Budapest, 1966. (4. évfolyam)

5. szám augusztus - Tatay Sándor: Vallomás a Rákos patakontúlról

Tatay Sándor Vallomás a Rákos-patakon túlról letűn C7M3 a Népszava - így kéri Gyuri Idilli úrUIU bácsi mindennapos újságját. Hatalmas ember, elveszek mellette, nem is szólva az újágárusról. Olyan kettő kikerülne belőle. Úgy adja fel neki a lapot, mintha toronyba nyújtaná. Jó hetvenöt éves, sosem adták neki ingyen a kenyeret, ám nem rop­pant meg. Valóban, mint egy vaskos torony. Kora reggel van, öt-hat óra között. Aki itt Angyalföldön Népszavához akar jutni, ko­rán kell annak kelni, annak is, aki sportújság­hoz. Sok évtizedes megszokás fűzi az előbbi­hez az idősebbeket, ami pedig az utóbbit il­leti: jó meccsek vannak mostanában a Fáy utcában. Szemben az autóbuszmegálló. Futnak a négyesre legtöbben az újságjukkal. De van­nak, akik már ráérnek. Elhelyezkedünk a nyugdíjasokkal az újságosbódé mellett álló kispadokon. Megvitatjuk a politikát, a vasár­napi meccset. Aztán a teendőket a kiskertek­ben. Mert ez itt pontosan a határa az új lakó­negyednek és az egykori OTI- telep kertes házainak. Tíz éve társalgok itt langyos regge­leken a környék nyugdíjasaival. Többen kö­zülük elmentek már azóta és újak jöttek. Emlegetjük ez elköltözöiteket. Néhány éve még gyakran ide ült közénk Sollner bácsi. Rá könnyű emlékezni. A neve felköltözött a nagy házak falára és tovább a kertajtókra: „Soll­ner utca". Terebélyes virágzó tearózsa ka­rolja át a szemben levő ház sarkán az emlékét őrző táblát. Nem sajnáljuk tőle a hosszú Haj­dú utca külső felét, melyet kettévágott a Fiastyúk utcai új telep. Ezt meg most Thälmann utcának hívják. Thälmann nevét jól ismerik, akik itt a pado­kon ülnek. A történelem nevéhez fűződő feje­zetét és a tragédiát is, ami utána következett. Az az utca mégiscsak sokáig Fiastyúk utca marad. Vannak utcanevek, melyek nehezen felejtődnek. Ha adózni akarunk nagy em­berek emlékének, ezt számba kéne venni. Ne mossuk el a város történetét, mikor a nagy történelemre akarunk emlékeztetni. Hiszen új városrészek, új utcák születnek évről évre. Szerencsére van miből adakoznunk. S ne kelljen egy nemzedék kihalását várni, míg meggyökeresedik az új utcanév. A mi kapunk a Gyöngyösi útra nyílik, de tizenegy évvel ezelőtt, mikor megépült ez a ház, nagy lelkesedéssel hozzászámozták a József Attila térhez római számokkal, sőt egy ideig József Attila kertváros voltunk. Míg­csak ki nem derült, mennyi zűrzavar szár­mazik ebből. A kaszinózás után SS­ zött. A gyümölcsfák tavaszi nyitásától a kései krizantémokig virágözön van itt. Virágözön és ízelítő mindenféle gyümölcsből. Eltűntek a régebbi, sziklavárakkal, törpékkel, üveggo­lyókkal díszített, émelygős hangulatú udva­rok. Csodákat művelnek egy-egy rózsafajtá­val, szőlőtőkével, néhány ölnyire elnyúlik s pompás gyümölcsöt terem némely futó kör­tefa. Bérházak ezek, de a kertet mindenki magáénak tudja. Sógor utca, Koma utca, Cimbora utca, Menyasszony, Vőlegény utca. Kicsit csinált nevek. Nyilván valami széplelkű elöljáró öt­lette valamikor. De ezektől is nehéz lenne most már megválni. Rokonnevű társaikkal egész kis városrészt alkotnak. Kisvárost, mely­ben legalábbis látásból az emberek többnyire ismerik egymást. Szinte előre tudom a nap minden szakában, kik jönnek majd szembe. Ezúttal óramű pontossággal jelenik meg orvos barátom a sarkon. Elkísérem a rendelő­intézet felé. Ez az intézet már a Váci út irá­nyába, a „Tripoliszban" van. Még egy kis kerülőt is teszünk",és ahol járunk, a számo­zott utcák házaiból ráköszönnek. Ez az ő kör­zete. Nem mint orvosé, hanem mint tanács­tagé. Amit tud erről a tömbről, abból egész kis szociográfiai tanulmányt lehetne írni. Mert van itt mit feltárni. Annak idején, ahogy az egykorú sajtó írta: „a társadalom elesett­jeit" telepítették ide. Igen, olyanokat is, de igazában legnagyobbrészt derék munkás­családokat, kik a nagy gyermekáldás szegény­ségében, vagy a munkanélküliség miatt nem tudtak másutt megkapaszkodni. Itt már nem­igen lehet kertekről beszélni, hacsak nem annyiban, hogy egyesek az ajtajuk előtt te­nyérnyi helyen elkerítettek színesre festett lé­cekkel, vagy MÉH-telepről származó ügyesen összeforrasztott fémanyaggal. Ám van olyan is, aki még a Hutter Szarvasszappan reklám­táblájával védi muskátlis oázisát a gyerekek labdáitól. Ez még mindig a munkába indulás ideje. Kifogástalanul öltözött emberek jönnek elő a legszegényesebb kalibákból is. És főképp vá­lasztékosan elegáns nők. Elegánsak és szépek. Nézz körül a közeli villamos- vagy buszmeg­állónál. A világ melyik sarkán látsz egy óra leforgása alatt annyi szép lányt, mint itt? Tán éppen a lakosság sorsszerű kevertsége teszi, hogy annyi változatban pompáznak. Az egyik kapu előtt nem éppen új, de terebélyes külföldi rendszámú kocsi áll meg­rakva batyukkal, felnőttek és gyerekek serege veszi körül. Valakiket ölelgetnek sorban, ahogy hozzájuk férnek. Egy házaspár haza­tért az ötvenhatban kezdődött kirándulásról a Tripolisz óriás platánjai alá. Nem egyedül álló jelenség és csak aki nem ismeri ennek a környéknek cívódásokkal s apáról fiúra szálló Ktirthy Sándor rajza 9

Next