Budapest, 1918. április-június (42. évfolyam, 78-150. szám)
1918-06-02 / 130. szám
« 6 mellek keményítő hiány miatt régen eltűntek), csak a nőtlenek étkezhetnek. A nőseknek tessék otthon kosztolni. Azokban a kerületekben, melyekben szegény nép lakik, nagy a tolongás a népkonyhák előtt. Az árdrágítást kérlelhetetlen szigorral büntetik és igy nincsenek is visszaélések. Szóval : a viszonyok a büszke Albionban semmivel tem jobbak, mint nálunk; talán roszszabbak. SZÍNHÁZ, zene. Kat bemutató. ( Boldogság, három felvonásban. Irta Dräsche Józár Alfréd. Bemutatta a Vígszínház június 1-én.) A «Tűz« és az »Enyém vagy« regények ismert és kedvelt írójának első színpadi kísérletét láttuk ma este a Vígszínházban. A próbálkozás sikerült.nem mondjuk, hogy a darabnak minősenek fogyatkozásai, de viszont a jó tulajdonságait sem lehet kétségbe vonni. A színdarab a boldog ágról szól, amely csak akkor tökéletes, ha az egymást szerető férfit és nőt a lelki megértés köti össze, ha egymást kiegészítik, ha gondolatviláguk is megegyezik. Ebbe az eszmébe azután belekapcsolja még a szerző a művészházasság már sokat vitatott és boncolgatott kérdését: művészembernek célszerű-e a tartós kötelék, ■amelyőt egy nőhöz köti, amely őt a családi élet nyűgösségétnek részesévé teszi. A darab cselekménye tehát — mint látjuk— mélyebb gyökereket ereszt és társadalmi problémával is foglalkozik. A «Boldogság« főszereplője a hírneves szobrászművész, aki már tíz éve szép, boldog házasséretet él feleségével; ekkor azonban a megszokottság, a nyugalom, a minden izgalom nélküli biztonság érzete megbénítja fantáziáját, ernyedtté teszi és itt kételkedni kezd tehetségében is. A feleség emiztatja, bátorítja, de hasztalan. A művész kishitű, kétségbe van érve. Ekkor látogatóba jön egy fiatal leány, Takács Olga. Érdekes, megkap!» egyéniség, maga is művészietek, aki szép eredménnyel festeget. A szobrászra nagy hatással van a leány , ellomhult fantáziáját feltüzeli, monkakövét fókámé"*, ja. A frátér új csővel lát napot eltemeti a jövendő, így, igy. És akit az élet gyásza elsodort, akire az idő vasvesszeje ránehezedett, megemésztődik. A holnap lassan elporlasztja csontjait és a levegő áramlása szerte sodorja. De hátha ide sodorja Tériké ! Hátha fejedre hinti a sors a szeretetnek hamuvá, porrá lett testét . . . Oh ! akkor az emlékezés szivedbe fog markolni és ajkadra fagyasztja a mosolyt, lelkedre veri bilincseit a megtagadódnak örök átka. Tériké ! Levelet kaptam a kietlen Szibériából. Te rólad is emlékezik a megtagadott. Néked is irt, de én azt a levelet már nem adom át. Pedig azt írja az a gyerek : . Összetörtén, sok nélkülözések közt is csak te reád gondolok. A semmittevés nagy nyomorúságában, a sötét, álmatlan éjsakák borzalmasságában ah hányszor repülök te hozzád Tériké. Rád gondolok. Parányi gyűrűd sokszor nézegetem s forgatom ujjamon. Érzem, hogy mesebeli ereje van s tündérek visznek gondolat sebességével te hozzád. Ott állok fehér szobádban hátad mögé lopódzva s mig te a kandalló tüzében andalogsz, keresem a múltat, m megilletődve követem gondolataid. Hol jársz?... Szibéria hideg göröngyei, elszórt fejfái közt talán engem keresel ? . . . Küldöd-e sóhajad, vágyó csókjaid hozzám, lánek párnája a fagyos föld, takarója a hideg, csillagos ég. Nézem bársonyos ajkad, keresem a múltat, a régen adott édes csók helyét. Tériké ! Még élek. Kicsinyke gyűrűd, mit adtál, eddig megőrzött s mit én húztam ujjadra, fogva tart. . .« I . Tériké ! Nehéz rabságából ezeket hja az a vén gyerek s még többet is, de én azt a levelet már te hozzád el nem juttatom, dologhoz és minden szobrán Olga arcát örökíti meg. Szerelmes lesz leányba, az is a művészbe. A szenvedély mind jobban erőt vesz a szobrászon, akinek most csak egy a vágya: Olgát mint psrtot lemintázni. A leány sokáig nem akar erről hallani, de végre— amikor a feleség is unszolja — beleegyezik. A művész azonban most már szenvedélyétől ittasan a nőt látja modelljében és a leány az övé lesz. Mikor pdig a leány szégyenkezve, lesújtva távozik, a művész utána megy. Hogy az elvesztett boldogságért nyer-e kárpótlást, ezzel a felelettel a szerző adós marad. Az erkölcsi igazság tehát meg-megbotlik a darabban, mert a fölfogás a morálról