Budapest, 1972. (10. évfolyam)

6. szám június - László Gyula: A munkássport hőskora

László Gyula Á munkássport hőskora Egy évszázaddal ezelőtt, Buda és Pest fővá­rossá egyesülésének idején az akkori csizmadia­és szabólegények, kékfestők, vágóhídi munkások, a kétkezi dolgozók aligha gondoltak még arra, hogy a napi munka után vagy pihenő napjaikon sportoljanak. Hol volt még akkor a munkásosz­tály a sporttól, a rendszeres testedzéstől, a sport­egyesületek alakításától, amelynek színeiben tor­názni, atletizálni, túrázni később nem egyszer egyet jelentett a szocialista eszme vállalásával, az osztályharccal. Az embertelenül hosszú napi munka közé éke­lődött kurta szabad időben az eszmélésre sem igen volt módjuk a munkásoknak, még kevésbé arra, hogy a testükkel, az egészségükkel törődje­nek. Legtöbbjük rossz levegőjű gyárak, műhelyek füstös kocsmák, egészségtelen, zsúfolt otthonok széttörhetetlennek látszó háromszögében élt. Hol­ott a Pest-Budai Munkásképző Egylet a Duna­parti két város egyesítése előtt három esztendővel, már 1869-ben alapszabályba iktatta a test edzését. Ez azonban alighanem csak az alapszabályban volt lefektetve — mert hogy valóban tornáztak volna, arra már nincs adat. Az első negyedszázad Az első munkás-sportegylet a Vorwärts, negyedévszázadot váratott magára. 1895-ben alakították, a millenniumi építkezések alkalmá­ból Budapestre sereglett német ajkú munkások. Soraikban magyarok is voltak. A századforduló a munkások sporttevékenysé­gében is fordulatot hozott. A munkásosztály számbeli növekedésével, politikai öntudatának erősödésével egyre-másra születtek a munkásság egészséges életmódját szolgáló sportegyesületek. 1900-ban a Veres Pálné u. 4-ben megalakult a Velocitas Budapesti Munkáskerékpár Egylet. Nem sokkal később a Klauzál utca 2-ben a Ty­pographia Testgyakorlók Köre. 1904-ben a Munkások Torna és Sportegylete indult útnak a Kertész utca 41-ből. 1905 a Hercules alakulásá­nak éve. 1908-ban a Vorwartsből kiváltak egy csoportja kibontotta a Munkás Testedző Egylet zászlaját is. Az új munkás-sportegylet megalakítására szó­lító felhívás 1906-ban jelent meg a Népszavában. A felhívásra negyvenen jelentkeztek. Ezek elő­készítő bizottságot küldtek ki az alapszabályok benyújtásra. A belügyminiszter természetesen nem nagyon sietett az alakuló munkásegyesület alapszabályainak láttamozásával. Két esztendőn keresztül különböző kifogásokkal utasította vissza a tervezetet, míg végül is úgy hagyta jóvá az alap­szabályt, ha abba belekerül az is, hogy az MTE „működésének köréből minden politikai tevékeny­séget kizár". Csodálatosképpen azon nem akadt fenn, hogy az egyesület színéül a vöröset válasz­totta. A város peremén is szükségét érezték a sport­nak. Erzsébetfalván, a Csillag utca 2. szám alatt 1909-ben kezdte meg tevékenységét az Erzsébet­falvi Munkás Testedzőkör. Egy évvel később, 1910. február 4-én újabb munkás-sportegyesület született. Néhány mun­kás-turista megalakította a Természetbarátok Turista Egyesületét. Egy Conti utcai kis ház kávémérésében ült össze a kevés számú alapító tag — annál több volt a rendőr a helyiség előtt. . . A vezetőségnek tizenhárom tagja volt, a taglét­szám pedig mindössze harminc. A következő év­ben már kettőezerhatszáz tagja volt a TTE-nek, és egymás után alakultak Budapesten s vidéken a csoportok és alosztályok. Ugyanebben az évben kezdte meg működését a Kispesti Munkások Testedző Egyesülete, a Világosság Kerékpárkör. Amikor a Népszava testedzés-rovatában, 1911. február 19-én megjelent a néhány sor felhívás a Vasas megalakítására, már egy tucat munkás­sportklub működött. „Vas- és Fémmunkások — olvasható a korabeli lapban —, akik a sport és testedzés iránt érdeklődnek, kéretnek, hogy 1911. évi február hó 24-én, pénteken este 8 óra­kor a Szövetség házának I. emeleti olvasótermé­ben megjelenni szíveskedjenek. Minden vasas, aki egészségét ápolni, testét edzeni akarja, és aki híve a nemes sportnak, az ezen az összejövetelen megjelenik!" A Vasas SC alakuló ülését egy hó­nappal később, március 16-ára hívták össze. A famunkások sem akartak elmaradni. 