Budapest, 1979. (17. évfolyam)
10. szám október - Dévényi Tamás: Kirakatpolitika?
DÉVÉNYI TAMÁS KIRAKATPOLITIKA ? Régi és új üzletportálok Volt idő, amikor a budapesti üzletek homlokzatáról egyre-másra jelentek meg vitacikkek építészeti folyóiratokban, legjobb építészeink foglalkoztak portáltervezéssel, és a belvárosi üzletutcák bármelyik világvárosban megállták volna helyüket. A budapesti üzletportálok fénykora a század 30-as évei óta, sajnos, a belvárosi utcák sokat vesztettek eredeti fényükből, hangulatukból. Az üzletek nagy részének elpiszkolódott, ötletszerűen összevissza ragasztott, jellegtelen a portálja, a sok lelakatolt ajtó, földszinti raktár és iroda, a Bajcsy-Zsilinszky út csukott spalettái, az Anker köz lehúzott redőnyei, a kihaltIresham, a Petőfi Sándor utcai üres passage nem méltók egy világvároshoz. A portálok színvonala, állapota csak részben függvénye az üzleti életnek, mert jelentősége ennél jóval nagyobb. A portálok a városi élet egyik legjellegzetesebb és legfontosabb alkotórészének, a belvárosi utcának gyakran a házaknál is fontosabb elemei, hangulatának meghatározói, amelyek sok más tényezővel együtt (utcabútorok, világítás, reklámok, információs rendszerek, növényzet stb.) alakítják városi környezetünket, tanúskodnak tárgyformáló kultúránkról. Ez pedig már nem kereskedelmi kérdés. A Belváros mindnyájunk számára nyüzsgő tömeget, autókat, zajt, rikkancsokat, hirdetőoszlopokat, perec- és virágárusokat, sörözőket, cukrászdákat, könyvsátrakat, színházakat, mozikat és mindenekelőtt fényesnél fényesebb kirakatokat, üzleteket jelent. A portálok díszes kialakítása a kereskedelem fejlődésével függött össze. Az utcák homlokzatát alkotó üzletportálok az 1900-as évek végén önálló életre keltek. Korábban a középkori vásárok, piacterek környékén megjelenő kereskedők a házak földszintjének boltíves nyílásaiba telepedtek, amelyeket eleinte levagy kihajtható fatáblával, később üveggel is zártak. Az üzletre feliratok, cégérek hívták föl a figyelmet. A szűk földszinti nyílásokba húzódó üzlet típusa évszázadokon keresztül nem változott, egészen a múlt század közepéig egyeduralkodó maradt. Szép példáit láthatjuk ennek Budapest klasszicista házaiban, ahol a bejáratokat, kirakatokat kovácsoltvas vereteken forduló fa vagy vaslemez táblák védték. (V., Bárczy I. u.) A kereskedelem föllendülése, a bővülő áruválaszték kényszerítette a tulajdonosokat arra, hogy árujukat jobban bemutató, hangsúlyosabb kirakatot építsenek üzletüknek. Ezt segítette elő az a hatósági rendelet is, amelyik megengedte, hogy a kirakat homloksíkja 30 cm-rel az épület homlokzata elé léphessen. Erre a redőny és a ponyvaszekrény elhelyezése miatt is szükség volt. Ekkor jelentek meg az építészeti tagozatokkal (oszlopok, főpárkány) díszített fa kirakatszekrények, amelyek egybefoglalták az üzlet bejáratát, a kirakatot és a cégtáblát. A mai értelemben vett portál a századfordulón alakult ki. A szecesszió és az azt követő premodern irányzatok alkották meg az első korszerű üzletportálokat, szecessziós üzletekből a későbbi átalakítások miatt nagyon kevés maradt meg. A legszebb és gondosan helyre is állított üzlet ebből a korszakból a Váci utcai Philanthia virágbolt, amelynek portálja, belső tere és berendezésének nagy része is épségben megmaradt. Egyetlen zavaró eleme az együttesnek újonnan tervezett neoszecessziós cégére. A portál közepétől kiálló két csonk egykor talán reflektorokat tartott, amelyek este hangsúlyozhatták a csupa tükör, arany, bronz portál szépségét. A Philanthia melletti, Lechner Ödön tervezte Thonet-ház (1889) kirakatait is az elmúlt években állították helyre, azonban, sajnos, nem az eredeti állapotban, hiszen az öntöttvas díszítésű oszlopok közötti mezőt most kitöltő lekerekített üvegtáblák helyén valamikor egyetlen óriási, maratással díszített üvegtábla volt. A századelő magyar építészetének egyik legjelesebb képviselője, Lajta Béla több üzletbelsőt és portált is tervezett. A Kossuth Lajos utca 4-es szám alatti könyvesbolt (eredetileg Bárd Ferenc zeneműkereskedése, 1900) berendezéséből már csak a fagaléria maradt meg (az is fehérre mázolva), az 1964-es átalakításkor sok mindent elpusztítottak az eredeti bútorzatból. Lajta két portálátalakítást is tervezett. A Szent István tér 15. szám alatti, volt Hecht Jónásféle nagykereskedés homlokzata Zsolnay eozin mázas pirogránitból és bronzból készült (1906—7). Ezt sem becsüljük értékének megfelelően. Lajta másik, Arany János utcai (volt Klinger Henrikféle kereskedés), a szakirodalomban sem ismert című portálja pedig, sajnos, teljesen elhanyagolva, nagyon rossz állapotban van. Lajta legismertebb műve a Martinelli téri Rózsavölgyi-ház, A A Petőfi Sándor utca 1870 körül