Budapest, 1971. (9. évfolyam)

12. szám december - Dr. Tóth Imre: 75 éves az Egyesült Izzó

kezdődött az elektroncsövek so­rozatszerű gyártása. Ezeket még az izzólámpa osztályon gyártot­ták. Az első csövek telefonerősí­tőkhöz készültek. 1918-ban a bu­dapesti Telefongyár már katonai rádiókat épített izzó gyártmá­nyú elektroncsövekkel. Ezek az olasz fronton kerültek felhasz­nálásra. A Tungsram — világmárka Az első világháború után in­dulhatott hódító útjára az át­hajlásmentes, alaktartó wolfram izzószálas égő, melyet 1917-ben dolgozott ki Pátz Aladár, a gyár kohómérnöke. Az izzó ismét újítóként jelentkezett a világ­piacon s a „Tungsram" márká­zott termékek továbbra is kere­settek maradtak mindenütt. A „Tungsram" márka megjelölést 1912 óta használja a gyár. 1921-ben állította fel az Izzó modern kutató laboratóriumát, melyhez hasonló külföldön is csak kevés volt. Az ország első ipari kutató laboratóriumának a vezetője Pfeiffer Ignác műegye­temi tanár volt s olyan kiváló tu­dósok dolgoztak itt, mint Bródy Imre, Selényi Pál, Tarján Imre, Barta István, Millner Tivadar, Szigeti György, Tury Pál, Valkó Iván Péter és Winter Ernő. Kevés gyára van a világnak, mely az alkotó tudósok ilyen sorával dicsekedhet. Ebben a laborató­riumban dolgozta ki Bródy Imre 1930-ban a kriptonégőt, mely a legtökéletesebb, a leggazdasá­gosabb s egyben a legfehérebb fényt adja. A kutatók ezzel egy­időben megoldották a kripton előállítását levegőből. Abban, hogy az Izzó egyik ve­zető vállalatává vált a világ vá­kuumtechnikai iparának, szere­pe volt a gyár kiváló vezetésé­nek is. Aschner Lipót rendkívüli tehetséggel bíró vezető, szerve­ző és piackutató, Pintér Jenő pedig kiváló műszaki vezető volt. Genfben 1925-ben létrejött a nemzetközi izzólámpa kartell, a Phoebusz. Ebben részt vett az Izzó is, illetve a mögötte álló konszern. Ez a kartell uralta az egész világpiacot és a legfonto­sabb termelőgyárakat. Az első világháború után, 1922-ben ha­tározta el az Izzó, hogy polgári célokra rádiócsöveket fog gyár­tani. Ekkor hozták létre az Audion osztályt, mely az elekt­roncsöveket készítette. A rádiózás szolgálatában Az első polgári célú elektron­csövek 1923-ban kerültek for­galomba H2 és H3 néven. 1928 tavaszán világszabadalmat jelen­tő csövekkel jelentkezett a gyár. Megjelentek a Tungsram bárium csövek, ezekkel tömegméretűvé válhatott a rádiózás. Ezzel a sza­badalmával az izzó szolgálatot tett az egyetemes emberi műve­lődésnek is. 1929-ben az izzólámpa terme­lés 20 189 490 darab volt, a rá­diócső termelés pedig 472 399 darab. A következő évben a vil­lanykörte gyártás azonos szin­ten maradt, a rádiócső termelés azonban 1 031 952 darabra emel­kedett. 1938-ban a 24 milliós izzó­lámpa termelés­­­ét exportál­ták. A legnagyobb felvevő piac Németország és Nagy-Britannia voltak. 1938-ban már 2 millió rádiócső is kivitelre került. A 30-as években az izzó exportja több devizát szerzett a nemzet­gazdaságnak, mint az egész me­zőgazdasági kivitel. A rádiócsőfejlesztés egyik igen fontos szakasza volt 1939-ben a színüvegcsövek kidolgozása. Ezek mintegy negyed századon át szolgálták a rádiózást, csak a 60-as években szorultak háttér­be a modernebb novál csövek mögött. 1940-től a szín­üveg so­rozatban telepes csöveket is gyártott az Izzó. Ezek olyan jók voltak, hogy még 1950-ben sem volt a világon másik olyan gyár, melynek telepes csövei minő­ségben versenyezhettek volna az évtizeddel korábban kifej­lesztett Izzó-termékkel. 1936-ban a nagyteljesítményű adócsövek gyártása mellett az Izzó elkezdte a televíziókísérle­teket is. Hazánkban először az Izzó laboratóriumában sikerült állóképet közvetíteni. 1937-ben az első laboratóriumi szinten közvetített kép a Miki egeret ábrázoló rajz volt, valamint a „Tungsram T. televízió" feliratú állókép. Ezek a kísérletek a má­sodik világháború miatt félbe­szakadtak. 