Budapest, 1972. (10. évfolyam)

8. szám augusztus - Gábor István: Egy régi épület új élete. A Nemzeti Zenede

ÚJONNAN FELTÁRT RÉGÉSZETI EMLÉKEK A budavári királyi palota istállóit a XVIII—XIX. században építették. Az istállókat magába foglaló barokk kori épület az 1944/45. évi ostromkor annyira meg­rongálódott, hogy romjait a háború után eltakarították. A közelmúltban megkezdték az istálló területének — tehát a hajdani királyi palota északi előterének — süllyesztését. Ezen a területen a jelenlegi utat arra a mélységre süllyesztik le, ahol a középkor emberének járószintje volt. A bontási mun­kákat, a feltöltési anyag elhor­dását a Budapesti Történeti Múzeum régészei hónapok óta figyelemmel kísérik. A XVIII. században ide hor­dott betöltési anyag zöme Nagy Lajos, Zsigmond és Má­tyás budai palotájának rom­anyagából származik. Ebből a betöltésből számos értékes gó­tikus és reneszánsz stílusú kő­faragás került napvilágra. Ezek sorából kiemelkedik egy vörös­márványból faragott, reneszánsz stílusú ajtókeret kő, Mátyás palotájának valamelyik ajtóele­me. Fegyverekkel — íjjal, bi­cellumnak nevezett kétélű fo­kossal, tegezzel — és gránát­almák motívumaival díszítették. Alighanem ugyanehhez az 1470/ 80-as évekből származó dísz­ajtóhoz tartozott az a tojássor­motívumokkal ékes faragás, amelyet a mai járószint alatt öt méter mélyről emelt fel a mar­kológép. Egy másik értékes le­let a budai reneszánsz­ emlékek­ben eddig ismeretlen, azoktól elütő édesvízi mészkőből fara­gott fél-oszlopfő. Amennyiben valóban XV-XVI. századi darab (ezt igazolná az a mélység és réteg, ahonnan felszínre hozták) és nem későbbi korból való utánzat, akkor legközelebbi ro­konait a Mediciek firenzei palotá­jában találjuk meg. Ugyaninnen került elő egy vörösmárvány báboskorlát-töredék is, szintén a Mátyás—Beatrix palota hír­mondója. N­agyjából egyidősek ezek­kel a reneszánsz stílű kőfaragványokkal az itt talált későgótikus faragványok is. A négy igen nagyméretű homokkőből faragott ív­indító gyámkő felületét gazdag — le­csonkolt faágakat ábrázoló­­ faragás borítja. Hazai anyagunk­ban ezek is teljességgel társta­lan darabok. A leletek sorát két kisebb töredék gazdagítja; az egyik egy lombdíszes, áttört faragású kőcímer töredéke, a másik egy sodronyinges, páncé­los vitéz-szobor alakjának törzse. Ágyúgolyók, középkori edény­töredékek, üvegek, középkori import porcelántöredékek gaz­dagítják az eddig megtalált lelet­együttest. Ezeknél a kőfaragásoknál még érdekesebb az, hogy a területen előkerültek egy forró mész­habarcsba ágyazott, öles kőfal maradványai is. Ez az épület a gótikus királyi palota előterében állt. A hatalmas épület romjait 1687 januárjában még térképé­re rajzolta Joseph de Hauy csá­szári hadmérnök, Buda első fel­mérője. (Az ő felmérése szerint ennek a most megtalált közép­kori épületnek mérete 25x12 méter volt.) Régészeink meg­figyelték, hogy ennek a közép­kori épületnek alapfalai egy­ Szintsüllyesztés a régi királyi istállók helyén (Szemenyei Tivadar felvételei) Faágakat ábrázoló késő gótikus gyámkőpár darabja 18

Next