12 iskola 24 tanítói állással, az 1904—5. tanévben 191 állami iskola nyílt meg 303 tanítói állással. A 141 állami elemi népiskola közül 8 már a megelőző tanévben szerveztetett, megnyitásuk azonban építkezési, vagy más nehézségek miatt nem volt megvalósítható. Ezen iskolák 25 tanítói állást foglalnak el. Az állami elemi iskolák fenntartásához a községek vagy más testületek által biztosított hozzájárulások összege 61.101 koronát tesz ki, de azokat, akik az egész mozgalomnak bűnös irányba való terelésénél szerepet játszottak, vagy súlyosabb beszámítás alá eső cselekményt követtek el, a jogszolgáltatás folyamatától elvonnom azért nem szabad, hogy az erkölcsi igazságnak ezzel elégtétessék. Hiszem és remélem azonban, hogy ezek száma csekély lesz. A személyzet odaadó és buzgó kötelesség teljesítése fogja megadni a kormánynak a módot arra, hogy a m. kir. államvasutak alkalmazottainak úgy anyagi, mint erkölcsi érdekeinek előmozdítására — ami különben is szándékának megfelel — az igazság és méltányosság határai között minden lehetőt meglegyen. Felhívom az igazgatóságot, hogy jelen leiratomat az intézet összes személyzetével tudassa. Budapest 1904. április hó 26-án. Hieronymi. E rendeletet oly felhívással közöljük, hogy azt a szolgálati főnökök az összes alárendelt személyzetnek haladéktalanul tudomására adják. Budapest, 1904. április hó 29-én. Ludvigh ministeri tanácsos, elnök. A vasutasok sztrájkjához, Budapest, ápr. 30. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter a magyar királyi államvasutakhoz és az összes alkalmazottakhoz egy rendeletet intézett, mely a holnapi napon az államvasutak igazgatósága által a következő módon tétetik közzé: Rendelet az összes alkalmazottakhoz. A kereskedelemügyi magyar királyi miniszter úr a következő rendeletet intézte hozzánk : A magy. kir. államvasutak igazgatóságának Budapesten. Azzal, hogy a m. kir. államvasutak személyzetének nagy része az eskü szentségéről megfeledkezve, a szolgálatot tömegesen megtagadta, ma még beláthatatlan messzeható károkat okozott a magán és a közgazdaságnak s igy az egész országnak, másfelől a m. kir. államvasutak jó hírnevén nemcsak az ország határain belül, hanem a külföld szemében is nagy csorbát ejtett. A forgalomnak az összes vonalakon ismét megindításával és a személyzet túlnyomó részének kötelességeihez való visszatérésével az anyagi károkat pótolni nem lehet ugyan, de a magyar királyi államvasutak intézményének jó hírnevét helyreálltani odaadó, buzgó tevékenységgel, minden kísértésnek ellentálló hűséges kötelességteljesítéssel lehetséges és ezért a korábbi munkálkodásának fonalát felvett személyzettől elvárom, hogy megfeszített buzgalommal igyekezzék feledtetni a közelmúltak keserű emlékét. Nem kívánok a kötelességéről megfeledkezett, de szolgálatához ismét visszatért személyzet ellen megtorló intézkedéseket alkalmazni. Az orosz-japán háború. Budapest, ápr. 30. Kétségtelen, hogy a japánok a napokban, midőn az oroszok elsüllyesztették néhány szállító hajójukat, érzékeny veszteséget szenvedtek emberben. Ez a veszteség azonban semmiesetre sem ér föl azzal, ami az oroszokat a „Petropavlovszk“ elsülyesztésénél érte. Hadászati jelentősége pedig a magukban keveset érő szállítóhajók elsüllyesztésének éppen nincs. Mai távirataink a következők: PortArtur ostroma. Pétervár, ápr. 30. Port Arturból jelentik : A japán torpedóhajók április 28-án liolitgránátokkal bombázták a várat. Egy ilyen bomba egy tengerész közelében robbant szét s a tengerész gázmérgezés tünetei között betegedett meg. A japánok által rakott aknák egy részét az áradat kétszáz mértföldnyire délre vitte. Ha ez igaz, úgy a posta- és teherszállító hajókat ezen a vidéken nagy veszedelem fenyegeti. Vladivosztoknál ütközet készül. London, ápr. 30. Vladivosztokból jelentik, hogy tegnap reggel Aszkold-sziget közelében tíz japán sorhajót és hat torpedóhajót láttak. A hajóraj Vladivosztok irányában vitorlázik. Pária, ápr. 30. Pétervárról távírják, hogy egy japán flotta Vladivosztok előtt mutatkozott, Vladivosztokban támadást várnak. A szárazföldi harctérről. Pétervár, ápr. 30. A folytonos esőzés és a hóolvadás következtében a Jalu folyó sok helyen kiáradt. A víz elvitte azt a pontonhidat, amelyet a japánok Szomália mellett vertek s e közben sok japán katona a vízbe fúlt. London, ápr. 30. A mai reggeli lapok szöuli táviratot közölnek, amely hírül adja, hogy szerdán és csütörtökön 30.000 főnyi japán sereg átlépte a falu folyót. Valószínű, hogy a haderő maradéka, 20.009 ember, pénteken kel át a falun, mert a ponton hidak készek. Az orosz csapatok visszavonultak, minthogy csekélyebb számuknál lógva amúgy sem akadályozhatták volna meg az átkelést.