Budapest, 1918. április-június (42. évfolyam, 78-150. szám)

1918-04-06 / 82. szám

rr|f0­r''' ' BUDAPEST , 1918 április 6., szombat: kell, hogy Bratianutól és társaitól eleve el­­vegyenek minden lehetőséget egyszer s min­denkorra, hogy valaha is politikai befolyást gyakorolhassanak. Bukarest, ápr. 5. A («Bukarester Tagblatt« a következő, a lap jellegére való tekintettel hivatalosnak te­kintendő közleményt hozza: Az utóbbi na­pokban különböző oldalról azt kérdezték tő­lünk, várjon a béke aláírása után a szövetséges államok katonai hatóságai azonnal elhagyják-e az országot. Illetékes helyről úgy értesülünk, hogy a katonai hatóságok úgy Bukarestben, mint a vidéken, folytatni fogják munkájukat a szerződés aláírása után is. A romám lakosságnak feltétlenül engedelmeskednie kell a katonai ható­ságok rendeleteinek. Ki hazudik? * * I A francia diktátor, Clemenceau nyilat­koz­zatáv e­j esélyben azt állít­ja a monarchia külügy­miniszteréről, hogy hazudott, midőn francia békepuhatolózásról beszélt, csak azok tudnak megdöbbenni és megsértődni, akik komolyan, vették Clemenceau eddigi nyilatkozatait is. Hogy ki hazudott, Czernin­e, vagy ő, könnyű eldönteni, anélkül, hogy bármelyikünk is részt vett volna azon a találkozáson, mely Svájcban folyt le a külügyminiszter és a francia minisz­terelnök küldöttei között. Ugyanis a beszédet összehasonlítva a diplomáciai és a harctéri helyzettel, még a legvadabb ellenfél is meg­­állapíthatja, hogy a Clemenceau békepuh­a­­tolózásának ismertetése sem a diplomácia, sem a csatatéri helyzetre nincs befolyással Oroszországgal és Oláhországgal békét kötöt­tünk már enélkül is és azt megelőzően, hogy a nevezetes találkozás Svájcban megtörtént. Az angol front áttörése szintén e leleplezés előtt történt meg, tehát a harctéri helyzet enélkül és­ már szintén ezt megelőzően vált még elő­nyösebbé számunkra nyugaton is. Ki hazudott tehát ? Clemenceau, aki ebben a világháborúban nem tartozott a hidegen­­látóak közé, aki irtózott a való helyzetet őszin­tén megfigyelni, kétségkívül nem mondott igazat. Annak az állam­fér­fiúnak a szavában, aki nemzetét vérben és pénzben, katonai zsenialitásban és lőszerben elég erősnek hir­dette, négy év­ borzalmas tapasztalatai után egy győzelmes, háborúra, hogyan lehetsen hinni ! S az, a körömszakadtig való tagadása, sértő nyilatkozata bizonyára azért dobbant ki oly indulatosan, mert nyilván tudja, hogy nemcsak a központi hatalmak és a semlegesek hisznek Czerninnek, de saját francia népe is. Ettől fél­ő, hogy a francia nemzet, melynek hangulata, életkedve, a bizalom, melyet C­le­­menceau szinte a régi Oroszországra emlé­keztető erőszakossággal tudta már ébrentar­­tani, ellöp­­­őt mindazokkal a bankárokkal h­adseregszállít­ókkal, babérokra áhítozó tábor­nokokkal, akik a háborút a háborúért, a pén­zért s nem komoly, az egész világ előtt szimpa­tikus­ célért folytatják. Elzász-Lot­haringiát a francia nép sohasem akarta visszafoglalni, csak az a szűkkörű környezet, mely folyton a reváns-politikát kovácsolta s amely a háború alatt felülkerekedvén, a defenzív szerződése­ket hódító szerződésekké változtatta szövet­ségeseivel. Ha nem sikerül a német offenziva, hanem vérbe és veszteségbe fulladt volna, ha nyomban