lehet különböző, de maga az erkölcs csak egy igazságot ismer. És ez az igazság nem a férfi mellett szól. A művész elhatározása nem kelthet tehát általános megnyugvást. Ez a darab sebezhető pontja. Azután tulajdonképen komolyabb összeütközés, erősebb küzdelem nincs, mert az ellentétek nyugodtan, minden nagyobb komplikációk nélkül simulnak el. Mintha, ami történik, teljesen magától értetődő volna. De másrészt viszont az elintézhatatlan, hogy a szerző ügyes kézzel fejleszti a cselekményt, tud várakozást, kelteni, az alakok megrajzolása, a mindig választékos gondolatok, a gördülékeny társalgási hang az érdemes regényíró gyakorlott szemére és tollára vallanak. Az előadás jó volt. Gát Sándor játszotta a művészt. Alakítása mint mindig, gondos, kifejező, megértető volt. Kellemes meglepetést keltett Makay Margit, aki a mélyérzésű feleség szerepét sok közvetlenséggel, őszinte melegséggel, természetes kedvességgel játszotta. Talán ezután a színház többször is bíz reá nagyobb feladatokat. Gombaszögi Ella — mint Olga — és Kardos egy kisebb epizódszerepben jók voltak. A közönség zajos tapsai a szerzőt többször a lámpák elé szólították. Péterfy Sándor: A kőszívű ember fiai. (»II. rész 1849. Jai. Mór regényből színpadra alkalmazta Hevesi Sándor. Bemutatták ma a Magyar Színházban.) Csütörtökön láttuk az első részt, amely az «1848« címet viselte s ma, az első rész kétszeri ismétlése után a második rész került a közönség elé. Teljesen ugyanaz a közönség töltötte meg a színházat, mint az első este s a kritikus számára az a különleges helyzet adódott, hogy egyetlen színműből két bemutatót hallgathatott végig. Az előadó művészeknek szóló lelkes taps igazolja a már ismertetett felfogásunkat s ezúttal az első részről írott véleményünket, az egész műnek egységes ismerete után általános nézőpontokból kell kiegészítenünk. Soha sem volt hatásuk az olyan drámáknak, melyek egy életet rajzoltak meg, amikor évek története pereg le a színfalak mögött, ellenben a legközvetlenebb hatásúak voltak mindenkor azok a színpadi művek, amelyeknek minden akciója a színen nyert lebonyolítást. A modern drámai felfogás térben és időben is megegyező akar lenni a való lehetőséggel. Csakis az ilyen drámának nincsenek hézagai, csakis az ilyen drámával lehet irodalmi és színpadi sikert elérni. Ennek a hiánya eredendő hibája minden olyan drámának, amely regényből készült s ettől a hibától «A kőszívű ember fiai« sem ment. A regény, Jókai egységes, kerek, minden részletben tökéletes regényeihez a dramatizált formához lépest olyan, mint a könyv és az illusztrációja. A könyvet illusztráló művész bizonyára azokat a részeket örökíti meg képben, amelyek a leghatásosabb drámai fogalmát érzékítik s az nem tehet vita tárgya, hogy az illusztrációk egymás mellé állítása a szöveg nélkül legfeljebb az illusztrátor érdemét és ügyességét hirdeti, de nem a regény írójáét. Ettől az érzésünktől nem tudunk szabadulni akkor, mikor a második rész tényleg hatásos, sokszor raffináltan izgató képeit szemléltük. Ebben a fölfogásunkban azután benne van Hevesi Sándor rendezői, illusztrátori és írói dicsérete is, de benne van Jókai magasztalása, akiről éppen Hevesi Sándor bizonyította be, hogy olyan abszolút becsű művet alkotott a regényével, hogy ime, csak a képeket tépték ki a könyvből s ezzel is ilyen nagy sikert lehet aratni. A színészek játékáról már többet tehetne írni. Jászai Mari drámai orgánuma az anya szerepében talán soha sem rezgettette meg úgy az ember lelki húrjait, mint mikor Jenő fiától elbúcsúzik s mint amikor a végjelenetben megtudja, hogy a félreértett fia megmentette a Német színészek Budapesten. A német operatársaság után ma a bécsi Volkstheater kezdte meg vendégszereplését a Városi Színházban. A bécsiek elhibázták a dolgot, mert valószínűleg udvariasságból Molnár Ferenc »A testőr» című művével kezdték a vendégjátékok sorozatát. Ezzel okvetlenül kihívták az összehasonlítást a magyar előadással. Ez, minden kvalitásaik mellett, a Vígszínház együttesének javára dőlt el. Kramer Leopold, aki a színész szerepét játszotta, kitűnő, elsőrangú művész, de az ő alakítását jórészben elnyerte a hatalmas nézőtér, sokszor meg sem tehetett érteni, hogy mit beszél. Traute Carlsen, a