Budapest, 1918. január-március (42. évfolyam, 1-77. szám)
1918-03-17 / 65. szám
/f , % • .. JL± €jfl\ I | A }lBudane3!(fe egyes száma Aefigoen és vidékenI2 fillér. Ba^pest0^, Sirk*ni^^*a M B MB A MMk MB ett&k |H£MH SraSSS: a s «1 I B Mi A irlk IP Kéziratokat rem ad vgaza - **erf$S «g§ P 1 M |SS* A ^ 00 |j pesten, mint külfölden. Hireett. kesztöség KérdezfokBdfrjek a fit- fSH ffff §£8 fi M « ffiM SEJ SbM HI.HL BR «ek díjszabás szerint millSínétekan hivatalhoz intézendők, a mely gWfcjigff Pl Pl ffi B ffi&ji W* «S aBSHaB WSKw fgi renklnt számíttatnak. Apró hirdetéselötthnkém a küzönség ten- tWHIK ■ 9 1 I MtwA H» ük ■ lések egyszeri közlése ’0 szóig deisezefere all személyesen elő- Mr'sk BBS 99 99 IS SsMWl ISSsS?* wT vMa ffi 60 fillér, minden további szót terjesztett ügyekben is. EU»z«ed ggg KA IS gH Hg Mg |$I Wj $gj MBI Mg filér. Az első öt vasta« betttveá érák: Epéreine 36.-, fél évre ggf B II SS f® «I |IUSb H fl R 1 szedett azavak kétszerező azé« 1&-, negyed évre egy ho- 1 1 i 1 I 1 |«gg S ® B B 1 muttatnak. A kdeié« dat béleMek. napra 3 - korona, egyes szirti arató MS ka JB M Ml jBB*® H 3M Hl Jg W txsn a beköldtetö. A ,,asy WzdfetSe« J2 «Héj Külfflldflin ■ A német öko- IggKSBP WeSSVtaS jföf M Sb« ffiUH B arilométerenklnt ezt muttatnak. Egy dalomban negyedévenként 9 kor. IBSBISr 'WtS? SU H9F IS egy hasébon milliméteraor 13 SHAc. 00 fillér, máshol NI kor 10 fllér. »*,» Színház oldalon M fillér. SxerseartSséd telefon: 8-97. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP «adóhivatal telefon: »—33. XLI. évfolyam. Vasárnap, 1918 március 17. 65. szám. Kincs alku! A legtöbb magyar szívnek messiási ígéret volt a választói jog reformja. Soknak vakító fényesség, amibe szabad szemmel belenézni inkább veszedelem, mint gyönyörűiség. Hát inkább nem néztek bele. Megelégedtek azzal a tudattal, hogy szép és ragyogó, hát hadd ragyogjon. Viszont mások pusztítással fenyegető üstökösnek nézték és hazafi aggodalmuk korallszigeteket gyöngyöztek be a magyar politika hullámonrzejébe, örvényektől, zátonyoktól féltették a magyar állam fejlődését. Ma aztán megláthattuk, hol vannak a veszedelmek. Reflektorral dolgozott Vázsonyi Vilmos és nem is volt a választói jog gondolatkörének olyan pontja, amelyet fénykéveivel meg ne világított volna. A sötét háttérből kiemelkedtek a tornyodzó tévedések, az elfogultságok, az egészen helytelen és egészen veszedelmes szempontok. Az ő beszéde után világosan láthatja mindenki, mi a választói jog lényege, miért kell megcsinálni a reformot és hogyan kell azt megcsinálni. Akik többnek értékelték, mint amennyi valóban és akik kevesebbre becsülték, most a helyes mértékhez jutottak, ezzel mérjék meg a kormány szándékát. Különféle politikai babonák is szövődtek a választójog körül. Vázsonyi ezeket is szétszedte. Magunknak csináljuk a választójogot, nem más nemzetnek. Naivság elképzelni, hogy Angliát és Amerikát eszi a sárga irigység, na nagyon jól csináljuk meg, vagy bebetegszik, na nem lesz nagyon tökéletes.. Babona* nem egyéb ,az a másik, elgondolás is, hogy minden nemzeti, állami, faji nyavalya ellen való arkánum a választójog. Hogy a nemzetiségek ellen az fog megvédeni, vagy — az ellentábor hite szerint — a nemzetiségek azzal fognak csak igazán a nyakunkra ülni. A nemzetiségi kérdés mindenképpen megmarad, akár a kormány intenciói