Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - Szilágyi György: Zuglói ballada

gépeinek sikoltozása töltötte be, esténként hajópadlók, gerendák, nyers deszka átható illatát sodorta felénk a szél, hajnalonként pedig az Ajax Acélművek óriás kéményének füstje lebegett felettünk Egyik nap olyan volt, mint a másik. Abla­kunk előtt lovas kocsik, ökrös szekerek po­roszkáltak, gyakran teheneket, disznókat, bir­kákat és kecskéket is végighajtottak az Erzsé­bet királyné útján. Az ilyesmi már esemény­nek számított, hiszen mi, gyerekek, még olyankor is kifutottunk a kapuba, ha meg­hallottuk a közeledő 67-es villamos csilin­gelését . .. Élénk fantáziával megáldott (vagy meg­vert), álmodozó gyermek voltam. A kert mélyén, a napraforgókkal „elegyített" te­nyérnyi „kukoricásban" sokszor órákig bá­multam hanyatt fekve az elérhetetlen ma­gasságban vadlovakként száguldó felhőket... A magasság volt reám a legnagyobb hatás­sal. A házfal, a gyárkémény és a fák. Mel­lettük szánalmasan aprónak éreztem magam. A kert oldalát szegélyező fakerítés kilazí­tott lécei között gyakran átbújtam a Brichta­ház üzemudvarára, vonzott a seregnyi látni­való: kazánház, kocsifészer, istálló, raktár, szénapadlás. Kalandoztam a deszka- és ge­rendahegyek sikátoraiban, belopódzkodtam a gyalupadokkal, fűrészgépekkel felszerelt műhelycsarnokba, ahol ügyeskezű munká­sok „borotválták" a szálkás deszkákat a fül­siketítő hangú „abrichterrel" a kívánt méret­re. Vasárnaponként bandába verődve, mezít­láb csatangoltunk a földes utcákon, kavicsot hajigáltunk a Rákos-patakba, vagy a Miskol­ci utcai „békászó" partján hallgattuk a bé­kák kuruttyolását. Ha megéheztünk, kihúz­tunk néhány sárgarépát vagy karalábét a vasúti sínek mentén elterülő bolgárkertészet A Brichta asztalosüzem Miskolci utcai oldala Az asztalosáru üzem műhelyudvara Az asztalosüzem, első telephelyén, az Erzsébet királyné útja végén (1910-es évek) Műhelyrészlet

Next