Budapest, 1977. (15. évfolyam)
10. szám október - Szekeres István: 95 éves a pesti Petőfi-szobor
amikor e szobornak szíve úgy megtelik gyönyörrel, hogy annak hőségéből a szobor izzóvá lesz s világítani fog az éjszakában . . ." Jókai beszéde után hosszú sorban indult meg a menet a Petőfi térre. A vendégek között érdekes idegenek is akadtak, így Petersen, az idős dán képviselő, aki Bécsben időzve értesült a Petőfi ünnepségről, s nagy tisztelője lévén a költőnek, sietett ide, hogy részt vegyen a szobor avatásán. Ott volt Turbain Károly is, a szobor öntője, feleségével és fiával. A Petőfi tér fellobogózva ünnepelt. A Heinrich-ház különösen szépen volt díszítve. A szobor talapzata körül százegy koszorú volt letéve. Ezek annyiba kerültek — amint valaki kiszámította —, amennyit Petőfi talán összes műveiért sem kapott. A sok koszorú között kitűnt Erzsébet román királyné koszorúja, ki mint költőnő (Carmen Sylva) ismerte és szerette Petőfit. Rokonszenvét e koszorúval kívánta kifejezni, akárcsak a helybeli német színház igazgatósága egy szép babérkoszorúval. A körben levő házak ablakai megteltek nézőkkel. Sokan a háztetőkről nézték végig az ünnepséget. Fél tizenkettőkor a szoborhoz érkezett a menet eleje a miniszterekkel, a képviselőház elnökével, a főhadparancsnokkal, a szoborbizottság tagjaival. Ott lépkedett Huszár Adolf, Turbann Károly és Ybl Miklós. Ráth Károly nagy lendülettel beszélt az ünnep tárgyáról, a szoborról és a költőről. „Nem ad e szobor semmit Petőfi dicsőségéhez, csak a nemzetet teszi gazdagabbá egy hiteles hála lerovásának tudatával." Beszéde végén megemlékezett a távol levő Reményi Edéről is, aki a szobor felállítását szorgalmazta, megvalósítására hangversenyeket rendezett, bizottságot alakított. Köszöntötte Huszár Adolfot, aki a szobrot jelen állapotában készítette, Turbain Károlyt, aki ércbe öntötte és Ybl Miklóst, a talapzat tervezőjét. A dalegyletek, katonazenekari kísérettel, előadták a „Honfidal"-t, majd Nagy Imre színművész szavalta el Endrődi Sándor pályanyertes ódáját. Reményi Antal bizottsági jegyző ezekkel a szavakkal adta át a szobrot a főváros birtokába: „Megilleti e szobor méltán a fővárost, melynek a létesítésében kiváló érdemei vannak. S az ő térségén kellett felállítanunk az emléket nemcsak azért, mert Budapest az ország szive, de mert az ünnepelt s örökkön dicső költő működésének is fő tere itt volt." A szoborbizottság a szobrot okirattal a fővárosnak örök időkre átadta. Az okmányt pergamenre írták, a kezdőbetű arany mezőben áll, vörös cirádákkal körülvéve. Szószerinti szövege így hangzik: „Alulírott bizottság a nagy költő, Petőfi Sándor gránit talapzatú, 12 láb magas bronz szobrát, melyet a bizottság nemzeti adakozásból 1882. évben Budapest főváros területén, a Duna bal oldalán, a Petőfi téren fölállított, melynek első tervezetét Izsó Miklós szobrász készítette, jelenlegi alakjában pedig Huszár Adolf, szintén magyar szobrász mintázta és Turbann Károly bécsi ércöntő megöntő, mely a mai napon az ország kormánya, főrendi- és képviselőháza, törvényhatóságai, a fővárosban székelő nagyszámú intézet és testületek küldöttségei s a nép jelenlétében ünnepélyesen lelepleztetett, visszavonhatatlanul ezennel átadja és örök tulajdonába bocsátja Budapest főváros közönségének, semmi jogot sem tartván fenn többé ahhoz, csupán abbeli kérelmet terjesztvén elő, hogy a főváros törvényhatósága e szívünk és elménknek egyaránt kedves emlékmű további gondozását elvállalni méltóztassék. Kelt Budapesten, 1882. évi október hó 15-ik napján. A Petőfi szoborbizottság: Károlyi István elnök, Ráth Károly másodelnök, Gerlóczy Károly, Jókai Mór, Földváry Mihály, Szász Károly, Schulek Frigyes, Keleti Gusztáv, Sárkány József, Ráth György, Pulszky Ferenc, Arany László, Tóth Lőrinc, Gyulai Pál, Török József, Vadnai Károly, Degré Lajos, Soárosy Kapeller Ödön, Reményi Károly, Kisteleki Lévay Henrik — mint pénztárnok, Dalmady Győző, Reményi Antal jegyző." Gerlóczy Károly alpolgármester ékes szavakkal vette át a szobrot, végül a dalegyletek elénekelték a Himnuszt. A korabeli vélemény szerint: eddigelé ez Budapestnek legszebb bronzszobra. Kifejezi Petőfit, az ihletett költőt. Az arc hasonlatossága is