Budapest, 1968. (6. évfolyam)

4. szám április - Schönwald Pál: Tömegmozgalmak 1918 elején

Schönwald Pál Tömegmozgalmak 1918 elején Az első világháború a világ területi újrafelosztásáért indult és folyt az antant és a német imperializmus között. Az osztrák-magyar mo­narchiát vezetői — élükön Tisza Istvánnal — szorosan a német érde­keltséghez kapcsolták. A németek az első világháborút is „villámhá­borúnak" tervezték: „Ősszel, ha lehullanak a falevelek — mondta Vilmos császár katonáinak —, már otthon lesztek". A villámháború­ra épített terveiket azonban nem tudták megvalósítani. Hamarosan az is kitűnt, hogy a monarchia erőforrásai tartós háború viselésére nem elegendőek. A világháború harmadik évétől kezdve már nagy hiány mutatkozott a legszükségesebb élelmi és ruházati cikkekben és különféle nyersanyagokban. Nem volt pl. elegendő szén. Katonai szempontból válságos időszakban, 1917 telén, a szénhiány miatt he­tekre leálltak a hadsereg ruházati felszerelését gyártó üzemek, sok helyütt a katonák rongyokba burkolództak és még váltás fehérnemű­jük sem volt. Gyakoriak voltak az éhségtüntetések. Az élet elviselhetetlen terhei a hátországban, a növekvő véráldozat a frontokon a dolgozókat egyre nagyobb számban állította szembe az uralkodó osztályokkal és a há­borúval. Íme, néhány példa az emberek hangulatának megnyilvánulá­saiból. Liptószentmiklóson a közélelmezési hivatalban a csekély liszt-és cukorfejadag miatt az asszonyok hangosan kiáltoztak: „ . . . majd írunk a férjeinknek, hogy tegyék le a fegyvert és ne harcoljanak, ha­nem jöjjenek haza és itt csináljanak háborút." Magyarfalván a ható­sági lisztkiosztás mennyisége miatt egy háromgyermekes parasztasz­szony, akinek a férje évek óta volt már akkor hadifogságban, azt hangoztatta: „bárcsak törne ki a forradalom!" A gyülvészi község­házánál a parasztok a gabonarekvirálás ellen tiltakoztak: „az urak esznek, jóllaknak, a szegény ember pedig éhen döglik. Az uraknál nem rekvirálnak, az uraknál marad minden." A verseczi községi elöl­járóság előtt kb. ezer ember gyűlt össze, hogy tiltakozzanak a vető­magkiosztásnál észlelt szabálytalanságok ellen. „A kiosztás igazság­talan, csak a gazdagok kapnak vetőmagot, a szegények nem." A példákat, a hasonló esetek sokaságánál fogva, hosszan lehetne foly­tatni. E megnyilvánulásokban már az egyszerű munkások és parasz­tok osztály öntudata jelentkezett, egyelőre még ösztönösen, a kizsák­mányolókkal szemben. A tömegek elégedetlenségét fokozták a gyors áremelkedések is, amelyekkel nem tartottak lépést a bérek. Ezért már az 1916. és 1917. évben a munkások sok gyárban és üzemben foly­tattak bérharcokat. A szociáldemokrata párt taglétszáma — amelyben a szervezett munkások tömörültek — a háború elhúzódásával és az emberek tisztuló látásával arányban ugrásszerűen emelkedett. A hazai munkásmozgalmaknak azonban igazi lökést és átütőerőt az orosz­országi Nagy Októberi Forradalom sikere adott. Emellett felcsillan­totta az általános béke közeli elérésének a lehetőségét az utána áhí­tozó milliókban. A szovjet állam első ténykedéseinek egyikét, a le­nini békefelhívást, a központi hatalmak elfogadták, de amikor az 1917. év végén Breszt-Litovszkban tárgyalásokra került sor, a német imperialisták mint hódítók léptek fel. Hoffmann tábornok, a német küldöttség katonai vezetője kijelentette: „Mi vagyunk a győzők." Ki­tűnt, hogy a német imperialisták és árnyékukban a monarchia, terü­letrabló békeszerződést kívánnak rákényszeríteni a szovjetekre. Köve­teléseik között lengyel, litván, lett és belorusz területek szerepeltek, sőt Ukrajna megszerzésének a tervével is foglalkoztak. A monarchia népei nagy elkeseredéssel fogadták ezt a fejleményt, amely ellentét­ben állott Czernin külügyminiszternek az annexió és hadikárpótlás nélküli, megegyezéses békéről korábban hirdetett nézeteivel. Magyarországon a breszti események miatt egymást érték a tünteté­sek és a békefelhívások. 1917. november 24-én a Galilei Kör tartott békegyűlést. November 25-én nagy béketüntetés volt az Iparcsarnok­ban. December 1-én Budapesten és több nagyvárosban ismét a bé­két sürgető népgyűléseket tartottak. Szaporodtak a szenvedélyes han­gú üzemi és munkásgyűlések és szakszervezeti értekezletek. A gyüle­kezésre és összejövetelekre vonatkozó hatósági tilalmakat „villám­gyűlésekkel" játszották ki. Egy-egy üzemben a bizalmi férfiak útján értesítették a dolgozókat, hogy munka után a gyár előtt gyűlést tar­tanak. Amikor a munkások kijöttek a gyárból, pártmegbízott várta őket, rögtönzött beszédet tartott s közben röplapokat osztott szét. Mire a rendőrség közbeléphetett volna, a gyűlésnek már régen vége volt. A béketüntetések bérkövetelésekkel is összekapcsolódtak. December elsején a Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége tartott nagygyűlést siralmas helyzetük megjavításáért. De­cember 14-én tizenötezer vasúti dolgozó követelt jobb életkörülmén

Next