Budapest, 1918. január-március (42. évfolyam, 1-77. szám)

1918-03-17 / 65. szám

/f , % • .. JL± €jfl\ I | A }lBudane3!(fe egyes száma Aefigoen és vidékenI2 fillér. Ba^pest0^, Sirk*ni^^*a M B MB A MMk MB ett&k |H£MH SraSSS: a s «1 I B Mi A irlk IP Kéziratokat rem ad vgaza - **er­­f$S «g§ P 1 M |SS* A ^ 00 |j pesten, mint külfölden. Hireett. kesztöség KérdezfokBdfrjek a fit- fSH ffff §£8 fi M « ffiM SEJ SbM HI.­­HL BR «ek díjszabás szerint millSínéte­kan hivatalhoz intézendők, a mely gWfcjigff Pl Pl ffi B ffi&ji W* «S aBSHaB WSKw fgi renklnt számíttatnak. Apró hirde­téselötthnkém a kü­zönség ten- tWHIK ■ 9 1 I MtwA H» ük ■ lések egyszeri közlése ’0 szóig deisezefere all személyesen elő- Mr'sk BBS 99 99 IS SsMWl ISSsS?* wT vMa ffi 60 fillér, minden további szót terjesztett ügyekben is. EU»z«ed ggg KA IS gH Hg Mg |$I Wj $gj MBI Mg filér. Az első öt vasta« betttveá érák: Epér­­eine 36.-, fél évre ggf B II SS f® «I |IUSb H fl R 1 szedett azavak kétszerező azé« 1&-, negyed évre egy ho- 1 1 i 1 I 1 |«gg S ® B B 1 muttatnak. A kdeié« dat béleMek. napra 3 - korona, egyes szirti ara­­tó MS ka JB M Ml jBB*® H 3M Hl Jg W txsn a beköldtetö. A ,,asy WzdfetSe« J2 «Héj Külfflldflin­ ■ A német ök­o- IggKSBP WeSSVtaS jföf M Sb« ffiUH B arilométerenklnt ezt muttatnak. Egy dalomban negyedévenként 9 kor. IBSBISr 'WtS? SU H9F IS egy hasé­bon millim­éteraor 13 SHAc. 00 fillér, máshol NI kor 10 fllér. »*,» Színház oldal­on M fillér. SxerseartSséd­ telefon: 8-97. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP «adóhivatal telefon: »—33. XLI. évfolyam. Vasárnap, 1918 március 17. 65. szám.­­ Kincs alku! A legtöbb magyar szívnek messiási ígéret volt a választói jog reform­ja. Soknak vakító fényesség, amibe szabad szemmel belenézni inkább veszedelem, mint gyö­nyör­űiség. Hát inkább nem néztek bele. Megelégedtek azzal a tudattal, hogy szép és ragyogó, hát hadd ragyogjon. Viszont mások pusztítással fenyegető üstökösnek nézték és hazafi­ aggodalmuk korallszige­­teket gyöngyöztek be a magyar politika hullámon­rzejébe, örvényektől, zátonyoktól féltették a magyar állam fejlődését. Ma aztán megláthattuk, hol vannak a­ veszedelmek. Reflektorral dolgozott Vá­zsonyi Vilmos és nem is volt a választói jog gondolatkörének olyan pontja, amelyet fénykéveivel meg ne világított volna. A sö­tét háttérből kiemelkedtek a tornyodzó tévedések, az elfogultságok, az egészen helytelen és egészen veszedelmes szempon­tok. Az ő beszéde után világosan láthatja mindenki, mi a választói jog lényege, miért kell megcsinálni a reformot és hogyan kell azt megcsinálni. Akik többnek értékelték, mint amennyi valóban és akik kevesebbre becsülték, most a helyes mértékhez jutot­tak, ezzel mérjék meg a kormány szándékát. Különféle politikai babonák is szövőd­tek a választójog körül. Vázsonyi ezeket is szétszedte. Magunknak csináljuk a választó­­­jogot, nem más nemzetnek. Naivság elkép­zelni, hogy Angliát és Amerikát eszi a sárga irigység, na nagyon jól csináljuk meg, vagy b­ebetegszik, na nem lesz nagyon tökéle­tes.. Babona* nem egyéb ,az a másik, elgon­dolás is, hogy minden nemzeti, állami, faji nyavalya ellen való arkánum a választójog. Hogy a nemzetiségek ellen az fog megvé­deni, vagy — az ellentábor hite szerint — a nemzetiségek azzal fognak csak igazán a nyakunkra ülni. A nemzetiségi kérdés mindenképpen megmarad, akár a kormány intenciói szerint