Budapest, 1980. (18. évfolyam)
7. szám július - Dr. Dortsák György—Pécsi István: Honvéd banda szól a Stefáni-szól a Stefánián ...
Honvéd banda szól a Stefánia, szól a Stefánián... Nagyváradon kapta Bachó a meghívást a budapesti I. honvéd kerület zenekarának megszervezésére és művészi vezetésére. 1896 áprilisában kezd hozzá a zenekar felállításához. Felcseréli a közös hadsereg karmestereinek tollas kalpagját a honvédkarmesterek festői egyenruhája mellé rendszeresített díszes kucsmával. A vállalt feladat nem volt könnyű, komoly, felelősségteljes munkát igényelt. Nehéz volt kiválogatni a jelentkező muzsikusok közül a megfelelőket, és azokat a lehető legrövidebb időn belül jól felkészült zenekarrá nevelni. A magyar fővárosban a honvédzenekar mellett hét közös gyalogezred régi összeszokott zenekara működött, olyan ismert karmesterek vezetése alatt, mint például id. Lehár Ferenc. Ez nem csekély művészi konkurrenciát jelentett. A katonazenekarok a múlt század utolsó évtizedeitől az első világháborúig hivatalos feladataik ellátása mellett jelentős szerepet játszottak egy-egy város, garnizon társadalmi, művészeti életében is. Nagy közönséget vonzott mindig a katonai parádé, díszszemle, a sokféle, sokszínű egyenruhák kavalkádja. Az ezred indulóját játszó zenekar a csapatok élén vonult el a katonai előkelőségek előtt. Széphangzású, pattogó ritmusú zenéjüket az érdeklődő civilek lelkes tapssal jutalmazták. A város utcáin hangos zeneszóval felvonuló katonabandának mindig megvolt a közönsége. Hétköznap délután, vasárnap délelőtt a város különböző terein, parkjaiban, kávéházaiban muzsikált egy-egy katonazenekar. A vidéki városok hangulatához, arculatához, kulturális életéhez hozzátartozott a helybeli ezred zenekara. Sok korabeli plakát tanúsítja, hogy színvonalas hangversenyeket adtak: Erkel, Liszt, Mosonyi darabjai mellen Beethoven, Mozart és Wagner műveit is játszották. Bacó Istvánnak és újonnan megalakított honvédzenekarának is ezt a sokrétű feladatot kellett ellátnia. Ennek eleget is tett. Ezt bizonyítja ezredparancsnokának jellemzése, amikor 1898-ban, tehát rövid kétéves működése után, az arany érdemkereszt kitüntetésre felterjesztette: „Jelenlegi állásában és működésében kiváló tevékenységet fejtett ki, és kitűnő eredményt ért el, ismételten dicséretet kapott. A zenekar felállításakor kiváló érdemeket szerzett, amennyiben zenekara jelenleg a legjobbak közé számítható." Békében a honvédség tagjai csak ritkán és igen hosszú szolgálati idő után részesültek ilyen magas kitüntetésben. A katonakarmesterek szerződésének egyik fontos pontja, hogy kötelesek voltak indulókat és egyéb katonai jellegű műveket komponálni. Vagyis minden ezrednek megvolt a hagyományos ezredindulója. Bachot is sarkallta, hogy első hivatalos nyilvános szereplésén a fiatal honvédkerületi zenekar magyar hangvételű, pattogó ritmusú indulóval tegye le a „névjegyét". A honvédkerületi zenekarok a parancsnokság garnizonjában állomásozó honvédezredekhez tartoztak, így a budapesti I. honvédkerület díszindulója egyúttal a „M. kir. 1. honvéd gyalogezred díszindulója" volt. Ez máig is a magyar indulóirodalom egyik gyöngyszeme. Az említetten kívül több ezred részére komponált díszindulót, többek között a honvédség részére is, a báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszternek ajánlott jubileumi indulót. A korabeli sajtó sokat foglalkozott az 1902 májusában a Tattersallban rendezett jótékony célú, nagyszabású lovasjátékokkal. E több napos ünnepségen az Osztrák—Magyar Monarchia előkelőségei szerepeltek. A látványos bemutatót nagyszámú közönség élén Ferenc József is megtekintette. Bachó komponálta a több évszázad korhű, színpompás jelmezeiben felvonuló csoportok kísérőzenéjét. Az újságok szerint kitűnően elevenítette meg zenéjével a különböző korok és jelenetek hangulatát. Említésre méltó a kecskeméti földrengés károsultjainak javára 1911 augusztusában a Margitszigeten a Budapesten állomásozó ezredek zenekarai által rendezet hangversenye. A nyolc zenekar először külön-külön, majd az egyesített zenekarok — mintegy négyszáz muzsikus — közösen adtak nagyszabású hangversenyt. Ezen a hangversenyen is kiemelkedő szerepe volt az I. honvéd kerület zenekarának és karmesterének. Hoszszú volna felsorolni azt a számos műsort, hangversenyt, amelyen a zenekara szerepelt. Amikor 1913-ban Bachó harmincöt éves szolgálat után nyugdíjaztatását kérte, a legszebben „dekorált" katonakarmesterek egyike volt. Számos hazai és külföldi kitüntetést kapott érdemei elismeréséül, többek között a perzsa „Felkelő nap és oroszlán" érdemjelnek és az ottomán „Medzsidie" — rendjelnek is tulajdonosa volt. Alig búcsúzott el a honvédségtől és az őt annyira tisztelő fővárosi közönségtől, az egyiptomi alkirály meghívta Kairóba udvari karmesterének. Az egyiptomi alkirály udvarában töltött idő azonban nem volt hosszú. Az első világháború kitörése után Bachó rövidesen hazatért Budapestre. 1915. június 10-én halt meg. Sírja a Nemzeti Sírkert művészparcellájában (Mező Imre út) található. Dr. Dorzsák György Pécsi István 1911. Margitsziget