megvan, természetesen, eszményítve. S oldalán a kard kifejezi a hőst, aki meghalt a szabadságért, melyet lelkesen megénekelt. Huszár Adolf elérte, amire törekedett: ércben egy költeményt adott Petőfi alakjáról és szelleméről. A talapzat nemesen egyszerű, s felső peremén a bronzfüzér hatásosan díszíti a szürke gránitot. A szobor környezete szép, a házak sem törpítik el, emellett a szabadnak nézi az alföldi szülőtáj felé, amerre a Duna folyik. A leleplezési ünnep alkalmából lakomát rendeztek, hogy az egybegyűlteknek bemutassák a Vígadó megújított dísztermét is. Szász Károlynak ott elhangzott köszöntőjéből idézzük: „Nép és nemzet különböző két fogalom előbb, a Petőfi költészetben egybeolvadt, s ő, a legnemzetibb költő, a legnépszerűbb is lett egyszersmind. Mert a nép hangján szólott a nemzethez, s mikor ő a népet fölemelte a nemzet magaslatára, a nemzet megértette szavát, s magához ölelte a népet. Ezt tette Petőfi költészete, és tette akkor, mikor ez az átalakulás és egybeforradás a társadalomban, a politikában, az államéletben is éppen végbement. S költészete, mely egyik vezércsillaga korának, egyszersmind kifejezése is volt annak. Minden nagy szellem, mikor úgy látszik, hogy korának csak tolmácsa, tulajdonképpen irányadója." Tisza Kálmán éltette az irodalmat és a művészeteket, amelyek által nemzetek a legbiztosabban lesznek ismeretesekké s becsültekké. Jókai Mór Reményi Edéről emlékezett meg: „A Petőfi-emlék a legdrágább szobor a kerek földön, mert ez a legnemesebb ércből van öntve: csupa hegedűszóból készült, s nem lehet annál becsesebb áldozat, mint amit az egyik ihletője a múzsának a másik múzsa fölkentjének megörökítésére hozott. Reményi Edéről szólok. Ő karolta fel legelőször a Petőfiemlék eszméjét, és aztán elindult, keresztül-kasul bejárta a szegény kis Magyarországot a hegedűjével, összemuzsikálván egy ércszobrot a költőtestvér számára. Mert hisz az Olympon mindnyájan testvérek vagyunk: költők, zenészek, festők, képfaragók és színészek. Reményi nagyobb csodát művelt lantjával, mint Orpheus, mert ő a köveknél nehezebbet mozdította meg: a nemzeti közönyt. S meg tudta szelídíteni a minden fenevadaknál erősebbet, az akkori policájt, hogy engedje őt, a nemzetet föllelkesítve, emlékalapot gyűjteni a szabadságharc híres dalnokának. Reményi Ede érdeme áll legelől e szobor létrehozásánál .. ." Vadnai Károly Budapest fővárosra mondott köszöntőt, Sárkány József a Petőfi Társaságot éltette, Pulszky Ferenc a szobor művészét, Huszár Adolfot, Reményi Antal a szobor ércöntőjét, Turbain Károlyt. Az utolsó hivatalos tesztot Komótsy József mondta a szoborbizottságra. Este a Népszínházban díszelőadás volt Petőfi emlékére. Amikor a függöny felment, a színház teljes személyzete a színpadon volt s a Himnuszt énekelte. A háttérben ékeskedett Petőfi mellszobra, melyet két nemző megkoszorúzott. Néhány perc múlva felhúzták a hátsó függönyt s ekkor a Duna hableányokkal, utána Visegrád, majd Budavára tűntek elő, görögtűz világításban. Végül a Nemzeti Múzeum kertje lett láthatóvá, lépcsőzetén a feketébe öltözött Petőfivel. E rögtönzött apoteózis szűnni nem akaró lelkesedésre ragadtatta a vasárnapi közönséget, mely a nézőtér minden helyét a szorongásig megtöltötte. Sokaknak feltűnt, hogy Arany János sem a szoboravatáson, sem a lakomán nem vett részt. A napilapok már korábban hírül adták, hogy a költő súlyos asztmatikus bántalmakban szenved. Arany János, aki gyönyörű költeményekben fejezte ki Petőfi elvesztése miatti baráti bánatát, a szoboravatást követő vasárnapon, október 22-én meghalt. Ezután írta Endrődi Sándor: „Egyiknek büszke szobrát leplezők le, sírjába tettük, im, a másikat." Kilencvenöt év alatt Jókai szép szavai :,,... a szobor izzóvá lesz s világítani fog az éjszakában" — ismételten valóra váltak, így a II. világháború idején, 1942-ben, emlékezetes politikai tüntetés gyújtópontjába került a szobor. A Történelmi Emlékbizottság által rendezett tömegtüntetésen a költő szobra az ellenállási mozgalom szimbólumává vált. A felszabadulás óta a Petőfi-szobor előtt tartják a hagyományos március 15-i koszorúzással egybekötött ünnepségeket. Szekeres István : Huszár Adolf Petőfi-szobra Siklós Péter felvétele 39