Budapest, 1981. (19. évfolyam)

4. szám április - A Budapest postája

1076 GARAY UTCA 5. A Budapest postája Mit kezdjünk a legendával? Jani János (XII., Kapitány u. 1. 1123) zavarónak tartja azt a táblát, amely a Nemzeti Múzeum lépcsőjének oldal­falán azt hirdeti az utókornak, hogy Petőfi Sándor 1848. március 15-én itt is elszavalta a Nemzeti dalt. Idézek leveléből: „Néhány évvel ezelőtt tüneményes gyorsasággal újjá­varázsolták a patinás épületet. A tata­rozás idejére levették ezt a táblát. Azt reméltem, hogy megváltoztatott, he­lyesbített szöveggel kerül vissza a helyé­re. Csalódtam. Miért őrzi tovább ez a tábla márványba vésbe a megtévesztő le­gendát? ... Azt hiszem, elég, ha Illyés Gyulára hivatkozom, aki ezt írja Petőfi Sándor című könyvében: »Ez a tömeg gyűlt délután a Múzeum elé a népgyűlésre. Ellentétben a legendával itt — vé­letlenül épp itt — nem hangzott el a Nemzeti dal. Itt már a kinyomtatott pél­dányokat osztogatták, országos szét­röpítésre.«" Ami a tényeket illeti, Önnek telje­sen igaza van. A táblán ez olvasható: A magyar ifjúság állította e táblát az ifjú magyarság lánglelkű énekesének és örök dicsőségének Petőfi Sándornak ki 1848. március 15-dikén délután a magyar szabadságnak első szabad dalát e helyről szavalta el 1900. március 15. Illyés Gyula, Hatvany Lajos és mások is megírták, hogy ez téves adat. A le­genda mégis szilárdan tartja magát. Többek közt azért is, mert itt kőbe vésve olvasható. Iskolások ezreit hoz­zák el évenként ide a Múzeumba, a tanáraik megmutatják nekik a táblát, s a tévedés továbbplántálódik. A legenda keletkezése megér egy kis nyomozást. 1894-ben jelent meg Gracza György ötkötetes munkája: Az 1848—49-iki magyar szabadságharc története. Az egykor nagyon elterjedt és olvasott mű forrásértéke — finoman szólva — nem áll arányban lelkesültségével. Az első kötet 49—50. lapján ol­vasható, hogy a tizenkét pont és a Nemzeti dal egy-egy példányát Kubinyi múzeumigazgató ünnepélyesen elhe­lyezte a múzeum levéltárában március 15-én délután. „Alig helyeztetett el a két nyomtat­vány a múzeumban, midőn a közönség Petőfi éltetésével ismét a­­Talpra ma­gyar­t kívánta hallani. A nép nem tu­dott betelni a hatalmas riadó szépségei­vel. Sokan már majdnem kívül tudták, a refrénjét pedig az egész tömeg mindig utána dörögte a költőnek. Petőfi a lépcsőzet baloldali oldalpár­kányáról szavalta el immár ötödször forradalmi dalát. Perczekig tartott az él­jenzés, a­mint a költő szavalását bevé­gezte. A nép tombolt, ujjongott elragad­tatásában, észbe­ vegyült, komoly férfiak szemében megcsillant a lelkesedés köny­nye. A nők kendőiket lobogtatták." A szépen kiszínezett leíráshoz volt egy eredeti dokumentuma Graczá­nak, egy 1848-ban készült metszet, amit közölt is a kötet 45. lapján. Nyilvánvaló, hogy nem a helyszínen készült, nem hiteles ábrázolás, hanem utólagos kompozíció. Petőfi kardosan, fölemelt bal karral látható, mögötte egy lépésnyi távolságban a többiek csoportja, akik közt látni lehet kardos­csákós katonát, cilinderes polgárt, pörge kalapos parasztot. A nemzeti lobogót éppen a parasztember tartja. Mindez a nemzeti összefogást volt hi­vatva szemléltetni. A metszetről megírja Gracza, hogy a „Kálozdi János által 1848-ban kiadott zenemű czimlapjáról" vette. A zenemű természetesen a Nemzeti dal volt, Kálozdi János pedig neves cigányze­nésze a kornak. A kottát viszont Vahot Imre adta ki, s egy pengőért árusította darabját. Föltehető, hogy a metszetet Vahot nemcsak megrendelte, hanem eszmei utasítást is adott a