Budapest, 1968. (6. évfolyam)

4. szám április - Dr. Kőszegi Margit — Dr. Berti Béla: A megújuló Újpest

r­ü­ let közvilágítása teljesnek mondható, a meg­levő hálózat azonban korszerűtlen, sok a lég­vezeték. Mielőtt a kerület legégetőbb problémáját jelentő lakáshiány felszámolását elősegítő hosszútávú lakásépítési tervek ismertetésére rátérnénk, röviden megemlítjük a közelmúlt­ban megvalósított nagyobb beruházásokat és a kisebb, de a kerület számára jelentős fej­lesztés eredményeit. Az utóbbi években a jelentősebb ipari üze­mek majd mindegyike hajtott végre rekons­trukciót, közülük mégis kiemelkedik a bőr­ipar 15—20 milliós beruházása. Ezen kívül említésre érdemes az Újpesti Erőmű 45 mil­lió forintos rekonstrukciója, az Egyesült Izzó­ban a földgáztüzelés bevezetése és a vállalat korszerű irodaházának építése. De minde­nekelőtt a Chinoinnak a népgazdaságban be­töltött kiemelkedő jelentőségű beruházása, amely ebben az évben fejeződik be. A Fóti úton a Műszaki Fizikai Kutató Intézet építette meg új székházát. Ugyanez alatt az idő alatt a kerületi tanács erejéből új kör­zeti orvosi rendelő, tüdőszűrőállomás, böl­csőde épült. Távfűtéssel látták el a Károlyi-és Árpád-kórházat. Új, modern óvodát hoz­tak létre, jelentős mértékben fejlesztették a kerület iskoláit. Több park, játszótér léte­sült. Megépült a Pozsonyi út második köz­úti pályája, több utcát burkoltak. Megkezd­ték az alacsonyabb fekvésű, csatornázatlan területekről a csapadékvíz elvezetését. Bőví­tették a kerület javító-szolgáltató és üzlet­hálózatát. A III. ötéves terv során a kerületfejlesztési terv további hasonló feladatok megoldását tűzte ki célul, így pl. korszerűsíteni kívánja az István téri piacot és a kerület közvilágítá­sát, bővíteni a Városi kórház ágylétszámát és a szociális foglalkoztató férőhelyét. Új cse­megeáruház és szolgáltató-kombinát, új böl­csőde, óvoda, gyógyszertár és ifjúsági klub­helyiség építését, valamint a csatornaháló­zat felújítását és a Baross utcai barakk-telep lebontását irányozta elő. Mindezeken kívül azonban a legkomo­lyabb erőfeszítések a lakáshelyzet javítására irányultak. Mióta Újpest a főváros egyik ke­rülete lett, lakásszáma mintegy 4 ezerrel emelkedett. A családi házas lakásépítkezése­ken kívül több mint ezer lakást építettek la­kótelepszerűen. Ilyennek tekinthetők a Ma­hart-házak az Árpád és Ságvári úton, a Papp József utcában és a Baross — Bethlen utcá­ban felépült épületek. Az Árpád út és Mártí­rok útja sarkán öröklakásos társasház épült. Az Építéstudományi Intézet kivitelezésében mintegy kétszáz kísérleti lakás építését kezd­ték meg. A nagyobb budapesti üzemek, hogy dolgozóiknak munkahelyük közelében bizto­síthassanak lakást, megindították az ún. „félkészház-akciót" (a belső szakipari mun­kákat az üzem végezteti saját dolgozóival). Ennek egyik úttörője az Egyesült Izzó, ame­lyiknek két ilyen lakóházába már be is köl­töztek a lakók. Befejezés előtt áll az ún. „Vá­roskapu"-­ szövetkezeti házak építése, ahol több mint háromszáz lakás átadására kerül sor még a III. ötéves tervidőszak folyamán. Az építkezés területe a Váci út és az Árpád út találkozásánál, valóban Újpestnek a fővá­ros központja felé eső délnyugati kapujában fekszik. Az itt előirányzott lakásépítkezés részben egy már megkezdett folytatása — szervesen kapcsolódik a Mahart-házakhoz —, részben foghíjbeépítésekkel történő rekon­strukció. A terület topográfiai és városszer­kezeti helyzete ugyanis feltétlenül megköve­teli, hogy városképileg is megfelelő kialakí­tást kapjon. Az itt megalakult szövetkezetek­kel együtt egyébként már tíz lakásszövetke­zet működik a kerületben. Ezek a lakásépítkezések voltak az elindítói annak a nagyszabású lakásépítési program­nak, amelyek az előttünk álló tervidőszakok során a kerület súlyos lakáshelyzetét igyekez­nek megoldani. Egyik megoldás a kerület­központ terve­zett rekonstrukciója. Ezen a területen ugyan­is a lakások már egészségügyi és városképi szempontból is mindenképpen bontásra ér­tek, felújításuk gazdaságtalan. A területet vi­szont központi fekvése, közmű és közlekedési adottságai — még azok felújítása árán is — érdemessé teszik arra, hogy korszerűen be­épüljön. Ez azonban — mint utaltunk rá — csak nagymérvű szanálással valósítható meg. Ennek végrehajtása a lakáshiányt átmeneti­leg tovább növelte volna, ezért olyan terü­letet kellett keresni, amely szanálás nélkül beépíthető. Így esett a választás a már hasz­nálaton kívüli régi temető területére, ami a Béke úti aluljáró újpesti kijáratánál, a Pozso­nyi út, Dugonics utca, Mártírok útja és Tél utca között helyezkedik el. Az aluljárón köz­vetlenül kapcsolódik Angyalföld középső ré­széhez és a Béke út közvetítésével a főváros központjához. A Pozsonyi út pedig, mint a kerület észak-déli főtengelyét képező Bajcsy-Zsilinszky út folytatása