csinálódik meg a választói reform,, akár a Tiszáék kívánsága" szerint. Mindebből persze az következik, hogy­­ a választói jogot csak egyformán kell és csak egyformán lehet megcsinálni , úgy, ahogy azt a kormány akarja és a­hogy azt Vázsonyi Vilmos nagyszerű elmével meg­­­­koncipiálja. Bele kell ebbe, nyugodni a munkapártnak, mert az ellenkezése nem­­ a tervezetet morzsolná szét, h­anema magát a munkapártot. Da aztán, ha nem párt­­hatalmi érdeket néz a munkapárt, ha való­ban igaz, hogy a nemzet érdeke aggasztja csupán, akkor nincs is oka arra, hogy a kor­mány javaslatát el ne fogadja. Mert’ez’a választójogi javaslat keretje, vagy fogla­latja, vagy ha úgy tetszik , lehetősége;olyan programmnak, amelyet megellenezni jó lelkiismeret­tel nem lehet. Lehetősége­t ad annak a­ nemzeti programmnak, amelyet közösnek és magyarnak jellemzett Vazspijoi­­ és amely most kezd kialakul­ni. Igaza van Vázsonyinak t ebben fogja­nak kezet a különböző pártok, nem pedig olyan törekvésben, hogy a­­választójog te­kintetében kívánjanak olyan áldozatot a kormánytól, amelyet szavahihetőségének feláldozása nélkül meg nem adhat , m mi m­i m­i­s. Az igazságügym­iniszter nagy beszéde. A választójogi bizottság mai ülését — délelőttől estig — Vázsonyi Vilmos be­szélte ki. Az igazságügy-miniszter a vita folyamán felhangzott valamennyi felszóla­lásra válaszolt részletesen és kimerítően. Az élete fenyivébe elmélyedő államférfiú meggyőződésével, tudományos felkészült­ségével védelmezte meg álláspontját. Fej­tegetésének foglalata az, hogy a kormány választójogi javaslatának és a munkapárt ellentervezetének egészen más a struktú­rája s hogy olyan nagy az eltérés közöttük, hogy a megegyezés ebben a formában teljen­séggel kizártnak látszik. Keressük a meg­egyezést. — mondta — a közös magyar rour­kaprogra­mban, ne pedig abban, hogy a választójogból lefaragjunk néhány száz­ezer választót. Az igazségüg­yminiszter nagyhatású beszéde után Polonyi Géza és Károlyi Mihály gróf az iji választásokról mondották el a maguk egyéni vélem­ényét. Az általános vitát, miután Apponyi Albert gróf és Tisza István gróf késő estig sem juthattak szóhoz, hétfőre halasztották. , Délelőtt. A­ választójogi bizottság mai ülését fél­tizenegy órakor nyitotta meg Beöthy László elnök. A kormány részéről jelen voltak: Wem­berle Sá­ndor, Apponyi Albert gróf, Vázsonyi Vilmos, Esterházy Móric gróf és Tóth János. Vázsonyi beszéde. Az ülés megnyitása után Vázsonyi Vilmos igazságügy miniszter szólalt fel. — A vita befejezte előtt­­— úgym­ond — lehetetlen az, hogy minden szónok felszólalásá­val külön foglalkozzék. A kifogásokat tehát, nem a szónokok szerint, hanem a kifogások természete szerint csoportosítja. A vitából ki kell rekeszteni azt a kérdést, hogy a külföld milyen véleménnyel van a mi választójogi problémánkról. A külföld véle­ménye nem lényeges ránk nézve. Különben is ezek a külföldi vélemények kriptogam belföldi vélemények, értékük tehát egyáltalán s°mmi. (A választójog­­jelentősége.) Konstatálta ezután Vázsonyi,­­hogy a vá­lasztójog jelentőségét minden oldalon túlozzák. Egyrészt olyan üdvösnek tartják, amely min­dent meggyógyít, másrészt nem­zetrontó jelen­tőséget tulajdonítanak neki. Kérdi, hogy ha egy­általán nem reformálnék a választójogot, meg volna-e ezzel oldva minden probléma? Hogy akkor nem­ volna nemzetiségi kérdés, vagy szo­ciális probléma? Rám­utat arra, hogy-­ a szociál­demokrata pártnak, melynek nincs­ parlamenti képviselete, legalább annyi­­súlya van, mint egy 30—40 taggal­ bizó parlamenti pártnak.