Budapest, 1967. (5. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Seenger Ervin: A Lánchíd alapkőletételének 125. évfordulójára

DR. SEENGER ERVIN A Lánchíd alapkőletételének 125. évfordulójára liarabás Miklós: A Lánchíd alapkőletétele (vízfestmény, 1842) Pest, 1842. augusztus 24. „Nagy nap volt ez nemzetünk életében és hazánk jövő felvirágzásának bevezető korszakában; annyi vágy és remény hát mégsem dagasztá haszta­lan a' hazafi kebelt; .. . még egy pár rövid év, és a' két fővárost, Magyarhon két nagy felét, nem választandja el többé a' délczeg Duna . .." Ez a nap nemcsak nemzetünk életében volt ünnep, de fővárosunk történetében is: jelképes állomás egy több évszázados eszme — a kettős várost állandó híddal való össze­kapcsolás gondolata — megvalósulásának útján. Jelképes — mert még évek teltek el, amíg az eszme testet öltött. A Pest és Buda között létesítendő állandó híd gondolatát először Zsigmond királynál találjuk, aki Bonfini szerint egy kőhidat akart a két város között építtetni, de 1437-ben be­következett halála ebben megakadályozta. A következő terv szerzője talán Mátyás ki­rály volt. Ezt egyik életrajzírója, Averulinus említi, aki a király építészeti alkotásairól szóló műve szerint látta is a híd tervét. (Ave­rulinus műve a velencei Szent Márk-könyv­tárban másolatban maradt fenn.) A török uralom idején a testvérvárosokat időnként hajóhidak kötötték össze, majd a tizennyolcadik század elején repülőhidat lé­tesítettek. 1767-től újból pontonhíd állt Pest 38 és Buda között, amit 1849. április 24-én Franz Ludwig Weiden táborszernagy, a magyar­országi osztrák hadak fővezére, a diadalmas magyar hadsereg előrenyomulásának meg­gátlására felgyújtatott. Állandó híd terve Mátyás király után csak a XVIII. század végén merült fel. II. József Balla Antal mérnökkel ugyancsak kőhidat akart a két város között építtetni. Balla el is végezte egy ilyen híd műszaki számításait; nem tudjuk, végül is mi hiúsította meg a híd elkészülését. Ettől az időtől kezdve az ál­landó híd tervei vagy ötletei egymást követve jelentek meg. Campmiller József (1819), Széchenyi István (1821), Szvoboda János (1825), József nádor — ötletét Ignaz Mitis publikálta —, valamennyien foglalkoztak ezzel a témával. Az utóbbi terv már függő­hídról beszél — talán nem véletlen, hogy ugyanekkor (1826) építette meg Anton Fritz bécsi szitásmester Pest első függőhídját a városligeti tó fölött. 1828-ban Petrózai Trattner Károly mérnökkari százados szin­tén egy függőhíd eszméjét vetette fel a Tudo­mányos Gyűjtemény februári számában. Trattner Károly harminc oldalon át, nagy alapossággal, sőt, helyenként terjengősen tár­gyalja egy ilyen híd lehetőségét és előnyeit. Nem lehet célunk a tanulmány részletes ismertetése, csak arra mutatunk rá, hogy Trattner egynytiású hidat javasolt a két part között. A híd helyének kiválasztását illetően Trattner a Duna legkeskenyebb szakaszát je­lölte meg, a mai Március 15. tér és Petőfi tér találkozása, illetőleg a Döbrentei tér között; tehát a későbbi Erzsébet-hídtól valamivel északra. Trattner cikkéhez egy rézmetszetet mellékelt, ezen háromláncsoros függőhidat látunk. Véleményünk szerint azonban a híd és a Duna nem méretarányosak. Ugyanebben az évben keletkezett Sándor Móric gróf felkérésére Brunei M. I. függő­hídterve, négy mederpillérrel. Egy évvel ké­sőbbi a Sonnek-féle terv, amelyet Dorffinger József budai mérnök 1829. november 3-án kelt szakvéleményezése alapján ismerünk. Ez fából épült volna, tehát állóhíd, két me­der- és két parti pillérrel. A Lánchíd előz­ményei sorában Scotti tervét, utolsónak pe­dig Malvieux József javaslatát említjük még, amely azonban inkább negatív jellegű. Végre elérkezett 1832. február 10-e. Széchenyi István ekkor egy tizenöttagú bi­zottság előtt ismertette az állandó híd meg­valósításának módozatait. A bizottságnak — többek között — Pollack Mihály építő­művész, Seeber Károly polgármester és Wesselényi Miklós báró mellett bankárok, arisztokraták, magasrangú hivatalnokok is

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék