Budapest, 1980. (18. évfolyam)

7. szám július - Frank János: Veress Pál és bálványa

VERESS PÁL ÉS BÁLVÁNYAI Ritkán kiállító, de szívósan pub­likáló festő Veress Pál. Főiskolai tanulmányait 1943-ban végezte Szőnyi Istvánnál, de útja egé­szen másfelé kanyarodott. Mond­hatnám, szinte bérletet váltott a Fényes Adolf-terembe, egy híján minden évtizedben rendezett ott egy kiállítást: 1948-ban, 1969-ben és legutóbb 1977-ben. Kül­földön is voltak szép sikerű tár­latai, 1960-ban Genovában, a Palazetto Rossóban, 1963-ban Párizsban, a Galerie de l'Uni­versitében, 1973-ban pedig New Yorkban a Columbia Egyete­men. Veress részt vett a nála fiatalabbakkal és a még fiatalab­bakkal együtt a SZÜRENON szürrealisták és nonfiguratívak 1969-es, nemkülönben az 1979-es, évfordulós kiállításán. A fenti kiállítások sorában két­ségtelenül az 1969-ben rende­zett gyűjteményes, a Bálványok című volt a vízválasztó. Mind­máig a bálványai érdeklik, ezzel a címadással persze a tematiká­jára is utal. Ez a festő nem tartja magát a görög művészet örökösé­nek, előképei jobbára a kései kőkorszak óriási vertikális kő­oszlopai, a menhirek, a preko­lumbián totemoszlopok, az ido­lok, esetleg az óegyházi ikonok világa meg a trecento szent- A Griff halála, 1969. Kollázs Szelényi Károly felvételei Kécsibe, 1965. Salakrelief Angyal, 1978. Salakrelief

Next