Budapest, 1974. (12. évfolyam)

11. szám november - Vértesy Miklós: Az Országúttól a Mártírok útjáig

építkezések egyike, Kozma Lajos műve, a modern építészeti irányzat kiemelkedően szép alkotása. Azért még maradt számos föld­szintes építmény, ilyenekben talált otthonra négy kocsma: a Budai Kis­pipa, a Budai Nagypipa, a Négy szürke és a később Török Bástyának elkeresztelt Koch vendéglő. Az ostrom pusztításai Az 1945. évi ostromot nagyon meg­sínylette a Margit körút: a németek legtovább a fölötte emelkedő Várhe­gyet tartották megszállva. A legbor­zasztóbb sors a Statisztika park jobb­oldali bejáratánál álló Regent-házat érte. Pincéjét a németek lőszerrak­tárnak használták. Az ostrom végén­minden valószínűség szerint bár ez nem teljesen bizonyítható a pincét, nehogy a lőszer a Vörös Had­sereg kezére kerüljön, felrobbantot­ták. A ház teljesen elpusztult az óvó­helyén szorongó lakókkal együtt. Súlyos sérüléseket szenvedett a kórház. Nagyobb részét 1947-ben le­bontották, maradékát a kápolnával együtt tatarozták, de három évvel ké­sőbb azt is lebontották. Helyén ma kis park terül el és vidéki autóbusz­pályaudvar; innen indulnak a kocsik Pátyra, Zsámbékra, Etyekre, Bicské­re, Csákvárra. Több belövést kapott a ferences templom is; belsejét 1947-ben, külse­jét négy esztendővel később renovál­ták. Sok ház megsérült 1956-ban is, de a károkat hamar helyrehozták, ugyan­is 1957 —58-ban itt végezték az első budapesti sortatarozást. A körutat három szobor díszítette. A legrégibbet, a kórház mellett osz­lopon álló Nepomuki Szent Jánosét egy bomba teljesen elpusztította. Mechwart Andrásnak, a hengerszék feltalálójának, a Ganz gyár felvirá­goztatójának kissé giccses, kétalakos emlékművét a Statisztikai parkban 1913-ban állították fel. A háború alatt annyira megrongálódott, hogy nem volt érdemes helyreállítani, an­nál kevésbé sem, mert nem képviselt művészi értéket. Helyette Kocsis András alkotását, Mechwart mell­szobrát helyezték el a parkban. 1932-ben avatták fel a hídfő mellett az első világháború alatt Przemyslnél elesett katonák emlékművét, egy fegyverekre és zászlókra támaszkodó bronz orosz­lánt, Sződy Szilárd szobrát. Ez sér­tetlen maradt. Hiányos lenne az utca története, ha nem említenénk meg néhány egykori híres lakóját. Ilyenek voltak az 5/a számú házban Palágyi Lajos, az 5/b­ben Vértesi Arnold, a 26-ban Rózsa Ferenc, a 39-ben Móricz Zsigmond és az 50-es számú házban Mező Fe­renc. A mai Mártírok útja A hatvanas évektől erős ütemben folytatódott a Mártírok útjának be­építése; középső részén ma már egy­forma magas, modern házak sorakoz­nak egymás mellett. A 27. számú tel­ken épült fel az első „Lottóház". A legújabb és legnagyobb épület a Ko­hó és Gépipari Minisztérium nyolc­emeletes székháza, amelyet a jövőben a Széna tér irányába még egy szárny­nyal akarnak kibővíteni. Megoldandó a Lövőház utca tor­kolatának kialakítása, itt ugyanis mindkét saroktelek üres. Ezt azonban a Széna tér rendezéséig nem építik be, mert a járművek forgalmát két szin­ten akarják lebonyolítani, s a végleges tervek még nem készek. Eredetileg 1973-ra tervezték, de a lakáshelyzet miatt elhalasztották a régen Krisztina körúthoz tartozó, te­hát a Retek és Dékán utca közti sza­kasz lebontását és újjáépítését. Itt négy kétemeletes, három egyemele­tes, s egy, az utca vonalánál jóval hát­rább levő földszintes ház (a Trombi­táskert vendéglő) sorakozik. Az üzlethálózat közepes, a boltok eléggé zsúfoltak. Találunk a többi közt egy szép éttermet (Eurrópa), Szi­várvány áruházat, Patyolat-vegytisz­tító szalont, két ABC és egy Csemege élelmiszerüzletet . . . Érdekességként megemlíthető, hogy Budapesten a Horvát utca sarkán rendezte be a Közért az első önkiszolgáló áruhát. Régebben a Széna és Moszkva tér közt bódésor jelezte a piacot. A har­mincas években a Fény és a Lövőház utca mellett félig nyitott vásárcsarnok épült, ide helyezték a piacot is. Az út északi vége, a Moszkva tér, forgalmas, sokfelé elágazó közlekedé­si csomópont. A Metro állomásán kí­vül innen indul a 4-es, a 6-os, az 56-os, az 58-as, az 59-es, a 61-es villa­mos, a 12/a, a 16-os, a 21-es, a 22-es, a 49-es, az 56-os, az 56 Y, a 84-es és néhány 100-as jelzésű autóbusz. A téren halad át a 18-as villamos, az 5­0S és a 12-es autóbusz is. Forgalmas a másik vég is, a Mar­git-hídfő: a 1­1-es, és a 17-es villamos végállomása, két villamos és számos autóbuszjárat keresztezi, alatta pedig a föld alá süllyesztett HÉV kocsijai robognak. Kár, hogy a 9-es villamos Batthyány tér — Margit-híd közti szakaszát megszüntették, mert emiatt az Óbu­dán és a híd környékén lakók a közeli metróállomást csak autóbusszal vagy a ritkán érkező helyiérdekű szerelvé­nyeivel tudják megközelíteni. A harminc és fél méter széles Már­tírok útján, a belőle kiinduló és a belé torkolló forgalmas utakkal együtt, egyre nehézkesebben bonyolódik le a forgalom. A még tíz-tizenöt esz­tendővel ezelőtt is csöndes, vidékies hangulatú tájékot elérte a gyors urba­nizáció — minden kényelmével és ké­nyelmetlenségével. A Szivárvány Áruház — háttérben a Mechwart tér

Next