Budapest, 1970. (8. évfolyam)
1. szám január - A címlapon: Az 1440-ben épült Úri utca 31 sz. ház az olasz gótika hatását mutatja.Gink Károly felvétele
véseik és érdekeik megtestesülését látják. Közbevetőleg meg kell azonban jegyeznem, hogy e törekvések mellett az országépítés és irányítás fő eszköze változatlanul a szocialista állam marad. A szocialista demokratizmus kiterjesztése tehát rendkívül összetett, szövevényes, országos feladat. Felöleli az állami, társadalmi, gazdasági élet minden területét. Összefüggő egészet képez s így nem lehet egyes testületek, szervek privilégiuma, hanem a párt, az állami és tömegszervek együttes közreműködését, alkotó részvételét tételezi fel. A demokratizmus szélesítését minden szervnek, intézménynek, Központi Bizottságnak, pártalapszerveknek, kormánynak, helyi államigazgatási egységeknek, szakszervezetnek, népfrontnak — a maga hatáskörében és illetékességében — maradéktalanul érvényesítenie kell. A feladat jellemzője továbbá, hogy megoldásában egyidejűleg kell előrehaladnunk az állami, a társadalmi szervekben és a közvéleményben is, mert az előreszaladás vagy elmaradás egyes területeken károsan befolyásolja a demokratizmus egész ügyét. Úgy érzem, hogy a szocialista demokratizmus társadalmi gyakorlatában eddig nem hangsúlyoztuk ki eléggé, hogy az hatékony és célravezető formája a demokratikus közgondolkodás fejlesztésének, a tömegek eszmeipolitikai nevelésének is. A szocialista demokrácia növeli a dolgozó tömegek politikai elkötelezettségét, társadalmi felelősségérzetét, és népünk hazafias szellemét is. Segítségével az állampolgárok újabb jelentős rétegeit, így a fiatalok százezreit tudjuk a szocializmus tudatos építőivé tenni. Minthogy társadalmunk s államunk vezető ereje a Magyar Szocialista Munkáspárt, természetes — és szükséges —, hogy a pártban annak legfőbb szervezeti elve, a demokratikus centralizmus alapján a párttagok éljenek jogaikkal, s teljesítsék kötelezettségeiket, s a demokratizmus felülről lefelé s alulról felfelé egyaránt érvényesüljön. Bár pártunkban a pártélet lenii normái érvényesülnek, s az utóbbi években e téren újabb előrehaladást értünk el, mégsem véletlen, hogy pártunk Központi Bizottsága az utóbbi időkben többször — legutóbb éppen november végén megtartott ülésén — behatóan foglalkozott a pártdemokrácia erősítésének feladataival. A pártdemokrácia ugyanis — éppen a mi pártunk általánosan elismert vezető szerepe miatt — ösztönzően hat a szocialista demokrácia fejlődésének egészére. A társadalmi életben a tömegszervezetek és mozgalmak munkájában is következetesen meg kell valósítani a szocialista demokrácia elveit. A proletárdiktatúra fejlődésének mai fokán ennek feltételei adottak: valamennyi társadalmi és tömegszervezet a párt elvipolitikai vezetésével a rendeltetésének és funkciójának megfelelő hatáskörben, nagyfokú önállósággal, a tagság, a tömegek széles körű aktivitása kibontakoztatásával folytathatja tevékenységét. Természetes azonban, hogy a szocialista demokrácia elmélyítésének folyamatában a legnagyobb jelentősége az állami szervek munkája további javításának van. Ezért a Központi Bizottság és a kormány közös határozata nyomán megvizsgáljuk e szervek munkáját, hogy még inkább alkalmassá tegyük őket feladataik ellátására fejlődésünk jelenlegi szakaszában. Széleskörűen és behatóan vizsgáljuk például a törvényhozást és a kormányzás munkáját, a tanácsok tevékenységét, a jogszolgáltatás fejlődését, választási rendszerünket. E vizsgálatok eredményeit is figyelembe véve foglalkozunk alkotmányunk esedékes módosításával is. Nem azért, mintha a Magyar Népköztársaság 1949-ben elfogadott, s jelenleg is hatályos alkotmánya rossz volna, hiszen alaptétele és szelleme ma is helytálló. De megszületése óta 20 esztendő telt el, ezalatt az ország gazdasági, társadalmi és politikai életében olyan nagyerejű változások történtek, amelyeknek tükröződniük kell az alkotmányban is. Kérdésünkre vendégünk ezután külön kitért a parlamenti demokrácia problematikájára. Az Országgyűlés munkája KÁLLAI GYULA: Az Országgyűlés a legfelsőbb államhatalmi szerv és törvényhozó testület. A legszélesebb népképviseleti szerv is, mivel a megválasztott 349 képviselő az ország csaknem 7 millió felnőtt állampolgárát képviseli. Az Országgyűlés gyakorolja a népszuverenitásból eredő összes jogokat, meghatározza és ellenőrzi a kormányzati munkát, továbbá a társadalom egészére kiható törvényeket alkot. A parlamenti demokrácia fejlesztése — az Országgyűlés képviseleti jellegéből, széleskörű jogaiból, hatásköréből kifolyólag — központi helyet foglal el a szocialista demokratizmus kibontakoztatásában. A demokratizálási folyamathoz egyben maga is jelentősen hozzájárul, mivel működése minden területen erősíti a