Budapest, 1971. (9. évfolyam)
12. szám december - Dr. Tóth Imre: 75 éves az Egyesült Izzó
A Duna-Bizottság A Duna a Volga után második legnagyobb folyója Európának, Regensburgtól a Fekete-tengerig nagyobb hajókkal hajózható. Folyam-tengerjárók a torkolattól Budapestig járnak. A Duna régóta fontos útvonal. Hajózására a 19. század elejétől kötöttek szerződéseket, ezek azonban többnyire csak kétoldalú szerződések voltak, két állam kötötte egymással. Komolyabb, átfogó szerződés a krími háború után, a párizsi békeszerződés alapján készült 1857. november 7-én. Ez az okmány kimondja a szabad hajózás elvét, azaz: a Dunán valamennyi állam hajózhat, csupán bizonyos folyamrendészeti szabályokhoz kell alkalmazkodni. E szerződés nyomán két bizottság alakult a Duna igazgatására Az egyik az Európai Duna Bizottság. Ennek elsősorban a nagyhatalmak voltak a tagjai: Anglia, Franciaország, Oroszország, Ausztria, Poroszország, Törökország és Szardínia. Ez a bizottság Galati-tól a torkolatig terjedő szakasz igazgatását tekintette feladatául. A másik a Parti Államok Bizottsága volt, ez a Galat-ig levő szakaszon biztosította a hajózást. A versailles-i békeszerződés 288. cikke nyomán 1921. július 23-án új Duna-egyezményt hoztak létre. E szerint az Európai Duna-Bizottság feladat-hatásköre továbbra is megmaradt, de változtak a tagországok. Ezek Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Románia lettek. A Parti Államok Bizottsága is megújult, Nemzetközi Duna-Bizottság néven, s feladata az Ulmtól Brailáig terjedő szakasz, valamint a nemzetközinek nyilvánított mellékfolyók igazgatása lett. A bizottság tagjai a parti államok — a Szovjetuniót és Németországot kivéve — valamint Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország. 1939-ben a tagok közé felvették Németországot. A nagyhatalmak tehát mindkét bizottságban képviseltették magukat, s arra törekedtek, hogy minél jobban beavatkozzanak a Duna menti országok ügyeibe. Éppen ezért ez a bizottság nem biztosította a dunai hajózás szabadságának elvét. A második világháború után ismét változott a helyzet. „A Magyarországgal, Romániával és Bulgáriával kötött békeszerződések a Dunán való hajózás egyenlő feltételek melletti szabadságát valamennyi állam állampolgárai, kereskedelmi hajói és árui részére biztosítják. A nyugati nagyhatalmak ezt fel akarták használni a partmenti államok ügyeibe való beavatkozásra. 1948-ban Belgrádban összeült a békeszerződés értelmében a Dunával kapcsolatos nemzetközi kérdéseket megtárgyaló értekezlet, amelyen a dunai államok vettek részt, kivéve Ausztriát és a Német Szövetségi Köztársaságot. Ausztria 1959-ben csatlakozott. A nem-párti államok közül részt vettek az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország. A belgrádi értekezleten elhatározták a dunai hajózás szabadságának tiszteletben tartását azzal a megszorítással, hogy csak a partmenti országok hadihajói közlekedhetnek a Dunán. Elhatározták, hogy a hajózás igazgatásában csak a dunai államok vehetnek részt. Létrehozták a Nemzetközi Duna Bizottságot, melynek tagjai a partmenti államok." (Új Magyar Lexikon.) A testület neve ma: Duna-Bizottság. Tagja hét Duna menti ország: Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Jugoszlávia, Bulgária és a Szovjetunió. Megfigyelői minőségben részt vesz benne Nyugat-Németország. A bizottság székhelye megalakulásától kezdve 1953-ig Galati volt, de ekkor központibb, elérhetőbb helyre, Budapestre költözött, s ma is itt működik. A Duna Bizottságban mindegyik tagország képviselteti magát; a képviselők a nagykövetek, vagy más meghatalmazott személyek. A tárgyalások hivatalos nyelve orosz és francia. A bizottság elnökét, alelnökét és titkárát háromévenként választják a nagykövetek közül, ők látják el a legfelsőbb szintű irányítást, a gyakorlati munkát pedig a bizottság titkársága végzi. A titkárság tagjait az államok