Budapest, 1967. (5. évfolyam)
1. szám január - A címlapon: A Lánchíd Czeizing Lajos felvétele
A FŐVÁROS FOLYÓIRATA Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: FEKETE GYULA Képszerkesztő: PÉTER IMRE Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I. Országház u. 20 Szerkesztőségi fogadóórák: hétfő, szerda, péntek 15.30—17.30-ig Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII. Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizetéseket felvesznek a postás kézbesítők és a postahivatalok Előfizetési díj: negyedévre. 30,— Ft félévre 60,— Ft egy évre ... 120,— Ft 66.4096 Athenaeum Nyomda mélynyomása Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25 151 A TARTALOMBÓL Zolnay László: Középkori lakomák Budán .. . A Százados úti művésztelep ... 8 Hara Lászlóné: Kerületi gondok és a gazdasági reform 10 Kolozsvári Grandpierre Emil: Karácsony mai módra 12 Mesterházi Lajos: Levél a Várból 15 Szabolcsi Gábor: Emberek, nem gépek II 16 Major Máté: Építészet és közvélemény ... 20 FÓRUM Dr. Zoltán Zoltán: Urbanizálódó ország 26 Telekárakról, gázprogramról, tatarozásról 27 Gera György: Megalopolis 28 Ordas Iván: Bérház Budán 31 Kemény Gábor: Eminescu felfedezése 34 Dr. Ney Ákos: Úri utca 19 36 Szalatnai Rezső: Kempelen Farkas Pest-Budáért 38 Válasz interpellációnkra 41 Abody Béla: Zaci 42 Iszlai Zoltán, Kónya Lajos, Vészi Endre, Vihar Béla versei A címlapon: A Lánchíd Czeizing Lajos felvétele A hátsó borítón: Derkovits Gyula: Utca (1927) (Nemzeti Galéria) Schiller Alfréd felvétele V. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1967 JANUÁR Szerkesztő bizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; GARAI GÁBOR költő; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; NAGY RICHÁRD, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárigazgatója; SZILÁGYI LAJOS, a Fővárosi Tanács városrendezési osztályának vezetője; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója Új esztendő küszöbén írta: Sarlós István A múlt és a jelen szüntelen találkozói közül az emlékezni és tervezni szerető ember számára jelentős a régi és az új esztendő fordulója. Alkalom ez a számvetésre és arra is, hogy nagy és szép elhatározások szülessenek. Az újévi számvetés gyakran átalakítja az ember tudatában a múltat, leegyszerűsíti a történteket, erőfölényt biztosít a sikeres eseményeknek, s ha kell szépíti a nehézségeket, tompítja a balsikerek élét. Mégis a felmérés ilyenkor részben kritikai jellegű is és ezért alkalmas arra, hogy az egyén önmaga előtt reálisan határozza meg a saját értékét. Ennek az értékelésnek szokott a következménye lenni az a terv és elhatározás, hogy január elsejével új életet kezdünk. Hányszor de hányszor fordul elő az, hogy az ember, akinek tudatában az idő múlásával a múlt megszépül, megfeledkezik a jövőről, és január 2-án már ismét az előző évi módon él és dolgozik, hogy 364 nap múlva újra fogadkozhasson. Nos, míg az egyénről van szó, ezt a magatartást szinte általánosnak és természetesnek kell tekinteni — főként mert mindez a derűs hangulatú Szilveszterhez kapcsolódik. Ha azonban az ember egy közösség ügyei tekintetében csinál számvetést és tervezget, akkor mindezt elmélyülten és megfontoltan kell tennie. A közéleti tevékenységben minden nap sort kerítünk a számvetésre és ennek tapasztalatait a hosszabb-rövidebb időre szóló tervek szolgálatába állítjuk, így természetesnek tűnik, hogy az új esztendő várása a közélet szempontjából átfogó és elemző számvetésre ad lehetőséget. Ennek során egybekapcsolódik a múlt és a jövő, mert ilyenkor az új esztendő tervei minden vonatkozásban készen vannak, s vizsgálatukra csak azért kerül sor, hogy a végrehajtás célszerű módjait megtaláljuk. A jövő feladata, hogy az 1966-os év eseményeit történelmi távlatból értékelje és a megfelelő helyre tegye. A mi feladatunk az, hogy a ma élő emberek érdekében és az ő emberi ügyük szolgálatában kutassuk a történtek okait, miértjét. Ha e munka eredménye a hibák és nehézségek 1967-es csökkenésével jár , akkor elmondhatjuk, hogy jól ismerjük embertársainkat és önmagunkat. Remélem, hogy egy év múlva ebből a szempontból is elégedetten nézhetjük mai önmagunkat. Kis és nagy eseményekkel, valamint hosszabb és rövidebb történelmi időszakokkal kapcsolatban az emberek egyaránt szeretik a sommás és néhány szavas értékelést. Én az ilyen értékelésekben nem hiszek, mert tudom, hogy a fény mellett mindig megjelenik az árnyék, s a fejlődés során a sikerek és a balsikerek is váltakozva jelentkeznek. Ezért nem tudom sem csak jónak, sem csak rossznak minősíteni az 1966-os évet. Ha pontos akarok lenni, akkor 1966 jó év volt abból a szempontból, hogy terveinket egészükben teljesítettük, és ismét jelentős lépést tettünk előre a szocialista építés útján. Ugyancsak a pontosság érdekében el kell mondani azt is, hogy az 1966-os év rossz volt azért, mert a bennünk meglevő fogyatékosságok miatt nem tudtunk olyan mértékben előre menni, mint ahogyan ezt tőlünk, mindannyiunktól elvártuk.Igen, elvártuk, mert 10 millió hazánkfia várja ugyanettől a 10 milliótól a jobb, tervszerűbb .