Budapest, 1980. (18. évfolyam)
11. szám november - Zolnay László: „.. .sosem feledema budai szép napokat..”
A főváros díszkivilágításának gazdája, az Elektromos Művek Közép-pesti Üzemigazgatósága Magyarország áramszolgáltató vállalatainak negyven üzemigazgatósága közül melyik az az egy, amelyik a legkisebb és egyben a legnagyobb? Ha a népszerű tévéjáték, a Lehet egy kérdéssel több műsorában tennék fel e kérdést, bizonyára kevesen találnának feleletet. Ne törjék hát a fejüket, mert máris „szabad a gazda": a Budapesti Elektromos Művek Közép-pesti Üzemigazgatóságáról van szó. A legkisebb és a legnagyobb egyszerre, minden csalafintaság nélkül, miként az Bajor Péter üzemigazgató szavaiból kiderül. — Területünk alig 100 knft*, ebben valóban a legkisebbek vagyunk. A Duna bal partján csak a régi Pest közigazgatási határain belüli kerületek tartoznak hozzánk, a peremkerületek már nem. Ha azonban az általunk szolgáltatott villamos energia mennyiségét, illetve a lakásokban levő és az ipari fogyasztók számát nézzük, akkor az üzemigazgatóságok között a legnagyobb pontszámot kapjuk. — Hálózatunk terhelése általában meghaladja a 450 megawattot. Ez az érték az ország teljesítményigényének közel 9%-a. A közép-pesti közép- és kisfeszültségű kábelhálózat hossza több mint 4000 km. Területünkön fogyasztóink részére mintegy 380 000 darab fogyasztásmérő van felszerelve. Közel 90 000 fényforrás szolgáltatja a terület közvilágítását, és hozzánk tartozik egész Budapest díszkivilágítása is, a Parlamenttől a János-hegyig. Nem szeretnénk untatni az olvasót egy üzemigazgatóság sokféle feladatával, önálló létszám- és bérgazdálkodásának adataival, tény, hogy a régi Pest elektromos hálózatát üzemeltetik, javítanak, bővítenek, elhárítanak üzemzavarokat, hibákat kijavítanak, s a fogyasztói szolgálatuk nemcsak a megrendelt fogyasztásmérőket szereli fel, hanem — ha kell — tájékoztatja, műszaki tanáccsal is ellátja a fogyasztókat. Csupán azért szakítottuk félbe Bajor Péter felsorolását, hogy megkérdezzük: — Miért említi külön az üzemzavart és a hibaelhárítást. — Mert a kettő nem ugyanaz! Hibának nevezzük, ha a kisfeszültségű 220 voltos hálózatban, tehát egy bérházban, vagy néhány lakásban van áramkimaradás. Ez kevés családot érint. Az üzemzavar azt jelenti, hogy a középfeszültségű tízezer voltos hálózatban, a kábelekben vagy a transzformátorállomásokban keletkezik hiba, ami miatt az áramszolgáltatás nagyobb területen szünetel. Az igazgatóság statisztikáját böngészve kiderül, hogy évenként 25 ezer címről jelentenek be hibát, üzemzavar pedig „alig" százszor fordul elő. Persze mindegyiknél más és más jellegű munkát kell elvégezni, de a hibajavítás átlagideje egy óra, a nagyobb technikai feladatot jelentő üzemzavar-elhárítás két-két és fél óráig tart. Hangsúlyozzuk, ezek átlagidők! Az igazgatóság és a kirendeltségek állandó ügyeletet tartanak, éjjel-nappal kivonulásra készen állnak a kisebb-nagyobb szerelőcsoportok, és 18 olyan autó segíti a javítóelhárító munkát, amelyet URH-s rádiótelefon köt össze a központtal. Mégis sok sötét utca akad a városban, máskor meg nappal is égnek a villanyok. Miért? Az igazgató nyilván számított erre a kérdésre, mert máris kész volt a felelettel: — A lakosság igen kényes a közvilágításra. Ha lámpáink éjjel nem égnek, vagy nappal égnek, tucatjával kapjuk a bejelentéseket. S ezért ezúton is köszönetet mondunk, hiszen a központi ki-bekapcsoló rendszer műszerei nem érzékelik, ha egy kisebb szakaszon megszűnt a közvilágítás. Ahogy megkapjuk az értesítést, URH-s kocsinkat máris a helyszínre küldjük. Ezenkívül szervezünk éjszakai bejáró-, vizsgáló- és javítószolgálatot. Persze pl. a Belvárosban csak éjjel tudunk a hidraulikus kosárral a cserélendő fényforrásokhoz férkőzni. — És a nappali világítás, az nem pazarlás? — Vannak olyan munkák, amit nappal végzünk, biztonsági okokból. Ilyenkor a javítás, vagy az ellenőrzés miatt feszültség alá kell helyezni azt a szakaszt. Nekem tetszik, hogy városunk lakói milyen dicséretesen reagálnak, telefonálnak, levelet küldenek, arra gondolva, hátha tévedésből marad bekapcsolva a közvilágítás. — Az Elektromos Műveket sokszor elmarasztalják azért is, mert a főváros közvilágítása nem eléggé világvárosi! — A korszerűsítés nem a mi feladatunk, hanem a tanácsoké, de az ő kezüket is megkötik a költségvetési korlátok. Mi karbantartjuk a meglevőket, részt veszünk a kisebb korszerűsítésekben, tavaly is 30 millió forint értékű ilyen munkát végeztünk. S ha már itt tartunk, elmondom azt is, hogy amíg egyes emberek aggódnak városunk szépségéért, csillogásáért, mások a parkokban és az aluljárókban egymillió forint értékű kárt okoznak a világítótestek tönkretételével. Ha a törhetetlennek tartott, és meglehetősen drága makrofon burákat nem „sikerült" szétzúzniuk, ellopják. Csak a kőbányai aluljárókban több mint százezer forint volt a kár. A lámpaoszlopok, kandeláberek ajtajait kifeszítik, s a másutt fel nem használható biztosítékokat kitépik. Az oktalan pusztítás következményei: sötét utcák, terek. — Az új beruházásokban is részt vesz az üzemigazgatóság ? — Évenként száz kilométer hosszúságban kábelt fektetünk, szabadvezetéket építünk, mindezek értéke 80—90 millió forint. Ennek egy része saját beruházásunk, hálózatbővítés és rekonstrukció. Erre költjük az említett összeg 30-40 százalékát. De munkáink közé tartozik az új lakótelepek bekapcsolása, az ipartelepek és más fogyasztók megbízásának teljesítése. Például jelentős és szép feladat volt a közelmúltban a Petőfi-híd közvilágításának átépítése. No, de ne csak az eredményekről beszélgessünk, ez a találkozás kitűnő alkalom annak elmondására is, hogy Pest lakói sokat bosszankodnak a rengeteg járdabontás miatt, amelyből „kiveszik részüket" az Elektromos Művek dolgozói is. Pedig a fővárosi tanács rendelete szerint új úttestet öt éven belül felbontani csak külön engedéllyel lehet. Vajon mi erről az igazgató véleménye? — Az előre nem látott, váratlan üzemzavar kijavítása nem tűr halasztást. Emberek ezrei nem maradhatnak áram nélkül. Közműalagút — amely meglehetősen drága — még csak rövid szakaszon, Erzsébeten épült. Igyekszünk tervszerűen végezni karbantartást, engedélyezett ütemterv szerint bontani, de egy-egy nagyobb üzemzavarnál át kell csoportosítani az embereket és a technikai erőket is. Ilyenkor az engedély lejár ott, ahol még nem fejeztük be a munkát. S árokásót, markológépet mi nem használhatunk, mert megsértenénk a vízcsöveket, a postai kábeleket. Sokszor gond, hogy betemettük ugyan az árkot, de a kis aszfaltozó brigádunk nem győzi a nagyobb terület helyreállítását, a szakipari vállalatnak pedig éppen nincs erre gazdaságosan felhasználható kapacitása. — Befejezésül szóljunk még egy kényes témáról: a zárolt körzetekről! — Erről csak óvatosan, mert attól tartok, hogy nem lesz mindig annyi pénzünk és építési kapacitásunk, hogy a részben elavult, részben telítődött hálózatot mindenkor és mindenhol felújíthassuk, bővíthessük. Mindenesetre szépek az utóbbi évek eredményei. 1977—78-ban 60 zárolt körzet volt területünkön, jelenleg csak 15 ilyen körzet akad; egy híján valamennyi Zuglóban van. A zárolt körzetek felszámolása, illetve újabbak keletkezésének megakadályozása szempontjából lényeges, hogy ahol szükséges, ott tudjunk is új transzformátorokat — újabb táppontokat — telepíteni. A Belvárosban azonban ehhez szükséges területet, helyiséget nagyon nehéz találni. Reméljük, hogy jó kapcsolatunk, tervszerű együttműködésünk a tanácsokkal segít ezen a gondon is — mondotta Bajor Péter igazgató. (x)