az északra eső kerü­letrészekkel köti össze. A tervezett beépítés­mód a terület zöldterületi jellegét figyelembe veszi, mint ilyent rendezi, ugyanakkor a kö­zépmagas (9 és 10 emeletes) épületcsoportok elhelyezése szerencsés városképformáló té­nyezőként jelentkezik a kerület déli kapujá­ban. A területen ezernél is több házgyári la­kás épül. Csak ennek a lakótelepnek átadása után — előreláthatóan a IV. ötéves tervidőszakban — kerülhet sor a kerület központi területét érintő városrekonstrukció megkezdésére. Ez területileg is folytatása lesz a III. ötéves terv során befejeződő „városkapus" építkezések­nek. Keleten a kerületet határoló vasútvona­lig, illetve a megmaradó iparterületig húzó­dik a tervezett építkezés, északon a Dózsa György, illetőleg a Deák Ferenc utca, délen a Gellért, ősz és Elem utcák határolják. A mintegy 50 hektárnyi rekonstrukciós terüle­ten 10 200 lakás bontása válnék szükségessé, amelynek árán a már elkészült előzetes ter­vek szerint kétszer ennyi (20 500) lakás lenne elhelyezhető. Sokkal nagyobb szabású lesz az a lakás­építkezés, aminek a mintegy 210 hektárnyi — területét a kerület északi, káposztásme­gyeri részén, Budapest közigazgatási határa, a Váci út, a váci vasútvonal és a Szilas patak között jelölték ki. A terület jelenleg mező­gazdasági művelés alatt áll. A távlati lakás­építési területek közé való feltételét több té­nyező is indokolta. A közvetlen közelben már épülő észak-pesti házgyár termékei mi­nimális szállítással felhasználhatók. Közleke­dési kapcsolata — távolsága ellenére — a tervezett észak-déli gyorsvasútra való rákap­csolás lehetősége következtében előnyösnek mondható. Vízellátását a Duna, illetőleg a Vízművek közelsége, gázellátását s ilyen módon való fűtését a közelben vezetett föld­gáz-körvezeték jelenléte gazdaságossá teszi. A terület beépítésre alkalmassá tételéhez szükség van a területet átszelő patakok sza­bályozására és árvízveszélyes része megfe­lelő magasságig való feltöltésére. A középső, mélyebben fekvő területrészek mint erdő és zöldterületek szerepelnek majd. A terület be­építetlen, bontást csak a megközelítését biz­tosító útvonalak nyomszélesítése tesz szük­ségessé. A helyi házgyár paneljeinek felhasz­nálásával 15—20 ezer lakás építését tervezik, ami 60—70 ezer ember lakásszükségletét elégítheti ki. Természetesen e területnek a lakástelepítési tervek közül való felvételére kizárólag az észak-déli gyorsvasút megépü­lése után kerülhet sor. A kerület parkokban, közcélú zöldterüle­tekben és erdőkben egyaránt rendkívül sze­gény, pedig sűrű beépítettsége és a gyárak­tól szennyezett levegője miatt zöldterületek­re fokozottabban lenne szüksége. Zöldterü­leteit leginkább még sportpályái képviselik, amelyek a kerületben 30—35 hektárnyi terü­letet foglalnak el. Újpest sportéletének ugyanis régi hagyományai vannak. Az 1885-ben alakult Újpesti Torna Egylet (UTE) és a mai Újpesti Dózsa labdarúgócsapata az 1911-es év kivételével 65 éve az első osztály­ban a legjobbak között szerepel. Az egyesü­let 18 szakosztályának 1800 aktív sportolója van. Sporttelepe a Megyeri úton 1922-ben felavatott stadion, amely az akkoriak közül a legnagyobb befogadóképességű volt. 1949. augusztus 20-án itt tartották a Világifjúsági Találkozó megnyitó ünnepségét. Közcélú zöldterületnek tekinthető az Egyesült Izzó nyilvános strandja és a régi káposztásmegyeri lóversenypálya, amely most nyaranta gyerek­zsivajtól­ hangos úttörőtábor. A zöldterüle­tek között kell megemlíteni a Megyeri út menti új temetőt, ami a kerület déli határán fekvő régi temető felszámolása óta a kerület lakóinak egyetlen temetkezőhelye. A lakáshelyzet mellett a kerület másik ko­moly problémája az ápolt zöldterületek hiánya. Ennek megoldására is születtek már különböző elképzelések. Többek között a je­lenleg elhanyagolt Palotai sziget üdülő és sportterületté való kialakítása és egyéb erre alkalmas területek parkosítása. Megkíséreltük, hogy bemutassuk az egy­kor 106 lakosú település ötnegyedévszázados fejlődését napjainkig és utaljunk jövő elkép­zeléseire is. Egy negyedévszázados utat sem kell megtenni ahhoz, hogy a ma 80 ezres la­kosságszámú kerület a fejlődésnek olyan fo­kát érje el — akár lakosságszámát, akár a fő­város életében betöltött szerepét illetően —, amilyent ez a munkáskerület megérdemel. A távlati tervek realitása, valamint a ke­rület vezetőinek és lakosainak eddigi mun­kája a legjobb biztosíték erre. Irodalom: A IV. kerületi Tanács VB. je­lentései és munkaprogramja (Kézirat). Budapest statisztikai zsebkönyvei. Berend T. Iván — Ránki György: A Budapest környéki ipari övezet kialaku­lásának és fejlődésének kérdéséhez (1966). Halten­berger Mihály: Budapest elővárosai (1944). Ugró Gyula: A százéves Újpest története (1930). Zsolt Róbert: Az Újpesti Torna Egylet (újságcikk).

Next