Budapest, 1979. (17. évfolyam)
4. szám április - Konrádyné dr. Gálos Magda: A Kossuth Lajos utca
* KONRÁDYNÉ DR. GÁLOS MAGDA II Kossuth Lajos utca A városfallal körülkerített Pest keleti bejárata a felvonóhidas, vizesárokkal övezett, rondellával is védett Hatvani kapu volt. (Domborművű képét az Astoria aluljáróban láthatjuk, ahol a régészek megtalálták alapfalait.) A Belvárosból ehhez a városkapuhoz vezető utca a 17. század vége óta a Hatvani utca nevet viselte. A középkorban, még egy 1537-es térképen is, Szent Péter utcaként szerepel. Ezt a nevet a legelején álló Alcantrai Szent Péter templomról (a pesti Ferences templomról) kapta. Az utca legősibb alakja a Hatvani kaputól a város felé szűkülő formát mutatott. Védelmi szempontból építették így, hogy a kelet felől, a kapun át behatoló ellenség (leginkább a törökök) benyomulását az egyre keskenyebbé váló, tölcsér alakú utca megnehezítse. A törökök kiűzése után felépített házak már egyenes vonalban sorakoztak. Pest terjeszkedése miatt, „minthogy elzárta a kilátást, s a vásárok idején életveszélyes tolongást okozott," 1808-ban lebontották a Hatvani kaput. A Hatvani utca hamarosan a Belváros igen jelentős, nagy forgalmú útvonalává vált. Két palota, jónevű fogadók, egyetemi épület, szép házak sorakoztak benne. Neve többször is változott. 1848-ban Petőfi kezdeményezésére Szabadsajtó utcának nevezték el. Az önkényuralom idején ismét Hatvani utca lett. 1894 óta, amióta Kossuth Lajos gyászmenete végigvonult rajta, viseli az ő nevét. Az utca élete mozgalmas volt. Két forradalom zúgó tömege viharzott át rajta. 1848-ban a Pilvaxból a Hatvani utcán végigvonuló márciusi ifjak derékhadához mellékutcájának, az Újvilág utcának (Semmelweis u.) a sarkán levő orvosi karról csatlakoztak egyetemisták. A Nemzeti Dal egyik kéziratának hátára Petőfi maga írta: „Elszavaltam először az ifjak kávéházában . . . végre a nyomda előtt, melyet erőszakosan elfoglaltunk, a hatvani utczában (most szabad sajtó utcza)." Az elnyomatás korának csendje után ismét gyakoriak a tüntetések ezen az útvonalon. A Sándor utcai ideiglenes országház döntései a Hatvani utcán zúgolódó tömegek kiáltásaiban visszhangoznak. A hírhedt tiszaeszlári per folyamán is itt tüntettek. A közvélemény itt adott hangot felháborodásának, amikor Janszky generális Buda eleste évfordulóján fekete-sárga szalagos koszorút helyezett Hentzi sírjára. A mágnás-kaszinó előtt többször rendezett macskazenét a haladó szellemű fiatalság. Egy 1890-es Hatvani utcai munkástüntetésről is maradtak adataink. Jelentős forradalmi megmozdulás színhelye lett az utca 1918 októberében. Minden talpalatnyi helyet betöltött a sapkarózsa helyett őszirózsát viselő katonaság és a főváros népe, hogy hitet tegyen a béke, az ország függetlensége, a köztársasági államforma, Károlyi Mihály mellett. A sokarcú utca egy időben „a belvárosi korzó"-nak is számított. Míg a képviselőház a Sándor utcában ülésezett, a „honatyák" erre vonultak végig tovább vitatkozva. A közeli Nemzeti Színház művészeinek útja is erre vitt. A Nemzeti és az Országos Kaszinó tagjai, a nagyvárosias közönség itt sétált dél felé (elsőként aszfaltozott utcánkon), beszélgetve, kirakatokat nézegetve. Az épületek közül érdemes néhányat közelebbről szemügyre venni, múltját felidézni. A páratlan oldalon indulva az utca a pesti Ferences templom oldalfalával kezdődik. A templom középkori ősét, az utca első névadóját a törökök mecsetnek használták. A hódoltság után barokk stílusban építették újjá a ferencesek. A múlt században homlokzatát romantikussá alakították, és tornyát időből faragott sisakkal fedte Wieser Ferenc. Kossuth Lajos utcai oldalfalán Holló Barnabás bronzdomborműve Wesselényi Miklós, „az árvízi hajós" mentőmunkáját örökíti meg. A templom mögött hajdan Mátyás királynak volt kertje (talán palotája is). Reneszánsz vörösmárvány faragványok töredékeit hozták itt felszínre az építkezések. A 19. század elején a ferencesek telkén volt első füvészkertünk. A templom oldalfalával egybeépült ház viseli ma az utcában az 1-es számot. Boltokkal zsúfolt üzletudvara van. Már a múlt században is üzletház volt, emeletén akkor „fényirdai terem" működött. A 3. számú házhoz sok történelmi és irodalmi emlék fűződik. A 18. század végén itt, a Hatvani és a Szép utca sarkán egy Arany Csillag nevű fogadó állt. 1816-ban Pollack Mihály klasszicista stílusban, kétemeletessé építette újjá Szentgyörgyi Horváth József számára. Már Schams városleírása is emlegeti a híres Horváthházat. Az egyik emeletet Kulcsár István lakta, akinek híres irodalmi ebédein a reformkor legnevesebbjei vettek részt. Hosszabb ideig lakott a házban Bajza József. Vörösmarty Mihály nála „kosztozott" (így írja Gyulai Pál). Házassága előtt lakott is Vörösmarty ebben a házban. A Bajza—Toldy— Vörösmarty triász itt szerkesztette az Athenaeum folyóiratot. Ugyancsak itt adták ki Kossuth Pesti Hírlapját. Itt jelent meg az Életképek: Petőfi, Jókai és a forradalmi ifjúság folyóirata. 1840-től működött a házban Landerer—Heckenast nyomda, amelyet Petőfiék birtokukba vettek március idusán. „Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtóról a bilincs" — írta naplójába a költő. 50 évvel ezelőtt még látni lehetett „a veresmárvány sarokkövet", melyről Litkey Károly szólt a forradalmi tömeghez. Ebben a nyomdában készítették a Kossuth bankók nyomdai dúcait. Ugyancsak e házban lakott évekig, és itt írta az Obsitost Garay János. Nála szállt meg 1849 júniusától néhány hétig Arany János. A Hatvani kapu egy kocsigyártó műhely cégérén TER HU A Hatvani (Kossuth L.) utca 1. számú épület. A XIX. század végén itt volt Klösz György „fényirdai" műterme