1913­ban megalakult a Famunkások Football-Clubja. Ugyanebben az évben látott munkához a Com­paktor Sport Club a Baross utcai Pannónia Kávéházban, és a nyilván nagy feltűnést keltő Nőmunkások Tornaegyesülete a Lövölde tér 2-ben. Az Orczy út 40-es számú ház a Vas- és Rézbútormunkások Sport Klubjának adott he­lyet. Rosszindulatú gáncs, fölösleges bürokra­tizmus nehezítette kezdettől fogva a munkás­sportolók munkáját. Sportszerrel, megfelelő helyiségekkel alig-alig rendelkeztek. A Vorwärts például annak idején, hogy tagjai télen is tornáz­hassanak, egy vendéglő külön szobájában állí­totta fel a tornaszereket, és ott tartotta tornaóráit. A tornázni, sportolni akaró munkások később se nagyon jutottak állandó tornateremhez. Jel­lemző a kor szellemére az a válasz, amelyet egy, ebben az ügyben elhangzott városházi interpel­lációra adtak, miszerint: „Nem kötelesek az isko­laigazgatók eltűrni azt, hogy ugyanazokon a torna­szereken, amelyeken este a munkások tornáz­nak, reggel az iskolásgyerekek tornázzanak." A pálya még nagyobb gond volt. Még olyan kitűnő, lelkes, küzdeni tudó, nagyszerű játékoso­kat adó csapatnak is, mint a Vasas, amelyiknek labdarúgói 1911-ben a IV. osztályban öltötték magukra egyesületük mezét, s öt év múlva már az első osztályban csillogtatták játéktudásukat. Angyalföldi grundokon, bérbe vett telkeken, kölcsönpályákon edzettek s játszották mérkőzé­seiket a Vasas futballistái. Volt idő, amikor a föl­szerelést is kölcsönadakozásból vásárolták. Orth György, a Vasas és a magyar válogatott világhírű futballistája így emlékszik vissza a hős­korra: „Mindnyájan hozzájárultunk, hogy meg­legyen. Én jómagam akkor munka nélkül voltam, de hogy hozzájárulhassak, a ruhámat és felöltő­met tettem zálogba. Soha nem felejtem el, a nyomdászokkal játszottuk az első mérkőzést, és én munkaruhában mentem a meccsre, mert a ruhám a zálogban volt." A nemes törekvés, a jó szándék, hogy a munkás sportegyesületek minél több embert csaljanak ki a kocsmákból a szabadba, a sportpályákra, hogy eddzék, neveljék a munkásosztály legöntudato­sabb rétegét, az első világháború kitörésekor zá­tonyra jutott. A mezei futást a szuronyroham váltotta fel. A háború egyszeriben pontot tett szinte minden sporttevékenységre. Újrakezdés és fellendülés A forradalom, a proletárdiktatúra új reményt és lehetőséget jelentett a munkássport számára. A régiek mellett új sportegyesületek alakultak. A Nyomdászok Testedző Egyesülete és a Palotai Testgyakorlók Köre nyitotta meg a sort 1918­ban, majd 1919-ben porondra lépett a Soroksári Munkás Testedzők köre, a Húsipari Munkások Sportklubja, és a Nagytétényi Munkások Test­edző és Sportegylete is. A kerékpározás nagy népszerűségét bizonyítja, hogy a proletárdiktatúra évében öt kerékpáros munkásegyesület látott neki a kerekesek toborzá­sához: a Király utca 102-ben az Edison Kerék­páros Egyesület, a Mária Terézia tér i-ben a „Ki­tartás" Kerékpár Kör, valamint a „Horgony" Kerékpárkör, amelynek a Bajnok utca és Kmetty utca sarkán lévő vendéglő adott helyet. Vendéglő­ben kezdte meg működését a „Jóbarát" Kerék­páros Kör és a Kispesti Munkások Kerékpár Köre is. A Tanácsköztársaság alatt lendületet kapott, megújhodott a munkások sporttevékenysége; természetesen az egész magyar sportélet szerves részeként. A Tanácsköztársaság vezetői fontos állami ügynek tekintették a sportot. Létrehozták a Testnevelési Ügyek Direktóriumát, köztulaj­donba vették a sportlétesítményeket és a sport­szergyártást. Hajós Alfrédot, első olimpiai bajno­kunkat, felkérték új sportlétesítmények tervezé­sére. Ezek megvalósítására már nem kerülhetett sor. Az ellenforradalom szétzúzta a munkásosztály és a munkás sportolók terveit. A Tanácsköztársaság bukása után nehéz évek következtek a munkássport híveire. A lehetőségek a minimumra csökkentek. Az ellenforradalmi rendszer nem nézte jó szemmel az ilyen irányú szervezkedést sem. Mindenben politikai tevé­kenységet szimatolt, s nem is alaptalanul. A Mun­kás Testedző Egyesület, a Vasas, a Természet­barátok Egyesülete ugyan átmentette magát, de taglétszámuk megcsappant; nem egy tag bör­tönben sínylődött vagy emigrálni kényszerült. A Tanácsköztársaság nagyszerű távlatokat nyitó rendeletei és lehetőségei azonban nem múl­tak el nyomtalanul, ott éltek az emberek emléke­zetében. Amint tehát a közvetlen terror kissé alábbhagyott, a legjobbak ismét csatasorba álltak, s a hatóság éberségét kijátszva, rendezték sorai­kat. A húszas évek elején már némi fellendülés észlelhető a munkássportban. A Csepeli Munkás­otthonban 1922-ben megalakult a Csepeli Test­edzők Köre, az Alsóerdősor utca 32-ben pedig a Cipőfelsőrészkészítők Sport Clubja. Jóllehet az ellenforradalmi korszak igazán nem kedvezett a munkás sportolóknak és egyesületeiknek. Az MTE birkózóit például úgy dobták ki abból a helyiségből, ahol edzéseiket tartották, hogy még a tulajdonukat képező felszereléseiket sem vihet­ték magukkal. A munkás sportolók azonban — mint koráb­ban — most sem ismertek lehetetlent. Mivel az iskolák tornatermeibe nem engedték be őket, így az atléták a kispesti erdőkben, a Népligetben tartották edzéseiket. Olyan is akadt, aki úgy ol­dotta meg a napi edzést, hogy lakásától a munka­helyéig és vissza futva tette meg az utat. Áldozatvállalásból turistaház Az MTE-nél és a TTE-nél ezekben az évek­ben született meg az elhatározás, hogy turista­házat építenek maguknak. De miből? Csak meg­alapozatlan vágyálomnak tűnt a nagy terv. A tag­34

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék