Budapest, 1904. június (28. évfolyam, 151-180. szám)

1904-06-01 / 151. szám

(4) 151. szám. BUDAPEST" Az Uj-párt vezére. Az uj-párt vezérét, Bánffy Dezső bá­rót, ma Szeged város első kerülete 115 szó­többséggel képviselővé választotta. Bánffy Dezső báró 1843. okt. 23-án született Kolozs­váron. 1876-ban Szolnok-Doboka megye kor­mányzását vette át. 1883-ban Besztercze- Naszód megye főispánjává is kineveztetett. Főispánságának tíz éves jubileuma alkalmá­val a király a Lipót-rend lovagkeresztjével, 1889-ben pedig a Szt.­István-rend kis ke­resztjével tüntette ki. 1890. végén lemondott a főispánságról s 1892-ben a szilágysomlyói kerületben képviselővé választatván, a képvi­selőház többsége az elnöki székbe ültette. Még íres legyen, vagy legalább is állapíttassák meg az a jövedelemi minimum, a­melyen alul tan­díjat fizetni ne kelljen. A tanítók fizetését 1000 koronában kívánná megállapítani hat­száz-száz koronás ötödéves pótlékkal. A tanítóképzés nyelve legyen magyar és a népiskola felállítá­sára kötelezettek legyenek kötelesek kisdedóvo­dát is felállítani, melyben a játék nyelve ma­gyar legyen. Beöthy Zsolt előadását azzal kezdte, hogy a javaslat kettős tendenciája érdekében a művelődés és a magyarság súlyának emelésére fokozatos eszközök állnak rendelkezésünkre Az első: az állami felügyelet és ellenőrzés elégte­lennek bizonyult. A második lépést a tanítóké­­pesítés államosítását ez a javaslat jelenti. Kö­vetkező lépések a tanítóképzés államosítása, vagy ha ez nem vezetne célhoz a népoktatás államosítása lenne. Örvendetes, hogy a javas­lat mielőtt az utolsó lépést megtenné, kísérle­tet tesz a közelebb fekvő eszközökkel. A maga részéről nem híve a teljes államosításnak, mert állami érdeket lát abban, hogy a felekezet is­kolák, míg az egyéniségek szabad fejlődésének és versenyének is kedveznek, közös feladatok­kal egymáshoz fűzzék az egyházakat és az álla­mot. Veszedelmesnek tartja, hogy nem magyar nyelvű tanítóképzőkben a német nyelvet tanít­ják. Kifogásolja a törvény engedékenységét, ugyanabban az évben valóságos belső titkos tanácsos lett. A Wekerle-kormány lemondása után 1895. jan. 15-én Magyarország minisz­terelnökévé neveztetett ki. Kormányát az el­lenzék heves obstrukciója buktatta meg. 1899-ben febr. 26-án adta be lemondását, melyet a király el is fogadott s ebből az alka­lomból a Szt. István-rend nagy keresztjével tüntette ki. Képviselői mandátumáról március 2-án mondott le, a mikor mint kír. főudvar­mester az ország zászlósa lett. A főudvar­­mesteri állásról nem rég mondott le, hogy részt vehessen mint képviselő a politikai küz­delmekben,­­ melylyel elnézi a vallásoktatás idegen nyelvű­ségét. Kéri a kormányt, hogy a tanítók fizetésé­nek megállapításában menjen el az állam teher­bírásának legszélsőbb határáig. B­yegre László örömmel üdvözli a tör­vényjavaslat intencióit. A szocialista és nemze­tiségi izgatások mai virágzása idejében a lét­­fentartási ösztön követeli az államtól, hogy a népiskolai ellenőrzést hatékonyabbá tegye. Rá­mutatott arra, hogy törvényeink eddig is meg­lehetősen biztosították a magyar nyelv térfogla­­lását s hogy nem következett be a kívánatos eredmény, az főleg a végrehajtás hibája. Túlsá­gosan engedékenyek és előzékenyek voltunk eddig, ha azonban ezután is ezt az utat követ­jük, ez már gyámoltalanságunknak lesz bizo­nyítéka. Az új törvényben magában kell bizto­sítani a kitűzött célok elérését. Lányi Bertalan miniszteri tanácsos (az igazságügyi miniszter képviseletében) jogi szempontból nem talál a javaslatban kifogá­solni valót. Némethy Károly miniszteri tanácsos (a belügyminiszter képviseletében) kijelenti, hogy a törvény végrehajtásából a közigazgatási té­nyezők is kiveszik a maguk részét. Pap Elek miniszteri tanácsos (a pénzügy­­miniszter