Budapest, 1972. (10. évfolyam)

8. szám augusztus - Medveczki Ágnes: Budapest közlekedése — múzeumban

Medveczki Ágnes Budapest közlekedése - múzeumban Jedlik Ányos arcképe és „villanydelejes forgonnyal működő kocsi"-jának eredeti nagyságú modellje (Csigó László felvételei) „A bérkocsitól a metróig" — ezt a címet is adhatnánk az újjárendezett Közlekedési Múze­um városi közlekedési kiállításá­nak. A bevezető vitrinben elhelye­zett „titokzatos" tárgy, Jedlik Ányos „villanydelejes forgonnyal működő mozi"-jának modellje, közlekedéstörténeti érdekesség: az első villamoserővel működő közlekedési eszköz ötlete! A XIX. század elejétől kí­sérhetjük nyomon Pest-Buda közlekedésének történetét. Olvas­hatjuk József nádor felterjeszté­sét a Szépítő Bizottság létrehozá­sa érdekében. Az 1808-ban létre­hozott Szépítő Bizottság város­rendezési-fejlesztési munkája te­remtette meg a tömegközleke­dés megindulásának lehetőségét. Lebontották a régi városfalakat s kapukat, építési rendszabást adtak ki, hozzákezdtek Pest csatornázásához, a Duna-part kiépítéséhez. Jelentősen fejlő­dött az útépítés is: a 30-as évek végére Pest-Buda utcáin a faragatlan terméskő burko­latot kezdte felváltani a kockakő. A kiállításon láthatjuk az 1838-as árvíz után kiadott városépítési tervet, korabeli képeket a hajó­hídról, a XIX. század eleji Pest-Budáról, s a kor jellegzetes köz­lekedési eszközének, egy bér­kocsinak a modelljét. A szomszédos vitrinben már az első tömegközlekedési eszköz, egy pesti omnibusz szép kidol­gozású modellje vonja magára a figyelmet. 1832-ben a mai Roo­sevelt tértől és a Vörösmarty tértől a Városligetig közlekedtek Pesten az első omnibuszok, ame­lyeket félóránként indítottak. Budán csak az 1860-as évek vé­gén jelent meg az omnibusz. Ekkor a két városban mintegy 100 társaskocsi szállította a „pa­sasorokat", ahogy az omnibusz kocsisok utasaikat emlegették. A korabeli dokumentumok, újság­cikkek mellett érdekes színfoltot jelentenek az eredeti omnibusz­jegyek is. Az 1884. évi omnibusz-sza­bályrendelet már fontos közle­kedésbiztonsági rendelkezéseket tartalmazott: „Társaskocsival a kocsis mérsékelt ügetésben tartozik haladni.'''' „Köteles a járdától legalább 1 méternyi távolságban maradni és sem a járdára, sem az utcza­ folyókába hajtania nem sza­bad." „A kocsis köteles elővigyá­zattal hajtani s az útjába jövőket idejekorán hangos kiáltással ki­térésre bírni." S egy érdekesség: a rendelet megtiltotta, hogy az omnibusz tetőülésén nők utazhas­sanak. (Ezt a rendelkezést később visszavonták.) A század végén a sok kis magánvállalkozó már nem tudta megfelelő színvonalon kielégí­teni a közlekedési igényeket, s az időközben megjelent lóvasút és villamos konkurrenciája is a szín­vonal növelésére ösztönzött. 1895-ben megalakult a Buda­pesti Társaskocsi Részvénytársa­ság. Ettől kezdve nagyüzemi vállalkozás lett az omnibusz-köz­lekedés, amit egy eredeti rész­vényjegy is dokumentál. A ha­mar csődbe került vállalkozást az Első Magyar Közlekedési Vállalat Rt. folytatta, szép siker­rel. Az omnibusz sokáig állta a versenyt a modernebb közteke- 22

Next