női főszereplő ügyes színésznő, de Varsányi Irén alakítását meg sem közelíti. Forest és Tőry is jelesek voltak. A nézőtér nagy hézagokat tüntetett fel, de a tetszés őszinte volt. * A „Pillangó főhadnagy“ bemutatója. A Királyszínház jövő hetének eseménye a »Pillangó főhadnagy» bemutatója lesz. Martos Ferenc, Harmaik Imre és Komjáti Károly operettje pénteken, 7-én kerül először a közönség elé teljesen új kiállítással és új jelmezekkel. A »Pillangó főhadnagy» előadását szombaton és vasárnap este megismétlik. * A Belvárosi Színházból. Mészáros Giza és Simonyi Mária, továbbá Ilosvay Rózsi és Pethes Attila mind tényezői a »Noé bárkája» rendkívüli sikerének. Napról-napra lelkesebb hangulat viszi diadalra a Belvárosi Színházban Hatvany Lili szenzációs vígjátékát. * Hangversenyek. Gál Dezső dr. dalestéje az ügyvédi kamara dísztermében nagy sikert hozott, a kiváló művésznek és zeneszerzőnek. ízlés, tudás és bensőség jellemzik Gál dr. énekét. A Carmen, Faust, Bohémek és Zsidóné operák áriáiban, Schubert és Schumann dalaiban és a saját, nem közönséges tehetségre valló dalszerzeményeiben jelentékeny művésztehetséget ismert meg a közönség. Gál Dezső dr. zajos tapsokat kapott és vele osztozott a sikerben Fliegl József, az ismert jeles zongoraművész, aki a kíséretet látta el. Kladivko Vilmos, a Nemzeti Zenede jeles tanára szombaton délután a Vigadó kistermében sikerült vizsgahangversenyt rendezett növendékeivel. Az alsó osztályokból kiváltak: Szabi Sándor, Kolba Vilmos, Feledi Béla, Almássy Katalin és Zipernovszky Fülöpke. Az ötödik osztályból Laborcz Mária, Gabath Frigyes és a trióban Túri Ilonka tűntek fel. A kiművelő osztályból Zipernovszky Irma, Weinberger József és Weber Maigrt kaptak megérdemelt tapsot. * A színházak jövő heti műsora. Nemzeti Színház. Hétfő »Árva László király», kedd »II. József császár», szerda »Remény», csütörtök »II. József császár», Péntek »Romeo és Julia», szombat »Árva László király», vasárnap délután »Charlotte kisasszony», este »Görögtűz», hétfő »II. József császár»,Operaház. Hétfő .Nincs előadás, kedd »Aida», szerda »A kékszakállas herceg vára», »Bécsi keringő», csütörtök »Mignon», péntek »Zeneakadémiai vizsga. Vígszínház. Hétfő »Boldogság», kedd »Az aszszony és a bábu», szerda »Boldogság», csütörtök »A princ», péntek »Boldogság», szombat délután Színésziskolai vizsgaelőadás, este »Az asszony és a bábu», vasárnap délután »A princ», este »Boldogság», Magyar Színház. Minden este »A kőszívű ember fiai váltakozva I. rész, másnap II. rész. Hétfőn az I. rész kerül színre, vasárnap délután »Hotel Imperial», este »A kőszívü ember fiai I. rész.» Király Színház. Csütörtökig »A pacsirta», péntek »Pillangó főhadnagy» (bemutató előadás), szombat és vasárnap délután vizsgaelőadás, este »Pillangó főhadnagy». Városi Színház. Hétfő «Az ördög», kedd »Az öröm gyermekei», szerda »Barnhelmi Minna», csütörtök »Márta», péntek »Három a kislány», szombat »Kóristalány», vasárnap délután »A kis szeleburdi», este »Márta». Fővárosi nyári színház (Budán). Hétfő »Drótostót», kedd »Luxemburg grófja» szerda »A zöld kabát» (bemutató), csütörtök »A zöld kabát», péntek »Carmen», szombat délután »Mágnás Miska», este »Lengyel vér», vasárnap délután »Az iglói diákok», este »Lengyel vér». Belvárosi Színház . Egész héten »Noé bárkája», vasárnap délután a »Május» műsor. Budapesti Színház. Egész héten »Császár és Császár», vasárnap délután és este is. BUDAPEST, 1918 junius 2., wamsf. n. maga élete árán a bátyja életét. A végfelénél némajátéka élmény marad telkünkben. Torz Jenő kicsiszolt finomságú előadása a nagy belső harcokkal küzdő szerepben méltó eddigi alakításaihoz. Péchy Blanka, mintha Jókai könyvéből volna kivágva, megtestesített eszménye a nagy író női alakjainak. Kasich Eszter, Jankovich Magda szintén át tudtak hasonulni a regény szelleméhez. Hű interpretálói voltak a regény alakjainak Vándory, Ihász, Gyárfás, Simon Marosa, Gyöngyi, Halmi Margit, Körmendy és Réthey és ennél nagyobb dicséretet nem is kaphat színművész. Nem korhű, de ízléses volt a kiállítás s nem tehet panasza sem a dramatizálónak, sem a színháznak, lelkes közönség zugó tapsvihara egyaránt szólt a szereplőknek, szerzőnek és a színháznak is. Boross Mihály.