Budapest, 1947. (3. évfolyam)

2.szám - GERŐ LÁSZLÓ: A Szervita-tér

A 8—9—10. sz. házak beépítési terve (Olgyay és Olgyay) Plan to fill the vacant space in Nos 8, 9, 10 Servile Sq. n^aH O 3aCTpOCHHH äomob JV2 JV? 8, 9 H 10 Projet de construction d'emplacement des maisons No. 8—9—10 1942-ben, most már fagyálló édesvízi mészkőből. Az új szobor a régi három­szögletű alaprajzú, homorú oldalfalak­kal bíró klasszicizáló lábazaton monolit­kőből faragott oszlopból áll, rajta Mária szobra. Az emlékmű teljes befejezését az ostrom akadályozta meg és így a homorú oldalfalakba tervezett dombor­művek még elkészítésükre várnak. A templomhomlokzatról az ostrom­ban lehullott vakolat alatt előkerült lantformájú ablakok kőkávái vetették fel bennünk az eredeti barokk homlokzat keresését, melyre a mai homlokzat tagla­lásánál elmondottakon kívül az eredeti ábrázolások révén elegendő támaszpontot véltünk kapni az egykori homlokzatot megközelítő rekonstrukcióhoz. Diescher József itt közölt rajzában még egészen közel áll ehhez az eredeti képhez, csak úgy látszik, korának zsúfolt és díszes homlokzatot kívánó szelleme és kritikája alatt készítette a további két tervet, melyeknek egyik változata azután meg is valósult. A templom és bérház együttes megoldásában is mértékletes Diescher első terve, melynél úgy állította őket egymás mellé, hogy a templom templom, a bérház pedig bérház. Ahogyan hasonló megoldást találunk a római Piazza di S. Maria in Trastevere-nél a templom és a S. Callisto-palota homlok­zatánál és sok más esetben. A Szervita­térnél a templom és rendház homlok­zati szimmetrikus összefoglalásának hibás kiindulása vezetett az 1783-i második tervhez, mely szerint az építkezés meg-» valósult és melyet mi ismerünk. Az 1945. évi ostromban nagymérték­ben megsérült rendházépület lebontása vált szükségessé. Az új rendházra Schall József építészmérnök készített terveket, melyek felszámolnak a régi erőltetett szimmetriával és a templomhomlokzatot nem viszik át a bérházra is. Ezzel idő­szerűvé válik a templom felszabadítása a bérházhomlokzat alól, melyre az itt adott vázlatban kíséreltünk meg új meg­oldást találni. Olyan megoldást, mely a rendelkezésre álló adatok alapján és a már álló toronnyal számolva, nem teszi szükségessé az egész újraépítését, hanem csak kisebb átalakításokkal közelíti meg az eredeti állapotot és ezáltal méltóbb köntöst nyújt ehhez a nemes műemlé­künkhöz. A homlokzat eredeti állapotára a helyükön maradt és a lehullott vakolat alól előbukkanó kőkeretes ablakokon kívül a főváros Történeti Múzeuma tulaj­donában levő Alt Rudolf-féle rajz is szolgál adattal, mely a XIX. század elején készült a rokkantak palotájáról (ábrázolását 1. Budapest Műemlékei, 1924). Ezen a képen templomunk csak díszlet­ként szerepel, de az épület széle egy keskeny sávjából jól látható a járda fölött fejmagasságú sima épületlábazaton álló pillér és a templom ferde sarok­tagozata, az egyszerű húzott pillér­fejezet és főpárkány, valamint a pillérek­től osztott mező közepén egyszerű keret­ben levő záradékkővel ellátott félkör­íves záródású félköralaprajzú falfülke, melyben a fülke alsó síkjából előreugró konzolon szobor áll. A TEMPLOMHOZ az invalidusok kaszárnyájával szemben alacsonyan oda­ragasztott bódésort látunk. A kép egyéb­ként teljesen egyezik a Hertz-féle met­szeten ábrázoltakkal. A Szervita-tér dunai oldalán levő régi, földszintes barokk házak, melyeket a Hertz-féle metszeten láttunk, lassan eltünedeznek és két-, majd háromemeletes házaknak adnak helyet, hogy a századforduló után mind­jobban fejlődő Budapest belvárosában keletkező »City« öt-hatemeletes üzlet­házainak adjanak végül is helyet. Az 1. számú ház földszintjének téglaboltoza­tait 1899-ben alakíttatja át síkfödémekre akkori tulajdonosa Schernhofer-Koronghy Valéria. Szénásy Gyula ugyanebben az évben kézihajtású felvonó létesítésére kért engedélyt üzlete számára. Szénásy 1922-ben két emeletet összefoglaló fa­boltkapuzatot készíttetett és harmadik emeletet építtetett rá a sarokházára. Tőry Emil és Pogány Móric tervei szerint a húszas évek semmitmondó architektú­rájában. A következő 2. és 3. számú öt­emeletes üzletházak a szecessziós forma­világot tükrözik, melyek koruk két igen gyakori típusának jellegzetes példái. Utóbbi helyén 1869-ben Joh. Wagner építőmester épített kétemeletes épületet (Dr Nedelkó-féle ház), mely igen kedves példája volt a korabeli nemesebb ízlésű házaknak. A tér 4-es számú háza a negyedik emelet ráépítésekor, 1874-ben nyerte mai homlokzatát. Földszintjén Hajós Alfréd és Korner János tervei szerint 1926-ban készült üzletátalakítás (Kovács Viktor 66

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék