Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - Szilágyi György: Zuglói ballada

zöldellő ágyásaiból, és zsákmányunkat ro­pogtatva tovább hajszoltuk a körvasút sori töltés oldalán a mohával lepett kövek hasa­dékai között surranó gyíkokat. Amikor belefáradtunk a játékba, leheve­redtünk a fűbe. Behunyt szemmel hallgat­tuk a pipacsok fölött cikázó darazsak züm­mögését és az ismeretlen tájak felé robogó vonatok acélkerekeinek kattogását. Alkonytájban — hazafelé menet — mindig megálltunk a vámház melletti kútnál, ahol mogorva fuvarosok csutakolták lovaikat, és lemostuk magunkról a mezők hímporát. . . Negyven évvel öregebben újra itt állok Zugló „határában", a körvasút sori töltésen — megfáradt utas az emlékek tarlóján —, és nézem az elém terülő tájat. A múltra már semmi sem emlékeztet. Távolban faszőnyeggel övezett lakótelepek, játszóterek és parkok sorfala között zöldes­szürkén a Rákos-patak iromlik a Duna felé, mértani pontossággal kiszabott betonmedré­ben. A vasúti töltésen tehervonat kígyózik. A vagonsor roppant súlya alatt ritmikusan vonaglanak a sínek. A szerelvény utolsó ko­csijának fékezőfülkéjéből üres tolásüveg repül a töltésre. Egy villanás az egész. Mire felocsúdok, a vonat már eltűnt a messzeség­ben. Emlékezetem képernyőjén hirtelen el­homályosul a régi Zugló arca. A töltés rákos­palotai oldalán sorakozó földszintes házak egyikének faláról — mintegy epilógusként — hatalmas, színpompás plakát bettei lobban­nak szemembe. A Torday-féle patika a Brichta-házban A Brichta-ház az Erzsébet királyné útja és a Miskolci utca sarkán (harmincas évek) Fűszer- és csemegeüzlet a Rákos-patakon túl

Next