Budapest, 1971. (9. évfolyam)
2. szám február - Rózsa Gyula: Pesti kirakatok
tek, ennek megfelelően tetszetősek, higiénikusak, jól felszereltek a műhelyeik is. Vendégkörük viszont még kialakulatlan, így az ott dolgozók keresete is alatta marad az átlagnak. Manapság a három szektor szabad versenyét semmilyen intézkedés nem korlátozza. Régebben a szocialista szektor természetesen több vonatkozásban is elsőbbséget élvezhetett: az új lakótelepen megnyílt új üzletekbe például ők költözhettek be. Az is igaz, hogy ez nem mindig jelentett egyben előnyt is: ha kedvezőtlenebb körülmények között, kisforgalmú területen nyílt az az üzlet, anyagi érdekeik ellenére is át kellett venniük. A Budapesti Állami Fodrászat nagyrészt önellátásra rendezkedett be. Saját mosodájuk van, fodrászberendezéseket előállító részlegük, amely más cégeket is ellát. Az egyik üzlet sarkában kezdtek hozzá egykor a parókakészítéshez — ma már ezt a tevékenységüket is külön üzemben végzik. Kétévenként kifestik, s körülbelül négyévenként felújítják az üzleteket. Az Állami Fodrászat is a saját pénzéből gazdálkodó vállalat, ott ruház be, ahol nagyobb hasznot remél, a tanácsok viszont precíz ellenőrzésekkel ösztönzik arra, hogy a külterületeken is eleget tegyen az egészségügyi s esztétikai követelményeknek, így a fodrászatok zömmel tiszta, kényelmes helyiségekben üzemelnek. A három szektor Budapesten a három szektor között meglehetősen nagy a konkurrencia. Jóllehet, a laikus, vagyis a kedves vendég ebből szinte semmit sem vesz észre, őt egyébként is csupán az érdekli, hogy jól szolgálják ki, udvariasan, illetve a nők esetében: kedvesen bánjanak vele, s viszonylag rövid idő alatt elkészüljön. Ezeket a feltételeket illetően látszólag mindhárom szektor azonos fegyverzettel vonul fel. S természetesen, hasonlók a díjszabásaik is. Ezeket viszont nem ugyanolyan erőfeszítések árán tudják előteremteni. Az állami és a szövetkezeti fodrászatok könnyebben juthatnak különféle külföldi gépekhez, kozmetikai és hajápolószerekhez, s más olyan cikkekhez, amelyekkel igényesebb, szebb munkát végezhetnek. A maszek fodrász ezek jó részére legálisan nem is tehet szert, illetve a megszerezhetőket csak drágábban kapja meg. Következésképpen: ez a vállalkozás számára csak akkor kifizetődő, ha ezzel megfelelő arányban magasabb díjat is számít fel, mint az államiak. A szakmafejlesztő bizottságok rendszeresen megtartott tanfolyamain az állami és szövetkezeti dolgozóknak alkalmuk nyílik a legújabb divat, a legkorszerűbb munkamódszerek megismerésére. S élnek is ezekkel a lehetőségekkel : az illetékesek szerint nem csak néhány kiváló fodrászt tartanak számon, hanem általában magas a szakmai felkészültségük. A fiataloké különösen az idősebbek közül néhányan csökönyösen ragaszkodnak a régihez. Elsősorban ők maguk látják ennek a kárát. Megfogyatkozik a vendégkörük: az ember nem szívesen teszi ki magát annak, hogy hosszú pepecselés után esetleg kevésbé sikerült frizurával távozzon. Az idősebb fodrászok egy része rossz szemmel nézi a mellette dolgozó, friss tudású fiatal kollégáját, mert ő kevesebbet keres, amúgy sem túl magas nyugdíja így még inkább megcsappan, hát inkább a nyugdíjkorhatáron túl is dolgozik. S egyébként is: egyre több szép, új fodrászat nyílik, egyre több pénzt áldoz arcának, kezének, hajának ápolására az ember — így viszont egyre több fodrásznak kell osztoznia ezen a pénzen. Kevés kivételtől eltekintve, a fodrászok, kozmetikusok keresete nem túl magas, ezen belül is számottevők a különbségek, személyenként is, s egyes időszakokban is. Előfordult már, hogy a szövetkezetiek közül néhányan, bizonyos esetekben, nyolcszáz forintnál is kevesebbet kerestek egy hónapban. Némi elismeréssel emlegetik a Budapesti Állami Fodrászatot, ahol a dolgozóknak nyolcszáz, illetve egyes helyeken ezer forintos minimumot garantálnak, bármilyen volt is a vendégjárás. Még az ötvenes évek elején hozzákezdtek az ipari tanulók képzéséhez. Az induláskor húsz fiatal tanulta a szakmát, a legjobb mesterek irányításával. Ma a Budapesti Állami Fodrászatnál kereken kétszázan, a szövetkezetieknél pedig kilencszázan ismerkednek a szakmával. A női fodrászatnak és a kozmetikának nagy a vonzereje, ide a jelentkezők felét se tudják felvenni. Többnyire lányok szeretnének ezen a pályán elhelyezkedni. Az illetékesek hellyel-közzel megemlítik ennek egyes hátrányos következményeit is; például szüléskor hosszabb időre abbahagyják a nők a munkát, kicsit kiesnek a gyakorlatból, elmaradnak a szakma fejlődésétől, s ami lényegesebb : törzsvendégeik akarva-akaratlan máshoz pártolnak. Holott különösképpen a nők szeretnek ragaszkodni jól ismert fodrászukhoz. Néhány évvel ezelőtt több férfi kozmetikát is nyitottak. Miért is kellene kevésbé gondozni a férfiak arcbőrét ? Mégis, azt mondják, a férfiak ennyire nem „hiúk". Bár az ápoltság nem hiúság kérdése. A férfiak inkább kicsit megnyugodni, felfrissülni jönnek: a homlok- vagy tarkómasszázs megmozgatja a vérkeringést. Férfi kozmetika Mégse kifizetődő férfi kozmetikát üzemeltetni, mert elég kevesen veszik igénybe a szolgáltatásait. Néhány ilyen üzletet meg is szüntettek. Barát Ferencné viszont azt mondja, hogy a szerény forgalom ellenére ismét létesítenek újabb férfi kozmetikákat. Amikor Szelei Jánossal, a Modern Fodrász KTSZ elnökével a Duna Intercontinental környékén járunk, egyetlen pillantással felmérhetem a három szektor konkurenciájának egyik vetületét. A szálló törzséhez nőve a Budapesti Állami Fodrászat építkezik, vele szemben megnyitották nemrég a — talán — legszebb szövetkezeti fodrászatot. S leghamarabb az a maszek fodrászüzlet kép