Budapest, 1910. augusztus (34. évfolyam, 183-207. szám)

1910-08-09 / 189. szám

1910. augusztus 9., kedd. BUDAPEST az üvegtelepet zárják be. Közölte a tulaj­donosokkal is, hogy az üzemet további intéz­kedésig betiltja. Keresztessy Gyula rendőr­fogalmazó pedig a tűz keletkezésének az okát kutatta. A folyton megújuló vesze­delem hátterében kétségtelenül misztikus okok rejtőznek, amelyek kiderítése még sok munkát fog adni a rendőrségnek. Határo­zottan az a gyanú merült föl, hogy piro­­manikus pokoli munkája a tűz. Keresztessy rendőrfogalmazó sorban kihallgatta a mun­kásokat és közülük négyet, névszerint Urai Józsefet, Hanák Istvánt, Schweiger Jó­zsefet és Eszkreisz Bernátot, akik a kigyul­ladt raktárban dolgoztak, a főkapitány­ságra vitette. A tüzet este nyolc órakor sikerült loka­lizálni, de lapunk zártakor a romok még égnek. A kár állítólag háromszázezer korona. A raktártűzfalon túli része porig égett. Elülső része, amely csak három sikátorból áll, épen maradt. Oltás közben négy ember könnyebben megsérült. Ezeket a mentők vették ápolás alá. Égnek a városi házak ! Ez a rémhír terjedt el a fővárosban ma estefelé, amikor a nagymező­ utcai üveg­raktár javában lángolt. A központi tüzőr­­ségnek is ezt jelentették, hogy a Kőbányai­­út 42. szám alatt levő városi házak között tűzvész pusztít. Nyomban kirobogtak a tizedik és kilencedik kerületi őrségek, ame­lyek segítségül hívták a budai részről a második kerületit is. Gőzfecskendővel vo­nultak ki a Kőbányai­ utca, ahol már messzi­ről hirdette a lángoktól pirosra festett égalj, hogy pusztulás fenyegeti a szegény emberek új otthonát. A Kőbányai-út 42. szám alatt május óta egész kis városrész épült. Öt utcában, tíz sorban összesen negyevn fehérre meszelt földszintes házat emeltek, amelyekkel a munkássztrájkok miatt augusztus elsejére nem tudtak elkészülni és csak szeptember­ben költözhetnek be a lakásuzsora folytán a városból száműzött szegény emberek. A negyven házban háromszázhúsz egy- és kétszobás lakás épült. Most folyik a kör­nyéken a csatornázási munka, a házakban pedig ajtók, ablakok vannak fölhalmozva, hogy a közeli napokban asztalosok szereljék föl a házakat. Ma este háromszázhúsz olcsó lakás után sóvárgó szegény családot fenye­gette az a veszedelem, hogy elpusztul új hajlékuk, mielőtt beleköltözhettek volna. A munkások ugyanis este negyed nyolc órakor észrevették, hogy az első sor első házából lángok csapnak föl. Értesítet­ték a tűzoltókat, de mire azok kiértek, már az első ház teteje lángokban állott. Szeren­cse volt, hogy a máv­ főműhelyének tűzoltó­sága gyorsan megjelent a tűz színhelyén és a szomszédos házak megmentésére igyekez­tek. Ez sikerült is. Csak egy ház égett le. Szél nem volt és ennek köszönhető, hogy a kátránylemezzel födött egész házsor el nem pusztult. A rendőrség részéről megjelent Rédey Miklós rendőrtanácsos, aki a vizsgálat so­rán megállapította, hogy a tüzet az ott dol­gozó munkások gondatlansága okozta. Az első házban ugyanis több cigány napszámos lakik. Spiritusz gyorsforralón vacsorát főz­tek, miközben összeverekedtek és a nagy dulakodásban fölborították a spiritusz­­gyorsforralót. A szerte ömlő égő folyadék felgyújtotta a lakásban fölhalmozott ajtó­kat és ablakfélfákat, amelyek nagy lánggal égni kezdtek s pár perc alatt tűzbe borult a tető is, amely teljesen leégett. Csak üszkös gerendák meredeznek az ég felé. A tüzet este kilenc órára teljesen eloltották. A gyúj­togató munkásokat nyomozza a rendőrség. Elpusztult fatelep. A főváros közönségének a délutáni