művésznek, hogy miképpen komponálja meg. Tehát a legendát maga Vahot, Petőfi egykori munkaadója indította útjára. Ügyes ember volt: máig él a fejekben, amit akkor kitalált a Múzeum előtt elszavalt Nemzeti dalról. Az egyik ol­dalról nézve: történelemhamisítás, de más szempontból: alkotás. Ezért csak föltételesen tudom párt­ját fogni Jani János indítványának, hogy tüntessék el a táblát, és helyet­tesítsék másikkal, amelynek szövege igazat mond. A mostani tábla is erek­lye immár, védelmet érdemel. Az viszont igen suta megoldás volna, ha a tábla alá fölszerelnének egy másik, helyesbítő táblát. Ha minden áron ragaszkodni aka­runk a történelmi tényekhez, s el akar­juk fonnyasztani a száznegyven éves legendát, akkor a megtévesztő szövegű táblát múzeumban kell elhelyezni, de a helyére olyan táblát tenni, amelynek szövege az egykori legendára is utal. Jani János másik javaslata egyszerűen és gyorsan megvalósítható: helyezze­nek el magyarázó táblát az úgynevezett Nereidák kútjának talapzatán. Akik megállnak a Felszabadulás téren a szo­bor előtt, hadd tudják meg, mikor készült eredetileg a szobor, ki volt az alkotója, ki faragta újra, mikor állí­tották fel a metró lépcsőjével szem­ben. Nemrég olvastuk Makay Gusztáv: Névtelen szobrok című glosszáját (Élet és Irodalom, 1981. február 28. 9. 1.), amely szintén a fővárosi szobrok tájékoztató föliratát hiányolja. „Azelőtt a jelentősebb szoborműveken - valahol hátul vagy oldalt - az alkotó művész kézjegyét is föl lehetett lelni, kő­be vagy bronzba vésve. Vajon akkoriban ez hiúság volt? Ma viszont nincs valami arisztokratikus sznobizmus abban, hogy elvárjuk — honfitársainktól és külföldi turistáinktól egyaránt —, hogy eleve ismerjék — sőt, fölismerjék — nagy em­bereink képmását?" Az úttörő-rejtvénypályázat nyerteseinek névsora: 1. díjat, sátrat nyert a Kelen József Általános Iskola úttörőcsapatának Tor­za­n őrse; 2. díjat, pingpongasztalt felsze­reléssel nyert a Május 1. úti Általános Iskola úttörőcsapatának Vidámság őrse; 3. díjat, kempingkerékpárt nyert a tatabányai Mártírok útjai Általános Iskola úttörőcsapatának Oroszlán őrse; 4. díjat, síszánt nyert a Kelen József Általános Iskola úttörőcsapatá­nak Őzike őrse; 5. díjat, futball-labdát nyert a 9. sz. Petőfi Sándor utcai Általános Is­kola úttörőcsapatának Fekete Sereg őrse; 6. díjat, futball-labdát nyert a 11 sz. Práter utcai Általános Iskola út­törőcsapatának „H-klubja"; 7. díjat, pingpongkészletet nyert a tatabányai Március 15. úti Általános Iskola úttörőcsapatának Olimpia őrse; 8. díjat, sakk-készletet nyert a Kelen József Általános Iskola úttörő­csapatának Olimpia őrse; 9. díjat, futball-labdát nyert az Er­zsébet királyné útjai Általános Iskola úttörőcsapatának dr. Münnich Ferenc raja; 10. díjat, tollaslabda-készletet nyert a 9. sz. Petőfi Sándor utcai Általános Iskola úttörőcsapatának Vitéz őrse; 11. díjat, műanyag dobot nyert a 9. sz. Petőfi Sándor utcai Általános Iskola úttörőcsapatának Kinizsi őrse. A hiányos vagy kissé pontatlan meg­fejtés beküldői között két vigasz­díjat sorsoltunk ki: dobot nyert a Vörösmarty utcai Általános Iskola út­törőcsapatának Bamby őrse, az Egry József úti Általános Iskola úttörőcsa­patának Csodapók őrse pedig tollas­labda-készletet. A díjakat a Budapest főszerkesztője az úttörőszövetség elnöksége kép­viselőjének jelenlétében március 7-én a Marci­bányi téri ifjúsági házban adta át a nyerteseknek. Az első népgyűlés a nemzeti múzeum előtt. (A Kálozdi János által 1848-ban kiadott zenemű czímlapjáról.) 46

Next