Budapest, 1968. (6. évfolyam)
4. szám április - Schönwald Pál: Tömegmozgalmak 1918 elején
Schönwald Pál Tömegmozgalmak 1918 elején Az első világháború a világ területi újrafelosztásáért indult és folyt az antant és a német imperializmus között. Az osztrák-magyar monarchiát vezetői — élükön Tisza Istvánnal — szorosan a német érdekeltséghez kapcsolták. A németek az első világháborút is „villámháborúnak" tervezték: „Ősszel, ha lehullanak a falevelek — mondta Vilmos császár katonáinak —, már otthon lesztek". A villámháborúra épített terveiket azonban nem tudták megvalósítani. Hamarosan az is kitűnt, hogy a monarchia erőforrásai tartós háború viselésére nem elegendőek. A világháború harmadik évétől kezdve már nagy hiány mutatkozott a legszükségesebb élelmi és ruházati cikkekben és különféle nyersanyagokban. Nem volt pl. elegendő szén. Katonai szempontból válságos időszakban, 1917 telén, a szénhiány miatt hetekre leálltak a hadsereg ruházati felszerelését gyártó üzemek, sok helyütt a katonák rongyokba burkolództak és még váltás fehérneműjük sem volt. Gyakoriak voltak az éhségtüntetések. Az élet elviselhetetlen terhei a hátországban, a növekvő véráldozat a frontokon a dolgozókat egyre nagyobb számban állította szembe az uralkodó osztályokkal és a háborúval. Íme, néhány példa az emberek hangulatának megnyilvánulásaiból. Liptószentmiklóson a közélelmezési hivatalban a csekély liszt-és cukorfejadag miatt az asszonyok hangosan kiáltoztak: „ . . . majd írunk a férjeinknek, hogy tegyék le a fegyvert és ne harcoljanak, hanem jöjjenek haza és itt csináljanak háborút." Magyarfalván a hatósági lisztkiosztás mennyisége miatt egy háromgyermekes parasztaszszony, akinek a férje évek óta volt már akkor hadifogságban, azt hangoztatta: „bárcsak törne ki a forradalom!" A gyülvészi községházánál a parasztok a gabonarekvirálás ellen tiltakoztak: „az urak esznek, jóllaknak, a szegény ember pedig éhen döglik. Az uraknál nem rekvirálnak, az uraknál marad minden." A verseczi községi elöljáróság előtt kb. ezer ember gyűlt össze, hogy tiltakozzanak a vetőmagkiosztásnál észlelt szabálytalanságok ellen. „A kiosztás igazságtalan, csak a gazdagok kapnak vetőmagot, a szegények nem." A példákat, a hasonló esetek sokaságánál fogva, hosszan lehetne folytatni. E megnyilvánulásokban már az egyszerű munkások és parasztok osztály öntudata jelentkezett, egyelőre még ösztönösen, a kizsákmányolókkal szemben. A tömegek elégedetlenségét fokozták a gyors áremelkedések is, amelyekkel nem tartottak lépést a bérek. Ezért már az 1916. és 1917. évben a munkások sok gyárban és üzemben folytattak bérharcokat. A szociáldemokrata párt taglétszáma — amelyben a szervezett munkások tömörültek — a háború elhúzódásával és az emberek tisztuló látásával arányban ugrásszerűen emelkedett. A hazai munkásmozgalmaknak azonban igazi lökést és átütőerőt az oroszországi Nagy Októberi Forradalom sikere adott. Emellett felcsillantotta az általános béke közeli elérésének a lehetőségét az utána áhítozó milliókban. A szovjet állam első ténykedéseinek egyikét, a lenini békefelhívást, a központi hatalmak elfogadták, de amikor az 1917. év végén Breszt-Litovszkban tárgyalásokra került sor, a német imperialisták mint hódítók léptek fel. Hoffmann tábornok, a német küldöttség katonai vezetője kijelentette: „Mi vagyunk a győzők." Kitűnt, hogy a német imperialisták és árnyékukban a monarchia, területrabló békeszerződést kívánnak rákényszeríteni a szovjetekre. Követeléseik között lengyel, litván, lett és belorusz területek szerepeltek, sőt Ukrajna megszerzésének a tervével is foglalkoztak. A monarchia népei nagy elkeseredéssel fogadták ezt a fejleményt, amely ellentétben állott Czernin külügyminiszternek az annexió és hadikárpótlás nélküli, megegyezéses békéről korábban hirdetett nézeteivel. Magyarországon a breszti események miatt egymást érték a tüntetések és a békefelhívások. 1917. november 24-én a Galilei Kör tartott békegyűlést. November 25-én nagy béketüntetés volt az Iparcsarnokban. December 1-én Budapesten és több nagyvárosban ismét a békét sürgető népgyűléseket tartottak. Szaporodtak a szenvedélyes hangú üzemi és munkásgyűlések és szakszervezeti értekezletek. A gyülekezésre és összejövetelekre vonatkozó hatósági tilalmakat „villámgyűlésekkel" játszották ki. Egy-egy üzemben a bizalmi férfiak útján értesítették a dolgozókat, hogy munka után a gyár előtt gyűlést tartanak. Amikor a munkások kijöttek a gyárból, pártmegbízott várta őket, rögtönzött beszédet tartott s közben röplapokat osztott szét. Mire a rendőrség közbeléphetett volna, a gyűlésnek már régen vége volt. A béketüntetések bérkövetelésekkel is összekapcsolódtak. December elsején a Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége tartott nagygyűlést siralmas helyzetük megjavításáért. December 14-én tizenötezer vasúti dolgozó követelt jobb életkörülmén