Budapest, 1968. (6. évfolyam)
6. szám június - dr. Gerelyes Ede: Az 1918. júniusi sztrájk
Dr. Gerelyes Ede Az 1918 júniusi sztrájk AZ 1918. JÚNIUS 20-ÁN KIROBBANT MUNKÁSTÜNTETÉS és az azt követő általános sztrájk az utolsó nagy politikai megmozdulás volt a Monarchiában. A néhány hónap múlva bekövetkező 1918 októberi mozgalmak már a dualista állam végét jelentették. A júniusi általános sztrájk, mely látszólag gazdasági kérdések körül mozgott, teljes értékű politikai sztrájk volt. E viharszerűen kirobbanó általános sztrájk olyan helyzetben következett be, amely a forradalom érlelődésének minden jelét magán viselte. A dolgozó osztályok háború okozta nyomora és jogfosztottsága növekedett. A vezető rétegek már régen elszakadtak a társadalom realitásaitól s mindebből következően intézkedéseik immoralitása nőttön-nőtt, a katonai parancsuralom módszerei az egész életet behálózták. A dolgozók növekvő elégedetlensége számos formában tört felszínre, s 1917 novembere, az orosz példa oly mértékben lelkesítette a tömegeket, hogy egyre inkább készek voltak forradalmi tettekre. A haladó szellemű politikusok számára ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a társadalom erőviszonyai, a fokozott militarizálás ellenére is, eltolódtak. A korszak legvilágosabban látó magyar politikusa, Károlyi Mihály joggal szögezte le e júniusi napokban: az „egész országban puskaporos a levegő"... s az általános sztrájkot „lehetetlen nem összefüggésbe hozni a politikai helyzettel!" Szinte nem is tekinthető véletlennek, hogy 1918. június 20-a a munkásság hangulatának forrpontja lett. Tisza uszító beszédét, amelyet a képviselőházban előző nap tartott, aznap reggel közölték az újságok. A választójog kérdésében folyó vitát tekintette alkalmasnak arra, hogy a háború folytatásáért ismét síkraszálljon. Kioktatta a Wekerle-kormányt, s — mint a Népszava írta — a parlamenti ülés legfelháborítóbb része „Tisza vad fogcsikorgatása volt a béke hívei és hirdetői ellen." Támadása parlamenti síkon Károlyi Mihály és Fényes László, valamint a köréjük csoportosulók ellen szólt, országosan viszont felszólításként hangzott a munkásosztály ellen, s biztatás volt a további embertelen brutalitásokra. Wekerle szinte alázatosan ismételte meg felszólalásában Tisza szavait, s retorziókkal fenyegetődzött, amelyek egyként szóltak Károlyiéknak, és a békét akaró tömegeknek. AZ OROSZ FORRADALOM HÍREITŐL MEGRETTENT katonai, rendőri, hivatalnoki apparátus talán kereste is az alkalmat a belső „bolsevista" erőkkel való leszámolásra. Bizonyos, hogy Tisza fellépése és a sortűz között szervezett összefüggés nem volt, de beszéde belpolitikailag az uralkodó osztály provokációját jelentette a háborús veszteségektől megtizedelt, éhező és nyomorgó dolgozó tömegekkel szemben. Amikor a MÁV Gépgyár katonai parancsnoka a gyári munkásokra lövetett, fegyverekkel folytatta Tisza háborús programbeszédét. A történelmi felelősség teljes egészében az uralkodó osztályt terhelte a sortűz miatt, amely, hogy e felelősség alól kivonja magát, összeesküvést szimatolt, felbújtók után nyomozott, de a valóságos okot, az események reális alapját nem akarta felismerni. A MÁV GÉPGYÁRI SORTŰZ ELŐZMÉNYEI röviden a következők voltak. Az egész Monarchia területén érvényes gyakorlat alapján a Magyar Államvasutak Gépgyárát 1916 júniusában hadiüzemmé nyilvánították. A militarizálás betetőzéseként a rendet és fegyelmet úgy akarták betartatni, hogy a gyárban állandóan egy csendőrkülönítmény tartózkodott. A lezajlott eseményeket tárgyaló jelentésekből és a sajtó híreiből nyilvánvalóan kiderül az is, hogy az itt dolgozó munkások helyzete az átlagosnál rosszabb volt. A MÁV Gépgyárban a bérek 32—35%-kal alacsonyabbak voltak, mint más cégeknél. A segédmunkások bérezése még jobban elmaradt a magánkézben levő gyárak munkásainak jövedelmétől. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy általában is milyen súlyosan romlott a keresetek vásárlóértéke, akkor érthetőbbé válik a fegyverekkel is szembeszálló elkeseredés oka. A korabeli statisztikák szerint az élelmiszerek ára 1914—1918 között a tízszeresére, a ruházati cikkek ára tíz-húszszorosára nőtt, így például az 1914-ben 1,80 koronáért kapható hús négy évvel később 18 korona, az 1,60 koronás zsír 14 korona, vagy a 10 koronás cipő körülbelül 200 korona lett. A jövedelmek ezzel szemben 8—10 koronáról 20—24 koronára emelkedtek. Azt is tudnunk kell, hogy az élelmiszerek sokszor még ezeken az árakon sem voltak kaphatók. Az egész Monarchiában elburjánzott az árurejtegetés és a zugkereskedelem. A parlamenti ellenzék egyik kiemelkedő alakja, Fényes László éppen a sortűz napján szögezte le, hogy „a kormány gyenge a tőke gazságaival szemben!" Az élelmezés és az ellátás elégtelensége joggal váltott ki sorozatos megmozdulásokat a MÁV Gépgyárban is. Az 1918 januári általános sztrájk után alig két héttel a gyár katonai parancsnoka feltűzött szuronyú csendőrosztagot küldött a béremelést követelő munkások ellen. Az erről szóló jelentésből kiderül, hogy „a felsőbbséget a gyárban nem veszik semmibe", s hogy az ott dolgozók „erőszakosságok elkövetésére árulnak el nagy hajlamot". A valóságban a munkások a csendőrroham után szabályszerű beadványban fordultak a panaszbizottságokhoz, amely kérésüket alapos vizsgálat nélkül néhány hónap múlva elutasította. Indokuk az volt, hogy a mozdonygyártás alaposan csökkent. Valószínű, hogy az ismert okok miatt a munkásság nem dolgozott teljes erőfeszítéssel, a jelentés azonban azt elhallgatta, hogy a szakmunkás létszám 40—45%-kal csökkent, s az éhbéren tartott segédmunkásokkal akartak szakmunkát végeztetni. De arról sem számolt be a felülvizsgálat, hogy a háborús viszonyok miatt előállt anyaghiány, szállítási zavarok következtében a munkanapok száma is kevesebb lett. A „hazafiatlanság" és „munkakerülés" vádjával vagdalkozó bizottság azt érte el, hogy a válasz átvétele után, 1918 májusában az egész gyár beszüntette a munkát. A Vasas Szakszervezet vezetői nagy nehézségek árán tudták csak rávenni a munkásokat a munka folytatására. Ettől kezdve a gyárban egyre feszültebb lett a légkör. Annyira súlyos volt a helyzet, hogy a kereskedelemügyi miniszter ígéretet tett a segédmunk A felvétel a háború utolsó évében készült Budapesten