szerint csinálódik meg a választói reform,, akár a Tiszáék kívánsága" szerint. Mindebből persze az következik, hogy a választói jogot csak egyformán kell és csak egyformán lehet megcsinálni , úgy, ahogy azt a kormány akarja és ahogy azt Vázsonyi Vilmos nagyszerű elmével megkoncipiálja. Bele kell ebbe, nyugodni a munkapártnak, mert az ellenkezése nem a tervezetet morzsolná szét, hanema magát a munkapártot. Da aztán, ha nem párthatalmi érdeket néz a munkapárt, ha valóban igaz, hogy a nemzet érdeke aggasztja csupán, akkor nincs is oka arra, hogy a kormány javaslatát el ne fogadja. Mert’ez’a választójogi javaslat keretje, vagy foglalatja, vagy ha úgy tetszik , lehetősége;olyan programmnak, amelyet megellenezni jó lelkiismerettel nem lehet. Lehetőséget ad annak a nemzeti programmnak, amelyet közösnek és magyarnak jellemzett Vazspijoi és amely most kezd kialakulni. Igaza van Vázsonyinak t ebben fogjanak kezet a különböző pártok, nem pedig olyan törekvésben, hogy aválasztójog tekintetében kívánjanak olyan áldozatot a kormánytól, amelyet szavahihetőségének feláldozása nélkül meg nem adhat , m mi mi mis. Az igazságügyminiszter nagy beszéde. A választójogi bizottság mai ülését — délelőttől estig — Vázsonyi Vilmos beszélte ki. Az igazságügy-miniszter a vita folyamán felhangzott valamennyi felszólalásra válaszolt részletesen és kimerítően. Az élete fenyivébe elmélyedő államférfiú meggyőződésével, tudományos felkészültségével védelmezte meg álláspontját. Fejtegetésének foglalata az, hogy a kormány választójogi javaslatának és a munkapárt ellentervezetének egészen más a struktúrája s hogy olyan nagy az eltérés közöttük, hogy a megegyezés ebben a formában teljenséggel kizártnak látszik. Keressük a megegyezést. — mondta — a közös magyar rourkaprogramban, ne pedig abban, hogy a választójogból lefaragjunk néhány százezer választót. Az igazségügyminiszter nagyhatású beszéde után Polonyi Géza és Károlyi Mihály gróf az iji választásokról mondották el a maguk egyéni véleményét. Az általános vitát, miután Apponyi Albert gróf és Tisza István gróf késő estig sem juthattak szóhoz, hétfőre halasztották. , Délelőtt. A választójogi bizottság mai ülését féltizenegy órakor nyitotta meg Beöthy László elnök. A kormány részéről jelen voltak: Wemberle Sándor, Apponyi Albert gróf, Vázsonyi Vilmos, Esterházy Móric gróf és Tóth János. Vázsonyi beszéde. Az ülés megnyitása után Vázsonyi Vilmos igazságügy miniszter szólalt fel. — A vita befejezte előtt— úgymond — lehetetlen az, hogy minden szónok felszólalásával külön foglalkozzék. A kifogásokat tehát, nem a szónokok szerint, hanem a kifogások természete szerint csoportosítja. A vitából ki kell rekeszteni azt a kérdést, hogy a külföld milyen véleménnyel van a mi választójogi problémánkról. A külföld véleménye nem lényeges ránk nézve. Különben is ezek a külföldi vélemények kriptogam belföldi vélemények, értékük tehát egyáltalán s°mmi. (A választójogjelentősége.) Konstatálta ezután Vázsonyi,hogy a választójog jelentőségét minden oldalon túlozzák. Egyrészt olyan üdvösnek tartják, amely mindent meggyógyít, másrészt nemzetrontó jelentőséget tulajdonítanak neki. Kérdi, hogy ha egyáltalán nem reformálnék a választójogot, meg volna-e ezzel oldva minden probléma? Hogy akkor nem volna nemzetiségi kérdés, vagy szociális probléma? Rámutat