­­Ha­­változatlanul maradna, is a választójog, nincs sehol biztosíték arra nézve, hogy mind­azok a veszedelmek, melyeket a bizottsági tagok felhoztak, elmaradná­nak (A háborús választás.) A hálomi választásról azt mondják­, hogy a nemzet nincs itthon, hogy a választók szá* ma csekély — A kifogás tehát nem az, — wor*­­dotta — hogy egy harag­vó tengerrel állunk szemben, hanem az, hogy egy pohár vízzel állunk szemben. Egy pohár vízben nagy és veszedelmes tengeri viharok nem­ lehetnek. Az, hogy habom van és kevés választó van, hogy a választások szabadsága kevéssé bizto­sítható, ellene szólnak a tisztelt bizottsági tag uraknak, mert ha ilyen kevés választó mellett, is nagy viharokat jósolnak, akkor ez igazol en­gem, mert azt hangoztattam, hogy mindezek a nemzetiségi bajok szűkkör­­i választójog mel­lett éppen úgy megvannak, mint kiterjesztett választói jog mellett. (Magyar pártok közös programot­ja.) A vita során a nagy eltérések dacára a választójog kérdésében kialakult a magyar pártok egy közös programmja arra nézve, hogy mindazt megtegyük, amit az állam nemzeti egységének, nemzeti jellegének megóvása és amit a demokratikus alapon nyugvó birtok­­politika, szociális politika és kulturált politika raegkávan. Ahelyett tehát, hogy a túloldalon azon fáradoznának, miként faragjanak le a választók­ számából, talán arra kellene a fő­­súlyt helyezni, hogy megállapítsuk azt, hogy­kezd egy közös magyar nemzeti munkapr­­­­gramm kialakulni. Talán inkább ebben fognánk kezet, semhogy a választójog tekintetében kíván­nánk oly áldozatot a kormánytól, amelyet a kor­mány a maga reputációjának és szavahihetőségé­­nek feláldozása nélkül meg nem adhat. (A választójogi javaslat.) . A javaslatról eleinte azt mondották, hogy nem is igazi általános választójog, majd túlságo­­san radikálisnak tüntették fel. A munkapárt sze­rint a javaslat nem egyéb, mint írni-olvasni tudásra alapított választójog. Rámutat arra, hogy a négy elemit végzettek és az írni-olvasni tudók száma közt 13 százalék a differencia, ami bizonyít­ja, hogy a javaslat a jogcímeket helyesen választotta meg. Az 1913-i törvényi­ben is szerepelt az írni-olvasni tudá­s mint­ általános kellék. Foglalkozván az 1913-i tör­vénnyel, amely színtén szaporította volna a nemzetiségi választók számát. A »nemzetiségi veszedelmet« tehát már az 1913-i törvény fel­idézte. A felhozott aggodalmakkal szemben kijelent, hogy az irni-olvasni tudás komoly mértékét fogják a választókés megkövetelni s ennek ellenőrzését az összeíró küldöttség szigorú feladatává teszi. Az irni-olvasni tudás védem­ezése nem juttatja az analfabétákat, választójoghoz, már csak azért sem, mert az összeíró küldöttség bárki irni-olvasni tudását kétségbe vonhat­ja.­ ­A nemzetiségi kérdés és az erdélyi veszedelem.) A vita nagy része a nemzetiségi kérdés körül folyt. Az a sötétlátás, amellyel a munka­párt részéről ezt a kérdés? kezelték, nem igazolt. A magyarság számaránya 1800-től folytonos növekedőben van a az mi. emel­kedés , dély minden egyes nézezettségű Iffer­­megyé­jében te megvan. A nemzetiségi politika terén nálunk nem történik minden úgy, mint annak történnie kellett volna. Igám ívül urpetni­káról csak az 1907. évi irkoki törvény Btijpl­otán őta­­k.

Next