képviseletében) kijelenti, hogy a pénz­ügyminiszter a törvénytervezetbe felvett összeget végső határnak tekinti. A korpótlékra nézve a pénzügyminiszter hozzájárul a­­ korpótlékhoz az eddigi 5 helyett, de ebből az állami tanítók fizetésügyére következtetést vonni nem lehet. Bánóczi József igazgató a zsidó iskolák viszonyait ismerteti. A héber nyelvet nyelvtani­lag nem tanítják a zsidó népiskolában. Bárczy István fővárosi tanácsnok azon feltételek biztosítása fontos, amelyek az állam szempontjából okvetlenül megkívánandók. Ebből a szempontból a törvényjavaslat minden esetre egy lépést tesz előre Ezen célzatot a főváros hatósága örömmel üdvözli. Bogdanovics Lucián szavai értelmét iga­zítja helyre. Nyegre felszólalásával szemben ki­jelenti, hogy magyarul még a 68-iki törvény behozatala előtt is tanítottak a szerb iskolákban kivétel nélkül, tehát ebből a szempontból vád a szerb népiskolák ellen nem emelhető. Ezzel az általános vita véget ért. Berzsinczy Albert vallás és közoktatás­­ügyi miniszter mindenekelőtt megköszönte a résztvevők felszólalásaiban megnyilatkozó jó­akaratot és érdeklődést. Komjáthy Béla beszé­dére válaszolva kijelenti, hogy ő nemcsak pénz­ügyi, hanem egyéb okokból sem barátja az ál­lamosításnak. Polónyi és Okolicsányi által ajánlott eskümintát készségesen elfogadja, bár tiltakozik az ellen, mintha a javaslatban levő esküminta alkotmányellenes volna. A javaslat legtöbb rendelkezése a fővárossal szemben tárgytalan, de vannak rendelkezései, melyek ide is vonatkoznak. A figyelemreméltó indítványok között különös figyelemben fogja részesíteni Bogdarovics Luciánnak, az ismétlő iskolák nyelvének magyarrá tételére vonatkozó indítvá­nyát. Steinberger kanonoknak felelve, kijelenti, hogy abban, ha a képesítés és képzés külön kézben van, nincsen ellentét. A taní­­tói fizetések dolgát úgy tüntetik fel, mintha a kormány nagyon mostohán bán­nék el a községi és felekezeti tanítókkal. Bizonyítja, hogy a minimum Európa több álla­mával szemben nincsen hátrányban s ez már az állam erejének legvégső megfeszítése. Rákosi Jenővel szemben indokolta, hogy oktatási téren miért nem híve a radikalizmusnak. Beöthy Zsolt kifogására válaszolva, arra utal, hogy a magyar nyelvnek a vallástanítás terén való tér­foglalása az eddigi állapotokkal szemben hala­dást jelent. Nyegle Lászlónak felelve hangsú­lyozza, hogy a képesítés újabb rendje jobban fogja a magyar érdekeket biztosítani, mint az eddigi. A törvénytervezettel régi programmját valósítja meg. De nézete szerint bizonyos mér­sékletet kell az államnyelv jogos érvényesítése tárgyában tanúsítani. A törvényjavaslat kö­vetelései ebben a tekintetben minimálisak. Az állami beavatkozást szükségessé tevő jelensé­gek ez idő szerint nemzetiségi iskolákban for­dulnak elő. A nemzetiségek azonban nem köz­jogi faktorok, a szóban levő iskolák felekezeti iskolák, melyeket felekezeti jogok védnek. Eb­ből következik, hogy az államnak a felekezetek­­kel szemben kell a beavatkozás jogát megadni. A javaslatnak a felekezetekhez való leküldését nem látja helyénvalónak. Ő minden hozzá ér­kezett véleményt tekintetbe fog venni, de ne kívánják tőle azt, hogy forma szerint legyen a reform megvalósítása tekintetében egyházi testületek véleményéhez kötve. A részletes tárgyalás megindítása előtt még Halász Ferenc tett észrevételeket a javas­lat ellen felmerült kifogásokra s adta meg a részletes tárgyalásokhoz szükséges felvilágosí­tásokat. A részletes vita során először Komlóssy Ferenc kanonok terjesztett elő többrendbeli módosítást. Hozzászóltak még a részletes tár­gyalás folyamán Polónyi Géza, Tóth József, Magyar Kázmér, Liberty­ni Gusztáv, Tuba János és Némethy Károly. A szaktanácskoz­­mánty holnap délután folytatja tárgyalását. A szegedi al képviselő : Bánffy Dezső báró. Június 1.

Next