1936-ban fejlesztette ki a Tungsram a hangolásjelzőt, a varázsszemet. Ennek első hazai kereskedelmi neve Tunoscope volt. Az 1930-as években az Izzó igen jelentős nemzetközi ténye­zővé vált. A belföldi mellett szá­mos külföldi érdekeltsége is volt. Hatalmas külföldi kon­szernekkel állott szerződéses viszonyban. Ezek az Izzó részvé­nyeinek jelentős részét birto­kolták, ugyanakkor a Tungsram tulajdonában is voltak külföldi részvények. Saját bánya, saját erőmű ... Az Izzó vezetői a külföldi ver­seny miatt és a magasabb profit érdekében igyekeztek alacsony önköltséggel termelni. Ennek ér­dekében a vállalatot vertikálisan fejlesztették. Üveggyárat vásá­roltak Tokodon, hogy minél ol­csóbban jussanak üveghez. A kriptongáz termelésére is külön üzemet építettek. A nagy meny­nyiségű áram­igény kielégítésére létesítettek egy erőművet. Az erőműhöz sok szén kellett: megvásárolták az Ajkai Kőszén­bánya RT-t. A nagy világégést megelőzően a dolgozók száma elérte az 5000-et. A II. világháború sú­lyos veszteségeket okozott az Egyesült Izzóban is. Számos szak­ember esett áldozatul a fasizmus üldöztetéseinek, közöttük Bró­dy Imre, Dallos György, Gábor József, Lukács Ernő és Pintér Jenő. Sok kiváló munkást pedig politikai pártállása miatt pusztí­tott el az esztelen terror. 1945 júliusában indult meg új­ra a termelés az Izzóban. A gyár személyzete visszaesett mintegy 1000 főre. A fényforrás és elekt­roncső fejlesztés a felszabadu­lást követő esztendőkben is a hagyományos lendülettel folyt. Az 1948-as államosítás a kö­vetkező, a konszernhez tartozó hazai vállalatokat érintette: ORION Rádió, Villamossági és Üvegipari Rt., REMIX Elektro­technikai gyár Kft., AGROLUX Községi és Mezőgazdasági Villa­mosító Rt., Tokodi Üveggyár Rt., Ajkai Kőszénbánya Rt., Ajkai Erőműtelep Rt. 1950-re az Izzó már túlhaladta az utolsó békeév termelési vo­lumenét. Új gyártási ágak jöttek létre. Megindult a fénycsövek, mikrohullámú csövek, különbö­ző katódsugárcsövek, tv-csö­vek, félvezetők fejlesztése, majd nagyüzemi gyártása. Az elektroncsőgyártás fejlő­dési ütemére jellemző, hogy amíg a százmilliomodik vevőcső 1959-ben, a kétszázmilliomodik 1967 végén hagyta el a gyárat. Ugyancsak 1967-ben szállította az EIVRT az egymilliomodik kép­csövet és ekkor kezdte el a rob­banásmentes képcsövek tömeg­gyártását is. A falu villamosítási program­jának teljesítéséhez az EIVRT szállította az izzólámpákat. A rádióhallgatás a felszabadulást követően vált általánossá. A rá­diócsőellátásban sem volt fenn­akadás soha. A korábbi hagyományoknak megfelelően exporttevékenysé­gét is fokozni tudta az Izzó. 1963-ban egész termelésének 46 százalékát saját külkereske­delmén keresztül, közvetlenül exportálta, de a termelés más, jelentékeny része is exportra került, különböző berendezé­sekbe beépítve. Az Egyesült Izzó a külföldi vá­kuumtechnikai gyárakhoz ha­sonlóan, vertikális felépítésű iparvállalat. Nemcsak a gyárt­mányaihoz szükséges alapanya­gokat és alkatrészeket, de a ter­melőberendezéseket is saját ma­ga állítja elő. Igen nagy kapacitá­sú gépgyára van: a Vákuumtech­nikai Gépgyár. Itt készülnek a sa­ját rekonstrukcióihoz szükséges gépek, ezen felül a gépgyár ter­mékeiből is igen nagy exportot bonyolít le az EIVRT. A KGST keretén belül több szocialista országgal kétoldalú megállapodást kötöttek. A Szov­jetunió rendszeresen szállította azokat az alapanyagokat, me­lyeknek korábbi forrásait elzár­ta az embargós megkülönbözte­tés. Ugyanakkor a Szovjetunió hosszúlejáratú gyárvásárlásaival lehetőséget nyújtott a gépgyár­tás rohamos ütemű fejlesztésére. Komplett gyárak szállítása külföldi vevőknek Ma már nemcsak vákuum­technikai gépeket, hanem kész gyárakat is elad az Egyesült Izzó. A gyarmati sorból felszabadult fejlődő országokba például már igen sok komplett vákuumtech­nikai gyárat szállított, előse­gítve ezen országok villamosítá­sát és iparosodását. A fejlett ka­pitalista országoknak is elad gyári berendezéseket. 1971. szep­tember 15-én Bécsben új Tung­sram gyárat avattak fel. Az évi 15 millió izzólámpát gyártó üzem gépi berendezéseit szintén az Egyesült Izzó szállította. A vállalatnak ma több mint 18 ezer dolgozója van s évente 450 ipari tanulót képeznek. Szociális és kulturális intézmé­nyek: napközi otthonok, óvo­dák, üdülők, sportpályák, vala­mint kulturális és szórakoztató rendezvények állanak a dolgozók és családtagjaik rendelkezésére. Műszaki és szépirodalmi könyv­tár segíti a dolgozók művelődé­sét, szakmai továbbfejlődését, a szabadidő hasznos eltöltését. A jubiláló Egyesült Izzót mind az öt világrészen ismerik és be­csülik. A gyárból kikerülő fény­forrás, rádiócső, tv-képcső, fél­vezető, vagy komplett gépsor kiváló minősége bizonyítja, hogy az Izzó folyamatosan lépést tart a tudomány és a technika roha­mos fejlődésével. 14

Next