Budapest, 1946. (2. évfolyam)

7. szám - ZELK ZOLTÁN: Mint farkas emlőin (Vers)

1855-ben készült s ez újabb adat Barabás óriási élete­m­űvéhez. Hasonlóan kevéssé ismeretes az, hogy az ausztriai fahrafeldi várban őrzik Barabás egyik jelleg­zetes arcképét, mely a krőzusi gazdagságú Sina Simon bárót ábrázolja. Hatalmas kép, két méternél maga­sabb, szignatúrája szerint 1858-ban készült. Borsos József festői oeuvre-je néhány szép képpel bővül. A Galambposta egyik 1855-ben festett szép példánya Heinrich Reinhardt bécsi gyűjteményébe került. A gráci múzeum Csata után című kompozíció­ját őrzi, a linzi Városi Múzeum pedig Fürdő nők című ismert vásznának, mely az emlékezetes aktkiállításon is szerepelt, változatát. Ez utóbbi talán csak másolat. Molnár Józsefnek egy képe a württenbergi király stuttgarti rezidenciáját ékesítette 1864-ben, azóta se hallottunk róla. NÉGY ÖTVÖSMŰVEL zárom a sort. Az első Scitovszky János esztergomi érsek és prímás ajándéka a máriacelli kincstárban. 1875-ben Patics Ferenc pesti ötvös készítette. Ezüst oszlopon áll a máriacelli hegy­Póklábakon fölfut az égre s hálót sző­ fönn az alkonyat, mint két ág közt, az úr szélében lebeg a háló, fönnakad benne, már hiába menekszik, verdes szárnyaival a fény­ tusája megtörten visszfénylik tavak, pocsolyák tetején. Most jő haza a városszéli rétről a kecske, két gyerek lépdel mögötte. Mintha nekik mutatna utat : fölmekeg és vissza-visszafordul olykor — vagy azt hiszi talán, a rét liheg mögöttük, jó nyomukban, siratva ellopott füvét? Bár jönne ! Kóróstól, füvestül ! S hozná magával tücskeit : jönnének csak egész az alig, akkor majd versenyt zenghetik minden időkben, minden réten és minden tücsöknemzedék a városszéli szegényasszony kecskéjének dicséretét. madonna arany mása, előtte Scitovszky »áldornagy« térdel teljes főpapi díszben. Ugyanitt, a máriacelli kincstár egyik vitrinjében látható a pesti német szín­háztól ajándékozott ezüst babérkoszorú. Hogy került ily világias emlék e kegyes gyűjteménybe? A színház Gallmeier Józsa híres bécsi színésznőt lepte meg annak idején, 1870-ben vele s ő ajándékozta a kincs­tárnak. A harmadik ötvösmunkáért messze kellene utazni, a konstantinápolyi szultáni kincstárba került. Egy ezüst urna ez, Gretsch­l Edvard vagy ifj. Gretschl József pesti ötvös alkotása, rajta a Gül-Baba türbé­jének képe díszlik. Abdul Hamid szultán kapta aján­dékba, mikor 1867-ben Pesten járt s meglátogatta a Rózsadombon mélázó kedves kis sírkápolnát. A genfi Musée d'Art et d'Histoire Wisinger pesti ötvös zománcos övcsatját őrzi, mely a XVII. század­ban divatos erdélyi zománc technikáját idézi fel, de szecesszionista rajza elárulja, hogy századunk elején készült. A kecskéét, ki minden este hazahozza a vacsorát, a kecskéét, kinek dús tőgyén elél, elring egy kis család. Kinek tőgyén úgy ring két gyermek, mint hajdan ama farkason a két fiú . . . és lőn a város s felépült a birodalom . . . Mint hajdan a farkas emlőin a két fiú ... — Már látom én : lebeg a két gyermek a kecske tőgyén és szájuk szegletén kicsorg egy-egy tejcsepp, a többi vérük pirossába vegyül az erek útján, hasuk duzzad, munkál a szív, tüdő feszül . . . És nőnek, nőnek óriásra ... — tűnik, foszlik a képzelet, de tűntében is megfogazva minden bokrot megkérdezek, minden bokrot és minden felhőt, a Mindenséget faggatom : ugye, itt is új város épül, e dudvalepte grundokon . . .? Mint farkas emlőin . . . ZELK ZOLTÁN шт Ё •

Next