Budapest, 1966. (4. évfolyam)
5. szám augusztus - Tatay Sándor: Vallomás a Rákos patakontúlról
Tatay Sándor Vallomás a Rákos-patakon túlról letűn C7M3 a Népszava - így kéri Gyuri Idilli úrUIU bácsi mindennapos újságját. Hatalmas ember, elveszek mellette, nem is szólva az újágárusról. Olyan kettő kikerülne belőle. Úgy adja fel neki a lapot, mintha toronyba nyújtaná. Jó hetvenöt éves, sosem adták neki ingyen a kenyeret, ám nem roppant meg. Valóban, mint egy vaskos torony. Kora reggel van, öt-hat óra között. Aki itt Angyalföldön Népszavához akar jutni, korán kell annak kelni, annak is, aki sportújsághoz. Sok évtizedes megszokás fűzi az előbbihez az idősebbeket, ami pedig az utóbbit illeti: jó meccsek vannak mostanában a Fáy utcában. Szemben az autóbuszmegálló. Futnak a négyesre legtöbben az újságjukkal. De vannak, akik már ráérnek. Elhelyezkedünk a nyugdíjasokkal az újságosbódé mellett álló kispadokon. Megvitatjuk a politikát, a vasárnapi meccset. Aztán a teendőket a kiskertekben. Mert ez itt pontosan a határa az új lakónegyednek és az egykori OTI- telep kertes házainak. Tíz éve társalgok itt langyos reggeleken a környék nyugdíjasaival. Többen közülük elmentek már azóta és újak jöttek. Emlegetjük ez elköltözöiteket. Néhány éve még gyakran ide ült közénk Sollner bácsi. Rá könnyű emlékezni. A neve felköltözött a nagy házak falára és tovább a kertajtókra: „Sollner utca". Terebélyes virágzó tearózsa karolja át a szemben levő ház sarkán az emlékét őrző táblát. Nem sajnáljuk tőle a hosszú Hajdú utca külső felét, melyet kettévágott a Fiastyúk utcai új telep. Ezt meg most Thälmann utcának hívják. Thälmann nevét jól ismerik, akik itt a padokon ülnek. A történelem nevéhez fűződő fejezetét és a tragédiát is, ami utána következett. Az az utca mégiscsak sokáig Fiastyúk utca marad. Vannak utcanevek, melyek nehezen felejtődnek. Ha adózni akarunk nagy emberek emlékének, ezt számba kéne venni. Ne mossuk el a város történetét, mikor a nagy történelemre akarunk emlékeztetni. Hiszen új városrészek, új utcák születnek évről évre. Szerencsére van miből adakoznunk. S ne kelljen egy nemzedék kihalását várni, míg meggyökeresedik az új utcanév. A mi kapunk a Gyöngyösi útra nyílik, de tizenegy évvel ezelőtt, mikor megépült ez a ház, nagy lelkesedéssel hozzászámozták a József Attila térhez római számokkal, sőt egy ideig József Attila kertváros voltunk. Mígcsak ki nem derült, mennyi zűrzavar származik ebből. A kaszinózás után SS zött. A gyümölcsfák tavaszi nyitásától a kései krizantémokig virágözön van itt. Virágözön és ízelítő mindenféle gyümölcsből. Eltűntek a régebbi, sziklavárakkal, törpékkel, üveggolyókkal díszített, émelygős hangulatú udvarok. Csodákat művelnek egy-egy rózsafajtával, szőlőtőkével, néhány ölnyire elnyúlik s pompás gyümölcsöt terem némely futó körtefa. Bérházak ezek, de a kertet mindenki magáénak tudja. Sógor utca, Koma utca, Cimbora utca, Menyasszony, Vőlegény utca. Kicsit csinált nevek. Nyilván valami széplelkű elöljáró ötlette valamikor. De ezektől is nehéz lenne most már megválni. Rokonnevű társaikkal egész kis városrészt alkotnak. Kisvárost, melyben legalábbis látásból az emberek többnyire ismerik egymást. Szinte előre tudom a nap minden szakában, kik jönnek majd szembe. Ezúttal óramű pontossággal jelenik meg orvos barátom a sarkon. Elkísérem a rendelőintézet felé. Ez az intézet már a Váci út irányába, a „Tripoliszban" van. Még egy kis kerülőt is teszünk",és ahol járunk, a számozott utcák házaiból ráköszönnek. Ez az ő körzete. Nem mint orvosé, hanem mint tanácstagé. Amit tud erről a tömbről, abból egész kis szociográfiai tanulmányt lehetne írni. Mert van itt mit feltárni. Annak idején, ahogy az egykorú sajtó írta: „a társadalom elesettjeit" telepítették ide. Igen, olyanokat is, de igazában legnagyobbrészt derék munkáscsaládokat, kik a nagy gyermekáldás szegénységében, vagy a munkanélküliség miatt nem tudtak másutt megkapaszkodni. Itt már nemigen lehet kertekről beszélni, hacsak nem annyiban, hogy egyesek az ajtajuk előtt tenyérnyi helyen elkerítettek színesre festett lécekkel, vagy MÉH-telepről származó ügyesen összeforrasztott fémanyaggal. Ám van olyan is, aki még a Hutter Szarvasszappan reklámtáblájával védi muskátlis oázisát a gyerekek labdáitól. Ez még mindig a munkába indulás ideje. Kifogástalanul öltözött emberek jönnek elő a legszegényesebb kalibákból is. És főképp választékosan elegáns nők. Elegánsak és szépek. Nézz körül a közeli villamos- vagy buszmegállónál. A világ melyik sarkán látsz egy óra leforgása alatt annyi szép lányt, mint itt? Tán éppen a lakosság sorsszerű kevertsége teszi, hogy annyi változatban pompáznak. Az egyik kapu előtt nem éppen új, de terebélyes külföldi rendszámú kocsi áll megrakva batyukkal, felnőttek és gyerekek serege veszi körül. Valakiket ölelgetnek sorban, ahogy hozzájuk férnek. Egy házaspár hazatért az ötvenhatban kezdődött kirándulásról a Tripolisz óriás platánjai alá. Nem egyedül álló jelenség és csak aki nem ismeri ennek a környéknek cívódásokkal s apáról fiúra szálló Ktirthy Sándor rajza 9