tüzek által felzaklatott idegeit este tíz óra után újabb tűzriadalom hozta izgalomba. Megint tűzoltókürt verte fel a néptelenedő utcák csendjét és robogva rohantak Zugló felé, ahol az ég alját bíborpít borította. Este tíz óra tíz perckor kigyulladt Montag Henrik fakereskedőnek az Erzsé­bet királyné-út 123—125. szám alatti fatelepe. A tüzet, amely a telep déli részén lévő épületek között keletkezett, Kardos Bálint rendőr vette észre. Nyomban ér­tesítette a tűzoltókat, akik két őrség­gel, gőzfecskendővel vonultak ki. Ekkor már a tűz az egész telepet lángba borí­totta. Oltásra gondolni sem lehetett, mert ezen a részen nincs vízvezeték és a kutak vizét negyed óra alatt kiszivattyúzták. A telep négyszáz négyszögölnyi terü­letet foglal el. Nyolcvan vagyon deszka és gerenda volt rajta felhalmozva. Elől állott az irodaépület, hátul egy istálló, amelyben négy lovat tartottak, kissé távolabb nyolc méter hosszú asztalosműhely. Mielőtt még a tűzoltók megérkeztek volna, Kardos Bálint rendőr a környék lakóival hozzáfogott a mentéshez. A ki­száradt deszkák közt rohamosan terjedt a tűz, már az irodahelyiséghez közel jutott, amikor a rendőr betört az irodába és ki­mentette az ott nyugodtan alvó Heisz József felügyelőt és a Wertheim-szekrényt. Azután a lovakat mentették ki. A telep teljesen elpusztult. A kár száz­ezer korona. Az iroda és az istállóépület is elpusztult. Kétségtelen, hogy a tüzet gyújto­gatás okozta. Tizenkét nappal ezelőtt ugyan­azon a helyen, ahol ma, kigyuladt a telep, de akkor idejében eloltották. Akkor zsákban petróleummal leöntött szalmát és forgácsot találtak. A gyanú több elbocsátott munkásra irányul. A tűznél a hőségtől öt ember elájult, négy tűzoltó égési sebeket szenvedett. Tűz a Henry-cirkuszban. Vasárnap éjszaka fél tizenkét órakor kigyulladt a Rudolf­ téren levő Henry-cir­­kusz. A tűz a ponyvacirkusz szénasátorá­ban keletkezett. Hatalmas lángok csaptak föl a vászontetőn és az egész sátrat pusztu­lással fenyegették. Az óriási fojtó füst el­lepte az egész környéket és így a közelben levő istálló­sátort is, amelyben Henry száz­hatvan lova megvadulva prüszkölt, rug­­dalózott és több eltépve kötőfékjét, mene­külni akart a veszélyes helyről, alig tudták ecsillapítani a szűkölő állatokat. A katasztrófával fenyegetődző vesze­delmet elsőnek a közelben posztoló rendőr vette észre. Nyomban jelentette a tüzér­­ségnél, ahonnan néhány perc múlva vág­tatva érkezett meg a központi, a II., V., VI. és VII. kerületi tüzérség gőzfecskendő­automobillal, tolólétrával. A rendőrség ré­széről Wolkenberg Gyula felügyelő és dr. Császik Pál fogalmazó mentek ki a hely­színre lovas- és gyalogos rendőrcsapatok élén. A tűzoltóság nagy apparátussal fogott a veszedelem megfékezéséhez, az égő ta­karmány­raktárt azonban nem menthették meg. Ed­dig leégett a hatalmas sátor. Jóval éjfél után vonulhattak csak el a tűzoltók s a rendőr­ különítmények, hat rendőrt hagyva az elfojtott veszedelem színhelyén. A tűz keletkezésének okát nem lehetett még megállapítani. Még öt tűz. Vasárnapra virradó éjszaka három tűz is pusztított a fővárosban. Az egyik, amely­ről már megemlékeztünk, a tizedik kerületi Bossányi, Schietrumpf és társa tulajdonát képező »Kőbányai trágyaszántó gyárá­ban keletkezett és nagy része leégett. A gyár a Ceglédi-út és a Hizlaló-tér sarkán hatalmas területen fekszik. A tűz, a telep felhalmozott szemét­telepén támadt s mire észrevették és értesítették a tüzőrséget a gyár legna­gyobb része már lángokban állott. A nagy­számban kivonult tűzoltóság, a tüzet több órai munka után lokalizálta, a kár azonban így is háromszázezer korona. A gyárveze­tőségnek az a gyanúja, hogy a tüzet gyúj­togatás okozta. A gyújtogatással egy el­bocsátott munkást gyanúsítanak, akit nyo­moz a rendőrség. A második tűz a Rákóczi­ út 68. szám alatt levő Molnár Béla úri-női divatkeres­kedésben keletkezett, de a kivonult köz­ponti tüzérség, még mielőtt nagyobb ve­szedelem támadt volna, a tüzet eloltotta. A kár nagyságát ezideig megállapítani nem lehetett. A harmadik szintén nagyobb arányú tüzeset Heimbach és Fia fuvarozási vál­lalat Sa­jó­ utca 8. szám alatti istálló­telepén támadt. A nagy lóistállónak te­teje, amelyben több száz ló volt elhe­lyezve, éjjeli két óra tájban kigyuladt és a padláshelyiségben felhalmozott takar­mánynyal együtt leégett. A lóállományt sikerült megmenteni. A tüzet a kivonult tüzőrségek oltották el. A kár körülbelül nyolcvanezer korona. Hétfőn délben a Ferenc­ utca 30. számú házban egy asztalosműhely ki­gyuladt. Kivonult a IX. kerületi tüzőrség, mely a tüzet, mielőtt nagyobb veszedelem ámadhatott volna, eloltotta. Az újpesti rakparton Brüll Alfréd nyaralója eddig ismeretlen okból kigyu­ladt. A tüzet az I. kerületi tűzoltóság lo­kalizálta. A kár több ezer korona. -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------, VIDÉK: Makó nem akar önálló törvényhatóság lenni. Makó város mai közgyűlése Makónak törvényhatósági joggal felruházott várossá való alakulását tárgyalta. Hosszas vita után kimondották, hogy a városnak törvényható­sággá való fejlesztését nem tartják időszerűnek, mert a közel­jövőben alkotandó városok tör­vénye által remélik Makó városát kedvezőbb helyzetbe juttatni. NAPIHÍREK Budapest, aug. 8. A legsötétebb Budapest ■ xé-». —­ Az a híres magyar csökönyösség, amely sokáig erős kézzel fékezte a haladókat, a közvilágítás dolgában volt a legkitartóbb. Nem merő kieszelés az az adoma, hogy va­lahol a vidéken, nem is kis városban, egy tekintélyes városatya azzal argumentált a közvilágítás ellen, hogy tisztességes em­ber otthon tölti el az estéit, csavargóknak és más közveszélyes egyéneknek meg nem kell világítani. Nem speciális vidéki gon­dolkodás ez, így gondolkodhatnak a fővá­ros urai is, akik terv és rendszer nélkül álla­pítják meg a közvilágítási hálózatot. Ez a rendszertelenség a külsőbb része­ken egészen a megbotránkoztatásig szembe­tűnő. Legel­hanyagoltabbak a nyári kirán­duló­helyek felé vezető utak, holott ha a hatóságnak csak egy csöpp érzéke is volna az ilyen dolgok iránt, éppen az ilyen terü­letek megvilágításáról gondoskodnék leg­intenzívebben. Nincs város Európában, amelynek la­kosságát a szerencsétlen építkezés úgy ki­szorítana a külső területre, mint a főváros lakosságát. A külső részeken levő kiránduló helyek nélkül tűrhetetlen volna a buda­pesti élet. Eminens fontosságú közegészségi érdek, hogy ezeket a helyeket a közönség elől el ne zárjuk. Két fontos föltétele van ennek. A megfelelő közlekedési és közren­dészeti ellátás. A közlekedéssel, bár nem elsőrangú, csak meg volnánk valahogy. Ami azo­ban a közrendészetet illeti, hát az még az ázsiai mértéket sem üti meg. És en­nek nem a rendőrség az oka, hanem a ma­gisztrátus. A rendőrség hiába akar gondos­kodni ama részek közbiztonságáról, az el­hanyagolt állapotban ez merőben lehetet­len. A cirkáló őrjáratok becsületesen teljesí­tik a kötelességüket, de a meg nem világí­tott területek annyi biztos rejtekhelyet nyújtanak a csirkefogóknak és útonállók­nak, hogy minden fáradságuk hiábavaló.

Next