Budapest, 1971. (9. évfolyam)
5. szám május - Dr. Gács Ferenc: Védekezés a rágcsálók ellen
A pálosoknál eltemetett Mehlmeister Henrik sírkövének részlete (Lőrinczy György felvételei) szárnyát. A templom — mérete s szépsége dolgában — vetekedett a Mátyás templommal. A barátok otthona pedig valóságos kolostorváros lett; túlszárnyalta Győrszentmártont (Pannonhalmát) is. Budaszentlőrinc mind a fővárosnak, mind Magyarországnak legnagyobb kolostora volt. A háromhajós, kéttornyos templomnak hossza meghaladta az ötven métert. Kolostora három-, majd ötszáz barátnak adott otthont. Az egykorú író úgy mondja: „. . .a várostól nyugatra feküdt. Falai naphosszat napfényben tündököltek Buda felett. Alkonyattájt pedig karcsú árnyéka egészen a városig vetődött . . ." A kolostor valóban, a szó szoros értelmében, tündökölhetett. Területén arannyal futtatott mázas tetőcserepek kerültek elő. Ilyen aranyos cserép — Lőrincen kívül — csak a budai királyi palotát ékesítette! A templom tornyai ötven-hatvan méter magasak voltak. Hajóit dúsan díszített oldalkápolnák sora övezte. Közülük legdíszesebb a különálló Remete Szent Pál kápolna volt. Ebben 1381 óta Remete Szent Pálnak test-ereklyéjét őrizték. (Ezt az ereklyét — amelyet rossz nyelvek szerint kicseréltek —, Nagy Lajos Velencétől, hadisarcként szerezte meg.) A kápolna s a szent testét őrző koporsó a XV. század híres budai búcsújáróhelye lett. 1507-ben írta le a pálos Hadnagy Bálint — a krakkói egyetem borostyánkoszorúsa — azokat a csodákat, amelyek itt végbementek. Gyógyulások, fogolyszabadulások emléke fűződött e divatos kegyhelyhez. A kolostor pusztulása 1526 szeptemberében, a török első budai bevonulásakor indult meg. Kifosztották, felgyújtották. Ha mindössze csak ennyi lenne is az, amit Budaszentlőrinc művelődésünk történetének adott, elegendő lenne ahhoz, hogy hangot adjunk régészeti feltárása és bemutatása igényének. Ám Budaszentlőrinc sokkal több volt egynél monumentális műemlékeink közül. A falai közt élt s dolgozott tudós és művész barátok emléke prédikál. A fehérkámzsás, fogadalomból a karthauziak módján hallgatag barátok dolgos emberek voltak. Egy részük a Hárshegy, Petneházy-rét táján szőlő- és gyümölcs-kertészettel foglalkozott. Kör- Remete Szent Pál alakja egy zárókövön (XIV. sz.) Molnár János felvétele Padlótéglák az egyik oldalkápolnából (1500 körül) Torzfejes gyámkő-töredék a pálos kolostorból (XV. sz.) Molnár János felvétele