szocialista demokratizmus jegyeit. Az Országgyűlés ülései az ország széles nyilvánossága előtt zajlanak, tehát nyílt politikai fórumok, s mint ilyenek, rendkívül fontos szerepet töltenek be az ország közvéleményének formálásában. A tömegek érdeklődő várakozással tekintenek az ülésszakok elé, mert tapasztalták, hogy a képviselők kérdéseire, interpellációira adott kormányválaszok, beszámolók — a témák általános vonatkozásai mellett — egyúttal saját problémáikra is konkrét feleletet adnak. Az Országgyűlés munkája állandóan tökéletesedik, javul. Ülésszakai, tanácskozásai, bizottságainak tevékenysége élénkebb, rendszeresebb, szakszerűbb lett. Munkamódszereiben erősödtek a demokratikus vonások. Emelkedett a képviselői munka színvonala, intenzitása. A képviselőkben megerősödött az elhatározás és készség, hogy választókerületeik tapasztalataival gazdagodva érdemibb törvényhozó munkát végezzenek. Növelte az Országgyűlés tekintélyét, a felszólaló képviselők felelősségét, hogy elhangzott javaslataikkal, észrevételeikkel a kormány és szervei minden esetben külön foglalkoznak. Utalt itt Kállai Gyula arra az újabb gyakorlatra, hogy az országgyűlési vita során elhangzott minden képviselői észrevétel a Minisztertanács legközelebbi napirendjén szerepel. A Minisztertanács utasítja a téma szerinti szakminisztert, hogy legkésőbb egy hónapon belül választ adjon írásban a felszólaló képviselőnek, s ezt a választ küldje meg az Országgyűlés elnökének is. A miniszteri válaszok általában kielégítőek. (Más kérdés azután — s ezzel például, vendégünk véleménye szerint, érdemes volna a sajtónak is foglalkoznia —: hol, miként fekszenek el az ilyen ügyek a középső és alsó fórumok tájékán, mi akadályozza, hogy az elvi tisztázást nem mindig követik a tettek. KÁLLAI GYULA: Az Országgyűlés, annak tisztikara és apparátusa segíti a képviselők munkáját, megbízatásuk teljesítését. Időben rendelkezésükre bocsájtja a napirendre kerülő törvénytervezeteket és azok végrehajtási utasításainak tervezetét, hogy módjukban legyen a rendezésre váró kérdéseket alaposan tanulmányozni. Ezek ismeretében és felhasználásával, szakszerűbb indoklással terjeszthetik elő a választókörzetük polgárainak véleményét is tartalmazó észrevételeiket, javaslatokat. A képviselők ugyanis egyre rendszeresebb és kimerítőbb konzultációt folytatnak választóikkal. A jövőben ez még fokozódni fog. Ennek kapcsán elmondhatjuk, hogy fedi a valóságot a képviselők felszólalásaiban gyakran elhangzó mondat: „magam és választóim nevében javasolom. .." A szocialista demokratizmus az Országgyűlés működésében abban is kifejezésre jut, hogy politikai ellenőrzési funkcióját gyakorolva rendszeresen vizsgálja: vajon az állami szervek helyesen valósítják-e meg a szocializmus teljes felépítésének általános politikai irányvonalát, a törvények szellemében, a dolgozó nép érdekeinek megfelelően dolgoznak -e? Az ülésszakok évről évre visszatérő napirendi pontja a kormánybeszámolók, a miniszteri expozék vitája, s az interpellációk meghallgatása. Az interpelláció nemcsak az ellenőrzés, hanem a bírálat hatékony eszköze is. A demokratizmus szellemében tökéletesíteni kívánjuk az országgyűlési munka módszereit és formáit, egyúttal emelni akarjuk a megyei képviselőcsoportok, a bizottságok, a plenáris ülés munkájának színvonalát. A parlamenti demokrácia műhelyeit a bizottságok és a területi képviselőcsoportok alkotják. Itt széleskörű, termékeny eszmecserék és viták zajlanak le, amelyek során a törvényhozók kialakítják a szakszerűen megalapozott, a választók érdekeit hűen kifejező álláspontjukat, nézeteiket, amelyeket azután az Országgyűlés plénumának vitáiban felszólalás, javaslat, bírálat formájában mondanak el. Közbevetően itt megjegyeztük, hogy személyes tapasztalatunk szerint is a területi képviselőcsoportok ülésein s még inkább a szűkkörű országgyűlési szakbizottságok értekezletein érdemi, néha heves vita folyik. Ezek a bizottsági ülések nem csupán tartalmukban közérdekűek, hanem formájukban is érdekesek, annál sajnálatosabb, hogy a szélesebb közvélemény úgyszólván alig értesül róluk. A lapokban többnyire pársoros kommünikét olvas: „ez és ez a szakbizottság ülést tartott, napirenden ez és ez szerepelt, felszólaltak ezek és ezek..." Kállai Gyula elmondotta, hogy régebben a bizottsági ülésekről ennyit sem közölt a sajtó, mert azok — az ügyrendi előírásoknak megfelelően — nem nyivánosak. Most arra törekszünk, hogy mindazokról a bizottságokban megvitatott kérdésekről, amelyek a probléma végleges rendezését szolgálják és közérdekűek, kapjon az eddiginél is több tájékoztatást a közvélemény. Ugyanakkor azonban azt is figyelembe kell veni, hogy a bizottságok nagyon sok kérdést — pl. a törvényjavaslatokat — az előkészítés olyan szám