Budapest, 1975. (13. évfolyam)

1. szám január - A címlapon: A Magyar Állami Földtani Intézet székházának (tervezte Lechner Ödön) tetőzete (Csigó László felvétele)

udapest A FŐVÁROS FOLYÓIRATA A szerkesztő bizottság elnöke: FARKASINSZKY LAJOS, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Főszerkesztőhelyettes: KATONA ÉVA A szerkesztőség címe: 1014 Budapest I. Országház u. 20. Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII Blaha Lujza tér 3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC 74.3532 Athenaeum Nyomda 1073 Budapest VII. Lenin krt. 7 Telefon: 229-450 Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató Terjeszti: a Magyar Posta Posta Központi Hírlap Iroda Budapest, V. József nádor tér 1. sz. Telefon: 180-850 Postacím: 1900 Budapest Index: 25 151 Megjelenik minden hónap elején. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Iroda címén. Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft, félévre 60,— Ft, egy évre 120,— Ft. Szerkesztőségi fogadóórák: hétfőn 10-13 óráig VII. Lenin krt. 5.1. em. Telefon: 223-896 Olvasószerkesztő: KÖVENDI JUDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA A lap íves mélynyomással készül A TARTALOMBÓL: Bertalan János-dr. Berti Béla: Budapest - romokban 2 A főváros vonzásában X. Fekete Gábor: Vác, a jubiláns 6 Testnevelés és sport 10 Vargha Balázs: Illés Endre találatai­­ 22 Régi kovácsoltvas díszítések . . 24 FÓRUM Preisich Gábor: Mit tekintsünk a város történeti értékének ? 28 Bibó István: A Tündérlak 33 Konrádyné Gálos Magda dr. : Pest-budai szállók emlékeiből 3. 38 A címlapon: A Magyar Állami Földtani Intézet székházának (tervezte Lechner Ödön) tetőzete (Csigó László felvétele) A hátsó borítón: Szinyei Merse Pál: A léggömb (Schiller Alfréd reprodukció­ja) A Magyar Nemzeti Galé­ria tulajdona XIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1975 JANUÁR Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; Dr. HORVÁTH MIKLÓS, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója; PATAKI JÁNOS, az MSZMP Budapesti Bizottság Agit.­prop. osztályának vezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; Dr. SÁG­VÁRI ÁGNES, a Fővárosi Levéltár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; Dr. TRAUTMANN REZSŐ ny. miniszter, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke Az új év, melynek beköszönte alkalmá­ból Kedves Olvasóinkat most üdvö­­­zöljük, fontos események évének ké­szül. Márciusban összeül a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa. A kommu­nisták legmagasabb szintű fórumának ta­nácskozása és határozata: országos ügy. Igazában mindig is az volt, amióta fennáll ez a párt, de sokszorosan és nyilvánvalóan az, amióta népünk erőfeszítéseit ez a párt fogja össze, boldogulásának útján a tenni­valókat ez a párt szabja meg. A most következő kongresszus immár az ötödik lesz a marxizmus a leninizmus erői­nek 1956-os újjászerveződése óta. A tizen­nyolc év alatt megszoktuk, hogy jól át­gondolt tervek alapján, nyugodt és biztos ütemben végezzük a szocialista építés soron levő feladatait; megszoktuk, hogy ebben a munkában semmi szükség látványos fordu­latokra; tudjuk, ilyesmit a XI. kongresszus sem hoz. De azt is tudjuk, hogy az eredmé­nyek számbavétele, erőink fölmérése, s ami ezzel szorosan összefügg: fogyatékosságaink elemzése, a tanulságok levonása időről idő­re a továbblépés nyugalmának és bizton­ságának nélkülözhetetlen