utána a tervezett angol-francia offenziva lán­gol föl és emésztő erővel morzsolja föl a német hadakat és ellenállhat­at­la­n igazol át a Sigfrid­­állásokon, ha a francia és angol katona feltűzi zászlaját a visszafoglalt belga várakra és bent járna Elzász-Lotharingia óhajtott testében, akkor most Clemenceau szónokolna a kamará­ban : ■— Uraim !. .. Czernin külügyminiszter­nek Svájcba küldött futáránál fölajánlottam a békét a központi hatalmaknak. Midőn a futár megkérdezte : és mi ennek a sarkalatos pontja s én azt feleltem, hogy Elzász-Lotharingia, a tárgyalások, mielőtt megindultak volna, már­is megszakadtak. Természetesen, nekünk ra­gaszkodnunk kell ehhez s ragaszkodásunkban az események igazoltak : seregeink bent járnak az óhajtott területeken, a németek rohanvást­­rohannak visszafelé s Belgiumban is jelenté­keny sikereket értünk el. Íme tehát, igy festett volna a békekisérlet Clemenceau megvilágításában akkor, ha nin­csen német zsenialitás, vitézség és az erőnek hallatlanul hatalmas megnyilvánulása, így azonban gyámoltalan letagadás, hazugság és vádaskodás a vége francia részen, melyhez bizonyára nagy adag kijózanodás fog csatla­kozni, de nem a politikusok és diplomaták, ha­nem a­ nép lelkéből. A kamarában kínos megdöbbenést keltett Czernin gróf beszédének, e passzusa s e kínos megdöbbenés ellen védekezik ily otrombán Clemenceau. Ám szerencsére a francia kamará­­ban sem teljesen süketek-vakok és tájékozat­lanok ülnek. Tudják mérlegelni ők is a helyze­tet s meg tudják állapítani ők is, hogy ki mon­dott igazat. S valószínűnek látszik, hogy a heroikus erő, melyet eddig a fanatizált francia kifejtett, nem sokára­ fog hervadni s Clemen­ceau is növelni fogja a| bukott francia minisz­terel­nökök névsorát^ LEGÚJABB. Tüzérségi harcok a Somme mindkét oldalán. — Esti német jelentés. — Berlin, ápr. 5. Tüzérségi harcok és helyi tüzérségi küzdelmek a Somme mind­két oldalán. Az Avre nyugati partján erős francia ellentámadások meghiúsultak. Ver­dun előtt élénk tüzelési tevékenység. Czernin beszédének hatása. Amsterdam, ápr. 5. A Reuter-ügynök­­ség londoni jelentése szerint az angol lapok Czernin gróf beszédével szemben «­ utasító magatartást tanúsítanak. A «Daily Mail« azt mondja, hogy a döntésnek a csatában kell megtörténnie. A «Morning Post« szerint Czernin gróf beszédét a szokásos békeoffen­­zívának lehet tekinteni. A «Daily News« írja . A beszéd bármelyik szempontból tekintjük, is, nagy jelentőségű. Nem vilá­gos, váljon Chmencsau tagadása a formára, vagy a tényre vonatkozik-e? Czernin be­széde valóba­n a béke melletti filadoyer volt. Genf, ápr. 5. A francia sajtó erélyesen elitéli Czernin gróf manőverét, amely mind­nyájuk nézete szerint újabb offenzíva a szövetségesek összetartása ellen a rágalma­zás perfid fegyvere által. Néhány lap Czer­nin beszédében oly kísérletet lát, hogy az antantban szakítást idézzenek elő,amennyi­ben azt a hitet igyekeznek ébreszteni, hogy Franciaországl , különbekér­e törekszik. Az «Echo de Daris« több más lappal együtt ezt jelenti ki : Hazugság és képmutatás ural­kodik jelenleg Au­sz­tria-­Magyarország szí­vében. Clemenceau ezt­ a manővert megfelelő módon kvalifikálta. Amsterdam, ápr. 5. A Reuter-ügynök­ség egy newyorki­jelentése