Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - A címlapon: A vörös sün a Hess András tér 3. sz. házon Hemző Károly felvétele

san építkeznek, még ha magasan is vagy vég­telen fallá döngölve házat ház mellé. Lakó­telepeknek mondják az új negyedeket, nem éppen szép szóval. Házak tövén, falak kö­zött fű, kert, játszótér is, a játszótéren ho­mok, mászóka, libikóka. Egyidőben gyakran jártam új negyedek efféle játszókertjében, de gyermeket alig láttam ott. . Hol játszanak hát a pesti gyerekek ? A sta­tisztika szerint kevés híján másfél ezer játszó­tér van Budapesten. A gondozott parkok te­rülete több mint tizenhárom millió négyzet­méter, közöttük a „belterjesen kezelt" par­koké (ugyan mit jelent ez?) csaknem tizen­két millió. Egy-egy lakosra 6,3 négyzetmé­ter parkterület jut. (Morbid tréfa volna-e kiszámolni, mennyivel több, mint hagyo­mányos temetkezéskor a sírkertekben ?) Sok-e, kevés-e a park, a játszótér? Nehéz válaszolni. Egy-egy négyzetkilométer „be­építési területre" (ezt is jó volna pontosan érteni) az első kerületben jut a legtöbb park­terület, csaknem 560 ezer négyzetméter. (Hála a Tabán lebontásának.) A tizedik, a tizenegyedik következik kétszázezer négy­zetméter körüli zöldterülettel. S a legkeve­sebb ? Húszezer alatt marad a második, a ha­todik, a hetedik, a tizenhatodik, tizenhete­dik és a huszonkettedik kerület. Összesített adatokkal nem sokra jut az em­ber. Jó volna tudni, hány pesti gyerek jut el öt-tíz perc alatt hazulról valamilyen gondo­zott parkba (s gondozott-e az csakugyan, vagy piszkos a homokozó, szemetes és agyontaposott a fű, porzik a sétaút ?). S hány pesti gyerek jut el ugyanennyi idő alatt vala­miféle természetes környezetbe, szabadtér­re, ahol ott nőtt még a fa, hová szél sodorta a magvat? Gyermekkori otthonom közvetlen közelében szép nagy park volt, mégis szíve­sen jártunk játszani néhány száz méterrel tá­volabbra, a domboldal elhagyott kis kőfejtő­jébe. Talán épp, mert ott még gondozatlan, vagyis maga­ gondozta a természet. Ma már ott is házak állnak. Szabadban s szabadon tölteni a szabadidőt, a mai pesti gyerekek többsége számára isme­retlen ez. Satnya gyerek nem nő majd sor alá, döbbent rá egykor a társadalom, s amit nem tett meg a lelki egészség, ember­ vol­tunk teljessége érdekében, az eredménye­sebb sorozás érdekében megtette: tested­zést ajánlott. Csakhogy miféle testedzés kí­nálkozik a pesti gyereknek? Az iskolában he­ti kettő helyett három testnevelés óra. De ele­gendő tanerő és elegendő tornaterem híján. Épül tanuszoda, de a fürdőváros Budapesten nyáron is alig, télen meg jóformán egyálta­lán nem úszkálhat kedve szerint az a pesti gyerek, akinek volna kedve úszkálni. A bel­városi iskolák diákjait csapatostul hajtják, közlekedtetik budai uszodába őszi-tavaszi heteken, (mert a közeli tanuszoda kevés), ta­nári kíséret nélkül (hiszen a tanár ott várja a váltakozva érkező osztályokat). Csoda-e, ha ez a kevés úszás sem öröm, csak kötelesség ? Urbán Tamás felvételei Játszani hol fog a pesti gyerek ? Jó időben az ezerötszáz játszótéren (vagy az utcán).

Next