delegálják, egy-egy állást, posztot hat évi időtartamra foglal el a delegátus. A Duna Bizottság feladata: a hajózás feltételeinek megteremtése, a hajózás biztosítása. Működésük egyik területe: hajózási szabályzatok kidolgozása. A bizottság szakértői új és korszerű módszerek bevezetését javasolják; a hajózás is igyekszik lépést tartani a technikai fejlődéssel. Például a folyami hajókon is bevezetik a radar-irányítást, új típusú hajók — tolóhajók — segítik a kikötőkben a rakodást. Az új módszereket, eljárásokat — éppen azért, mert a Duna nyolc országon folyik keresztül — egységessé kell tenni. A Duna kanyarog, teli van zátonnyal, kábel, vízvezeték, gázcső vezet alatta, hidak állják a hajók útját, vízállása hol magas, hol alacsony. A biztonságos hajózáshoz tehát a többi között részletes térképekre van szükség, amelyek jelzik a vízmélységet, a gázlókat, a különböző közlekedési rendszabályokat. A bizottság 1963-ban kezdte el egy térképsorozat kiadását. Most tartanak az utolsó köteteknél. Hamarosan kiadásra kerül a Vaskapu-szakasz új térképe is. (Az építkezések, a folyó szabályozása egy-egy szakaszon megváltoztatják a táj képén túl a hajóutat, a hajózási feltételeket is. Ez történt most is, a jugoszláv—román vízierőmű építésénél.) A bizottság munkájának része a hajók, tartályhajók általi vízszennyezés vizsgálata, illetve a szennyezés csökkentése. Tapasztalatuk szerint az egyébként nagyon piszkos, olajfoltos Dunát legkevésbé a hajók szennyezik ... A bizottság szakértői foglalkoznak a műszaki létesítményekkel, a kikötőkkel, a folyó szabályozásával; hol épüljön partvédőmű, hol kell kotorni, hol keletkeztek gázlók. Kiadják a hajósok részére az előző évben keletkezett új gázlók jegyzékét, közzé teszik a jégképződés tapasztalatait, esetleges törvényszerűségeit, hogy a hajózást segítsék. A bizottság új hidak építéséről konzultál, hogy például milyen alacsonyan, illetve milyen magasan épüljenek. A hidrometeorológia munkájuknak fontos része. Az egyes országok erre vonatkozó megfigyeléseit, adatait összegyűjtik. S hogy az adatok használhatók legyenek, egységes módszert dolgoznak ki arra, milyen módon regisztrálják a tagországok az adatokat, milyen eljárást alkalmazzanak. A hét ország együttműködése arra kötelez, hogy mindegyik delegátus sokoldalúan, alapos megfontolással tegye meg javaslatait, észrevételeit, s a bizottság ugyanilyen megfontoltan hozzon döntéseket. A titkárság munkaterv alapján dolgozik. Javaslatait, észrevételeit ajánlás formájában terjeszti a tagországok elé. Az egyes országok ezt véleményezik, közlik álláspontjukat, s a visszajuttatott ajánlást a szakértők megvitatják. Ezután a javaslat a Duna Bizottság ülésszaka elé kerül, ahol határozattá emelik. A bizottság évenként egyszer tart ülésszakot, ezen mindegyik tagország szakértőkkel, nagylétszámú delegátussal vesz részt. Ezen vizsgálják meg az előző év munkáját, meghatározzák a soron levő feladatokat, határozatokat hoznak. Aki megáll a Duna-parton, láthatja, mennyi áruval megrakott hajó és uszály úszik lassan fölfelé, s csorog, többnyire üresen lefelé ... Főként nyersanyagot szállítanak: vasércet, szenet, fát, olajat, építőanyagot,sok-sok követ,kavicsot. A víziúton a szállítás olcsó s főként, ami itt úszik, az nem terheli a zsúfolt utakat, nem vesz igénybe teherautót vagy vasutat. A vízi út gazdaságos. Ezt a lehetőséget talán mi, magyarok használjuk ki a legkevésbé. A hatvanas évek második felében a Dunán évente 75—80 millió tonna árut szállítottak. Az áru mennyisége nem csökken. Sőt, az 1980-as években újabb lendületet kaphat — még nagyobb hangsúlyt, nemzetközi igénybevételt — a dunai szállítás. Ha megépül a Duna—Majna—Rajna csatorna, a Fekete-tenger összeköttetésbe kerül az Északi-tengerrel. A Duna az európai vízi út szerves részévé válik, s a hajózás, az áruszállítás minden bizonnyal tovább növekszik. Siklós László 15