feltétele. Vagyis: a folyamatosság jól kimért szakaszok ered­ménye. Az MSZMP XI. kongresszusának az 1976-ban kezdődő újabb ötéves terv elvi alapjait, irányát, legfőbb céljait kell megfogalmaznia. És párttörténeti jelentő­ségű feladata, hogy megvitassa, határozattá emelje a párt új programját. Amely — ter­mészetesen — az 1948-as pártprogram szerves folytatásaként, az azóta elért ered­mények s a most előttünk nyíló történelmi korszak jegyében jelent többet, s ilyen ér­telemben újat. 1975 áprilisában ünnepeljük országunk fölszabadulásának harmincadik évforduló­ját. Biztos, hogy a XI. pártkongresszus szel­lemét, munkájának légkörét is minősíteni fogja ez az immár nemzedéknyi távlat. Amiként — úgy hisszük — valamennyiünk, minden tudatosan gondolkodó ember szemléletét. Harminc évvel ezelőtt, 1945. április 4-én a Vörös Hadsereg határainkon túlra űzte náci ellenségeinket és a velük szövetséges hazai bitangokat. Néhány hét múlva, 1945. május 9-ére­— hallatlanul nagy áldozatok árán — saját fészkében megsemmisítette az Európát annyi éven át gyilkos uralma alá gyűrő fasizmust. A szovjet felszabadítás megnyitotta előt­tünk a népi hatalom megszilárdításának és a szocialista átalakulásnak útját. Megvaló­síthatóvá tette Petőfi álmát, diadalra segí­tette levert forradalmaink zászlaját. A Vörös Hadsereg szabadította föl a kelet-európai népeket, velünk együtt mind­azokat, amelyekkel ezer éve a legszorosabb sorsközösségben élünk, de amelyekkel minket Habsburgok, fasiszták, saját kizsák­mányolóink — uralmuk, önző osztályérde­keik védelmében, népeink iszonyú kárára — annyiszor egymás ellen uszítottak. Meg­valósult az emigráns Kossuth álma, Ady, Károlyi Mihály, József Attila álma: a föl­ismert testvériség közösségében, egyazon történelmi program közösségében élünk együtt és egymásért, magyarok, románok, szlávok. A testvériségnek és a közös történelmi programnak jegyében létrejött a szocia­lista kölcsönös gazdasági segítség rend­szere, a világ legjelentősebb termelői kö­zössége. Ez a rendszer kiemeli nagy nép­sűrűségű, kevés természeti kinccsel és energiaforrással rendelkező országunkat a valamikor fatálisnak hirdetett szűkösség­ből; intézményesíti, hogy soha többé ne lehessünk a három millió koldus, az évente tízezreket kivándoroltató nyomorúság or­szága; biztosítja munkánkat és munkánk gyümölcsét, anyagi, szellemi gazdagodásun­kat. Aki még emlékszik a múltra, és aki tájékozódik a tőkés világgazdaság problé­máiban, az érti meg igazán, mit jelent ez. Harminc éve békében élhetünk. És ami ennél is fontosabb: annyi viszon­tagság, hidegháború és nukleáris vészfel­hők után — derültebb ég alatt, a tartós béke új évtizedeinek reményében élhe­tünk! És ezt megintcsak elsősorban a szocia­lista nemzetközi összefogás erejének, fő­ként pedig a Szovjetunió tekintélyének, Lenintől megalapozott elvi békepoliti­kájának, következetes és kezdeményező diplomáciájának köszönhetjük. Ennek az újévi számvetésnek, ezeknek a gondolatoknak jegyében kezdjük az 1966-ban újraindított „Budapest" tizedik év­folyamát. Igyekeztünk erőnkhöz mérten úgy nevelni a budapesti patriotizmust, hogy Kedves Olvasóink, régiek és újak, ezt a szeretett várost, annak problémáit min­dig az országban és a világban, de ötszáz­huszonöt négyzetkilométer közigazgatási falai között, hanem a hazára és emberiségre kitekintéssel érzékeljék, így is szeretnénk folytatni tovább. Boldog új esztendőt! 1975 !

Next