Budapest, 1978. (16. évfolyam)

1. szám január - A címlapon: A Rákóczi út 68-as számú ház (Csigó László felvétele)

hiszem, ezek a koncertek magasfokú művészi élményt és jó áttekintést nyújtottak a kortárs zeneművészetről. A zenei eseményekhez színvonalas színházi, film- és képzőművésze­ti program csatlakozott. Mind a hangver­senypódiumokon, mind a színpadokon a hazai és külföldi művészeti élet legrango­sabb képviselőivel ismerkedtünk meg. Ezt nyugodtan elmondhatjuk, mivel az idei, mintegy nyolcvan rendezvény művészi szín­vonalát a szakemberek méltányolták, és a közönség is kedvezően reagált. A jó eredmények természetesen azokat dicsérik, akik a Budapesti Művészeti Hetek előkészítésében és lebonyolításában részt vettek. Gondolok itt nemcsak az egyes mű­vészeti intézményekre, alkotói műhelyekre, hanem a Kulturális Minisztériumra, a Mű­vészeti Szövetségekre, az Országos Filhar­móniára és az Országos Rendező Irodára is. Azt hiszem, a korábbinál jobb volt a Művé­szeti Hetek propagandája is. — Melyek voltak legmaradandóbb szemé­lyes élményei a Budapesti Művészeti Hetek­ről? Sok programon vettem részt, számos szép élményem volt. Talán igazságtalan is vagyok egy kicsit, amikor most néhányat ki­emelek. Nagy hatást tett rám a megnyitó koncert, amelyen Bartók Béla művei hang­zottak el. Emlékezetes marad számomra Székely Zoltán fellépése. Annak idején ő mutatta be Bartók Hegedűversenyét, s most annyi év után is rendkívüli ihletettséggel tolmácsolta. Nagyon sokszor csodáltam már meg Ferencsik János művészetét. Ezen a hangversenyen ismét lenyűgözött. Valóban korunk egyik legnagyobb karmestere ő, és irányításával a Magyar Állami Hangverseny­zenekar szinte minden eddigi produkcióját felülmúlta. Nagyon tetszett a Varsói Kamaraopera vendégszereplése. A művészet iránti oda­adásról, nagy zenekultúráról tettek tanú­bizonyságot. Hasonlóképpen örültem két vidéki operatársulatunk fellépésének, a Deb­receni Csokonai Színház Hovanscsina és a Szegedi Nemzeti Színház Borisz Godunov előadásának. Muszorgszkij-operákkal be­mutatkozni az idei Budapesti Művészeti Heteken nagyon jó választás volt. Hasonlóképpen helyes volt bevenni a BMH programjába a fővárosi kerületi állami zeneiskolák növendékhangversenyét. Az ifjú muzsikusok koncertje meggyőzött arról, hogy zeneiskoláinkban színvonalas képzés folyik, és sok tehetség nevelkedik, akikre a jövőben építhetünk majd. — Milyen elképzelések vannak az 1978. évi Budapesti Művészeti Hetekkel kapcsolato­san? Azt hiszem, a legfontosabb, amit csak­nem egy esztendővel korábban elmondha­tok az, hogy — megtartva továbbra is a ze­nei programok fontosságát — nagyobb teret biztosítunk a képzőművészeteknek. Erre két dolog is indít bennünket. Az egyik: képzőművészetünk dinamikus fejlő­dése, a másik: a közönség egyre fokozódó igénye a képzőművészet iránt. Ez utóbbit bizonyítja az idei képzőművészeti esemé­nyek nagy sikere, a tárlatok látogatottsága. 1978-ban azt próbáljuk megvalósítani, hogy ne csak a központi képzőművészeti intéz­mények, múzeumok, kiállítási csarnokok vegyenek részt a Művészeti Hetek program­jában, hanem a művelődési házak, elsősor­ban a peremkerületi kultúrotthonok. A kül­ső kerületek jobb bekapcsolása a Művészeti Hetek eseményeibe egyébként is rendkívül fontos. Ezzel függ össze, hogy tovább kívánjuk javítani a propaganda­munkát. Mint emlí­tettem, úgy ítéljük meg, hogy a propaganda minősége sokat javult, de a jövőben még erő­teljesebb és jobb propagandára van szükség. A tájékoztatásnak sokkal szélesebb körben kell történnie. Azokhoz is el kell jutnia, akik ma még nemigen érdeklődnek a művészet iránt. Talán éppen a Művészeti Hetek egyik­másik rangos eseménye lesz alkalmas érdek­lődésük felkeltésére. Keresni fogjuk annak lehetőségeit is, hogyan kapcsolhatjuk be a művészeti alkotások bemutatását a közmű­velődés áramába. — Köszönjük a beszélgetést. Morva­y István A Magyar Állami Hangversenyzenekar Bartók-estje az Erkel Színházban (MTI Fotó —Hólya Zoltán felvétele) A Thália Színház bemutatója. Bulgakov: Színházi regény (MTI Fotó — Benkő Imre felvétele)

Next