Budapest, 1946. (2. évfolyam)
9. szám - KOZMA LAJOS: A bélyeg művészete
levélborítékos bélyege kezdi meg negyedszázados uralmát a bélyeggyűjtők ez üzlettelen és türelmes korszakában. A nem sokatmondó, tárgyilagos nyelven kialakított megoldás azonban sokkal bélyegszerűbb, mint sok utána következő újszerű ábrázolása. 1899-ben írnak ki először pályázatot bélyegre, de a kivitelezés számára nem a díjnyertes tervet, hanem Böhm János turulos bélyegét választják, mely a szecessziós és barokk formák furcsa egyvelegével e kor bizonytalan művészi felfogását híven örökíti meg. 1917-ben Tull Ödön kap bélyegre megbízást illusztrációnak alkalmas, de bélyegnek nem eléggé tömören megfogalmazott rajzával, melynek egyetlen érdeme talán az volt, hogy az arató magyar paraszt figurája került az államiság hivatalos értékjegyére, ahová eddig csak császárok és királyok fejei és felségjelvényei jutottak. Ez időtől kezdve azután már sűrűbben jönnek új elgondolások, a világ felfedezi e színes kis »értékpapírokban« lappangó üzleti gondolatot és sikerül néha szerencsésen összehangolni a kulturális és történelmi évfordulók megörökítését a filatelista szempontokkal. A tanácskormány 1919-ben Gara Arnold és Gróf József nemes technikájú fametszetű bélyegeivel demonstrálja egy új irány elindulását, mely a forma és a tartalom, a méret és a ábrázolásmód összefüggéseit teszi a kialakítás bázisául. A haladásellenes szegedi gondolat győzelmével persze újabb pangás állott be a magyar kultúrának ezen a területén is és a speciális formanyelvet igénylő tömör alakításmód helyett történelmi festmények átültetésének kísérleteivel találkozunk, ami az eddigi többnyire magasnyomású nyomdai eljárások helyett a minden árnyalatot kifejezésre juttató raszteros mélynyomású technika beiktatásával az aprólékosságnak, a pepecselő részletezésnek még újabb alkalmat nyújtott. Kisméretű plakátok, anzikszkártyák, illusztrációk és hiteles portré-reprodukciók alakultak át az államnyomda technikailag kiváló munkásságával gyönge bélyegekké, melyek erősen magukon viselték a germán befolyás sematizáló szellemét. A felszabadult Magyarország a bélyegfronton is igyekszik a kvalitás elvét érvényesíteni, a bélyeg-formanyelv tömör stílusának teljes győzelmével. Különösen sikerült ez Konecsni Györgynek, a párisi szakszervezeti kongresszusra készített új bélyegek megoldásában. Ezek a bélyegek ugyanannak a kifejezésmódnak a nyelvén szólalnak meg, ami a régi mesterjelek, céh jelvények és bélyegek ábrázolásait olyan bensőségessé és elevenné teszi. A sorozat nyolc bélyege az újjáépítés magyar állomásait viszi a világ elé, ezeknek az ipari és szellemi energiaforrásoknak érdekesen megoldott jelvényeivel. Sikerült az egész sorozat egységes felépítésével és az egyes bélyegek megoldásának formában, színben, az elemek szerves összeépítésében, valamint azok léptékbeli összehangolásában igen jó eredményt elérni. Hogy félreértés ne essék, sietünk leszögezni, hogy az új bélyegek megoldásában semmiféle stílusbeli dogmatizmust nem látunk szívesen. Az új szakszervezeti bélyeg csupán arra példa, hogyan kell tömören, frissen, a betű, a rajz és a szám léptékbeli összehangolásával az egész formát jellemzően kialakítani, hogy ezek a kisméretű lapok az államiság jelvényeinek, nem pedig prospektus-címlapok, vagy pedig lekicsinyített plakátok nyelvén szólaljanak meg. Hasonlóan friss szellemű munka Székely és Harsányi oroszlános bélyege, mely lapidáris nyelvével, finoman éreztetett, ha nem is egészen új szimbolikájával ismét csak az elmondottakat igazolja a bélyeg formanyelvéről. A legutóbbi bélyegpályázatokon feltűnt Kaeszné Lukács Kató finoman formált figurális bélyege és Végh Gusztáv egyszerűen és tömören formált munkája is ugyanezeket az elvi szempontokat illusztrálja. A bélyeg az államiság, a népi közösség művészi kifejezése egy monumentális forma tömör, szűkszavú nyelvén. A forma és tartalom elválaszthatatlan egysége, mágikus összeforrottsága talán sehol annyira nem nyilvánvaló, mint e kisméretű lapokon. Az a tény, hogy a formai megoldásban betűk, számok is szerepelnek, kötelezővé teszi az elvontságnak, a stilizált előadásnak sajátos formanyelvét, ami azt jelenti, hogy a tartalom képi ábrázolása ugyanazon a tipográfiai nyelven beszéljen, mint a betű és szám, különben nem lehet egységes a bélyeg. A kompozíció belső egysége mellett azonban a léptékbeli méretek összehangoltsága is nélkülözhetetlen e kicsi és tömör jelvényeken. Fontos kelléke ezenkívül az államiság e monumentális nyelven megszólaló kis műlapjainak az újszerűség, az érdekesség, a megkapó frisseség! De az újszerűség nem lehet kérészéletű, nem szabad éreznünk, hogy ez az »új« csak a felületen mozgó blickfang. A gyors áttekinthetőség és a kis méret egyszerűséget és nagy ökonómiát követelnek az eszközökben, de vigyáznunk kell, hogy ebből az egyszerűségből ne legyen sablon és az eszközök takarékosságából vérszegénység. 16 Első magyar hirlapbélyeg, 17 L'Hiver János magyar bélyege (1874), 18 Turulos magyar bélyeg (1899 19 Tull Ödön bélyege (1917), 20 Konecsni György bélyegei (1938—1945) 16 First Hungarian newspaper stamps, 17 Hungarian stamps designed by J. L'Hiver (1874), 18 Hungarian stamp with the "Turul" (1899), 19 Hungarian postage stamp, designed by Ö. Tnll (1917), 20 Hungarian postage stamps, designed by B. Konecsni (1938, 1945) 16 Первая венгерская газетная марка, 17 Марка Л'Ивер Яноша (1874), 18 Марка с символическим венг. орлом (1899), 19 Марка Тулл Едена (1917), 20 Марки Конечни Дьердья (1938—1945) 16 Le premier timbre hongrois pour journaux, 17 Timbre hongrois de Jean L'Hiver (1874), 18 Timbre hongrois avec l'oiseau eacré, 19 Timbre d'ödön Tull (1917), 20 Timbres de György Konecsni (1936-1945) ЯШШШ