Budapest, 1977. (15. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Radnai Lóránt: A háromszáz éves Krisztinaváros

a mai Alkotás utca, amely nevét a sarkon álló épület oromzatát díszítő, és a világmindenség alkotását ábrá­zoló relieftől nyerte. Vajon a most felépült Alkotás utcai „BAH" csomópont hídját nem le­hetne-e Alkotás hídnak elnevezni ? A Krisztinavárosnak már 1770 óta külön lottójátéka volt, amelyet „Bu­dai kis lottó"-nak neveztek és ez 127 éven át szórakoztatta a budaiakat. A lottóhúzásokat a Krisztina téri iskola melletti, „Ausztria császárá­hoz" címzett vendégfogadó nagyter­mében tartották. A feljegyzések sze­rint az első húzáskor ezek a számok nyertek: 12, 41, 42, 64 és 76. Ezt a vendégfogadót Koszkléba háznak is nevezték és később még érdekes sze­rephez jutott. Jellemző a városrész gyors fejlődé­sére, hogy a főutakból már új lakó­utcák ágaztak ki, mint a Naphegy utca, Márvány utca és a Tabán felé az Árok utca. A Mikó utca sarkán már 1828-ban megnyílt hazánk első óvodája, a Brunswick Teréz alapí­totta „Budai Angyalkert". 1842-ben színház is épült a Krisz­tinában. Huber Ignác, aki a Várszín­ház igazgatója volt, a nyári idényben a Krisztina téri előbb említett Koszk­leba-ház udvarán tartott előadásokat, majd megszerezte a Horváth-kert Krisztina tér felőli sarkát és itt egy fából készült színházat építtetett. Ez lett a híres Budai Színkör, amelynek megnyitó előadásán Huberné szavalt, majd eljátszották a „Mari, az ezred leánya" c. zenés színdarabot, Doni­zetti művét, természetesen német nyelven. A Horváth-kert 1849-ben, a Budai Színkör pedig 1859-ben lett állami tulajdon. A színház csak a kiegyezés után, 1870-ben vált teljesen magyar­rá. A nyári színház érdekessége volt, hogy a színpad hátfalát meg lehetett nyitni és így, a leginkább operetteket játszó társulat félig szabadtéri szín­padon játszhatott, amelynek hátterét a Gellérthegy és a Citadella nyújtot­ta. Színpadán neves művészek léptek fel, akik a magyar színpadi nyelv ki­alakításában jelentős szerepet vállal­tak. A színház úgy alakult magyar nyelvűvé, hogy kezdetben még né­met színdarabokat fordítottak le, persze azok szövegén változtattak is, úgy ahogyan azt a helyi közönség hangulata, ízlése éppen megkívánta. Mint nyári színház elsősorban a könnyű műfajú operettek látványos, olykor szószerint bombasztikus elő­adására törekedett. 1868-ban, tehát a kiegyezés után egy évvel , hatalmas sikert aratott például a „Bem apó" című darab, amelynek csatajeleneteit a Horváth-kertben és a nyitott szín­pad hátterében, a Gellérthegyen durrogó mozsaraknak a völgyben visszhangzó döreje kísérte. A szín­padra „Bem apó" lóháton vonult be, akit huszárok és „muszka" katonák követtek. A színház állaga egyre romlott, épületét még 1925-ben renoválták, de 1936-ban már csak az utolsó előadás színhelye lehetett. A Budai Színkört 1937 —38-ban lebontották. Emlékét a Krisztinaváros idősebb lakói, meg Krúdy Gyula néhány poétikus no­vellája őrzi. 1938-ban sajnos lebontották a Pán József tervezte híres Karácsonyi Palotát is, amely a Krisztina körút 55 sz. alatt állott, azért, hogy helyére a Német Birodalmi Iskola épületét építsék. Az építés csak a pinceszint elkészültéig tartott. 1951-ben iroda­házat építettek itt, a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium Tervező Irodája számára, Németh Pál tervei szerint. Mellette a nemes homlokzatú Ál­dásy-palota szerencsére épségben maradt. A Krisztina tér életében már ko­rábban hatalmas változást idézett elő a Várhegy alatti alagút megnyitása 1857-ben. A templom melletti tér ezentúl nemcsak a Mészáros utca betorkollása miatt volt fontos. Két jelentős útvonal kereszteződése kelet­kezett itt. Az új út átvágta ugyan a Horváth-kertet, de egyúttal megnyi­totta a Lánchídon keresztül Budára érkező, egyre fontosabbá váló közle­kedési vonalat is. Valójában az alagútnak volt kö­szönhető a budai hegyvidék gyors fejlődése. Az egykori Svábhegyen jómódú pesti polgárok építettek nya­ralókat. Az üdülésre, pihenésre vá­gyók omnibuszon, „társas lovasko­csin" is eljuthattak a jó levegőjű he­gyekbe. Jókai Mór, Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula és mások sokat írtak e vidék szépségeiről. Az alagút megnyitása után egy év­vel, 1858-ban kezdték meg, és 1861-ben be is fejezték a Déli pályaudvar építését. A Mészáros utca, illetve Pálya utca megközelítő folytatásában hidat építettek, amely a mély árokban futó vágányok fölött vezette ismét a forgalmat a hegyek felé. Az Alagút megnyitása után új házakat építettek a Roham utca telkein, majd a meg­nyitott Pauler utcában. Ezáltal azt a „légcsatornát", amely a „jó budai levegőt" szállította a városközpont felé, jócskán leszűkítették, az OTP magasháza pedig méginkább bedu­gaszolta. Az újabb városrendezési tervek ezt a dugót — legalább részben — meg akarják szüntetni úgy, hogy a Pauler Háború után A Horváth-kertben (Tahin Gyula felvételei) 38

Next