szerint az ottani lapok állást foglalnak Czernin békenyilat­kozata ellen. Az «Evening Post« ezt írja : Ha a beszédnek az a célja, hogy a szövetsé­geseket szétválassza, úgy már eleve is ku­darcra van kárhoztatva. Pétervár elszigetelése az antanttól. StCjdSholHb ápr. 5. (Saját tudósítónk táv­irata. ) A «Times« j­elenti Péter­várról. Tammer­­sorvnak a fehér gárda által történt elfoglalása és a Karéliában a Murman-vasút mentén fekvő Ivem fontos vasúti gócpont ellen való előre­nyomulása Pétervárnak az ántanttól való el­szigetelését jelenti. Ennek a veszélynek elkerü­lésére a francia és az angol nagykövet Péter­­váron a bolsevici kormánnyal megállapodást létesítettek a Murman-vasút védelmére. Troc­­kij már tett­ is védelmi intézkedéseket, hogy Franciaország és Anglia ismerjék el a megfelelő területen a helyi szovjeteket és vegyék számba a lakosság életszükségleteit és ismerjék el tör­vényes hatalomnak a védelemben résztvevő vörös gárdát. Wilson válaszolni fog Czerninnek. Hága, ápr. 5. (Saját tudósítónk­ távirata.) Washingtoni híradás szerint Wilson Balti­moreban tartandó beszédében felelni fog Czernin gróf nyilatkozataira. Armand gróf a francia hadügymi­nisztérium megbízottja volt. Bécs, ápr. 6. (Sajót tudósitónk távirata.) Armand gróf, aki Svájcban Revertera gróf­fal tárgyalt, fia egy francia diplomatának és teljes neve Ábel Henri Georges Armand. A 90-es években katonai minőségben a bécsi francia nagykövetséghez volt beosztva. Mint századost 1896-ban De la Motte Gas­ton századossal egyidejűleg a harmadik osztályú vaskoronarenddel tüntették ki. Armand gróf ezidő szerint a francia had­ügyminisztériumhoz beosztott alezredes. Az új lengyel kormány, Varsó, ápr.. 5. A lengyel kabinetet a­ következőképen alakították meg: Stecz­­kowsk­i elnök és pénzügy, Stecki bel­ügy, Poniko­wski közoktatás, Chotzko közmunka és népjólét, Dzierzbich földművelés, Higers­­berger igazságügy, Radziu­ill János herceg politikai ügyosztály. Jagow nyilatkozata. München, ápr. 6. Lichnowszki herceg emlékirataival kapcsolatban berlini lapok­ban olyan tartalmú cikkek jelennek meg, mintha Jagow volt államtitkár Lichnovszki herceghez hasonlóan arra törekedett volna, hogy az Ausztria-Magyarországgal való szö­vetséget egy Angliával kapcsolatos kombi­nációval pótolják. Erre vonatkozólag Ja­­gow kijelenti, hogy ő közeledést igyekezett létesíteni Angliához, de nem azért, hogy Angliát tegye Ausztria-Magyarország he­lyébe, hanem hogy a német-angol ellentét megszüntetésével arra indítsa, hogy Anglia másképen tájékozódjék politikájában. Letartóztatás a Lichnowsky-röpirat miatt. Berlin, ápr. 5. (Saját tudósítónk távirata.) A «Lokalanzeiger« a Lichnowsky-röpirat ter­jesztésének ügyében azt jelenti, hogy Beer­­felde szolgálaton kívüli századost, aki állítólag a terjesztésben részt vett, vizsgálati fogságba he­lyezték. Forradalom Costarikábam Newyork, ápr. 6. (Reuter-ügynökség.) Haraguai (Nicaragua) táviratok szerint Costarica déli részében forradalom tört ki és a lázadók Panama felől előrenyomultak. Chemorro elnök egy rendelete eltiltja a szövetségesek ellen irányuló németbarát propagandát. A „BUDAPEST“ telefonszámai: Szerkesztőség: 8 - 97. Kiadóhivatal: 9-Vék Vidéki árusítás: 76 - 67

Next