arra, hogy- a szociáldemokrata pártnak, melynek nincs parlamenti képviselete, legalább annyisúlya van, mint egy 30—40 taggal bizó parlamenti pártnak.Haváltozatlanul maradna, is a választójog, nincs sehol biztosíték arra nézve, hogy mindazok a veszedelmek, melyeket a bizottsági tagok felhoztak, elmaradnának (A háborús választás.) A hálomi választásról azt mondják, hogy a nemzet nincs itthon, hogy a választók szá* ma csekély — A kifogás tehát nem az, — wor*dotta — hogy egy haragvó tengerrel állunk szemben, hanem az, hogy egy pohár vízzel állunk szemben. Egy pohár vízben nagy és veszedelmes tengeri viharok nem lehetnek. Az, hogy habom van és kevés választó van, hogy a választások szabadsága kevéssé biztosítható, ellene szólnak a tisztelt bizottsági tag uraknak, mert ha ilyen kevés választó mellett, is nagy viharokat jósolnak, akkor ez igazol engem, mert azt hangoztattam, hogy mindezek a nemzetiségi bajok szűkköri választójog mellett éppen úgy megvannak, mint kiterjesztett választói jog mellett. (Magyar pártok közös programotja.) A vita során a nagy eltérések dacára a választójog kérdésében kialakult a magyar pártok egy közös programmja arra nézve, hogy mindazt megtegyük, amit az állam nemzeti egységének, nemzeti jellegének megóvása és amit a demokratikus alapon nyugvó birtokpolitika, szociális politika és kulturált politika raegkávan. Ahelyett tehát, hogy a túloldalon azon fáradoznának, miként faragjanak le a választók számából, talán arra kellene a fősúlyt helyezni, hogy megállapítsuk azt, hogykezd egy közös magyar nemzeti munkaprgramm kialakulni. Talán inkább ebben fognánk kezet, semhogy a választójog tekintetében kívánnánk oly áldozatot a kormánytól, amelyet a kormány a maga reputációjának és szavahihetőségének feláldozása nélkül meg nem adhat. (A választójogi javaslat.) . A javaslatról eleinte azt mondották, hogy nem is igazi általános választójog, majd túlságosan radikálisnak tüntették fel. A munkapárt szerint a javaslat nem egyéb, mint írni-olvasni tudásra alapított választójog. Rámutat arra, hogy a négy elemit végzettek és az írni-olvasni tudók száma közt 13 százalék a differencia, ami bizonyítja, hogy a javaslat a jogcímeket helyesen választotta meg. Az 1913-i törvényiben is szerepelt az írni-olvasni tudás mint általános kellék. Foglalkozván az 1913-i törvénnyel, amely színtén szaporította volna a nemzetiségi választók számát. A »nemzetiségi veszedelmet« tehát már az 1913-i törvény felidézte. A felhozott aggodalmakkal szemben kijelent, hogy az irni-olvasni tudás komoly mértékét fogják a választókés megkövetelni s ennek ellenőrzését az összeíró küldöttség szigorú feladatává teszi. Az irni-olvasni tudás védemezése nem juttatja az analfabétákat, választójoghoz, már csak azért sem, mert az összeíró küldöttség bárki irni-olvasni tudását kétségbe vonhatja. A nemzetiségi kérdés és az erdélyi veszedelem.) A vita nagy része a nemzetiségi kérdés körül folyt. Az a sötétlátás, amellyel a munkapárt részéről ezt a kérdés? kezelték, nem igazolt. A magyarság számaránya 1800-től folytonos növekedőben van a az mi. emelkedés , dély minden egyes nézezettségű Iffermegyéjében te megvan. A nemzetiségi politika terén nálunk nem történik minden úgy, mint annak történnie kellett volna. Igám ívül urpetnikáról csak az 1907. évi irkoki törvény Btijplotán őtak.