Budapest, 1982. (20. évfolyam)
10. szám október - Konrádyné Gálos Magda dr.: A Pajor-szanatórium
KONDRÁDYNÉ GÁLOS MAGDA DR. A Pajor-szanatórium A múlt század végén egy jó felkészültségű és leleményes orvos, dr. Pajor Sándor, több évi kórházi gyakorlat és számos külföldi tanulmányút után, felhasználva Európa-szerte szerzett tapasztalatait, kisebb gyógyintézet megnyitására készült. Alkalmasnak látszott erre a célra a Szentkirályi utca 14. számú, nagy telken épült földszintes, kertes ház. Ebben az időben a Nemzeti Múzeum mögött palotanegyed alakult ki, s a szomszédos utcákban beépült sok, addig üres telek vagy rozoga házacska helye. E rohamosan fejlődő városrészben nyitotta meg vízgyógyintézetét 1898-ban a belgyógyászati és balneológiai gyakorlatot folytató Pajor Sándor. Az épület utcai frontja igen szerény volt, de a telek befelé nyúló részén sok helyiséget lehetett kialakítani. Pajor lakása is itt az intézetben volt. Eleinte még a jeles szobrászművész, Fadrusz János is itt bérelt lakást. Pajor főorvos szakmai tudása, orvosi rátermettsége népszerűvé tette igen jól felszerelt gyógyintézetét. Néhány sikeres év arra késztette a tulajdonost, hogy nagyobb terveket szőjön. 1906-ban részvénytársaságot toborzott. A részvényesek megvették a Vas utca 17. számú telket, és dr. Hüttl Dezső műegyetemi tanár tervrajzai alapján nagyszabású szanatórium építésébe kezdtek. Akkoriban sem zajártalom, sem légszenynyeződés nem fenyegette az intézményt, s a kerteket se irtották ki körülötte. Az utca forgalmát gumirádlis hintók, bérkocsik, fuvaros szekerek tették ki. A gépkocsi ritka újdonság, alig tűnt fel errefelé. Az omnibusz, a lóvasút zaja sem hallatszott idáig. A beépítés sem volt olyan zsúfolt, mint ma, zöldterület is akadt: kis parkok a paloták mögött, kertek a házak között. A szanatórium tekintélyes, háromemeletes épület lett. Homlokzatát a kapu fölé kiugró szépművű előtető makrit díszíti. Belső kertjében, a tetőn kialakított 400 négyzetméteres napozóján, teraszain színpompás virágok, örökzöld növények sorakoztak dúsan. Thék Endre műhelyeiben faragott bútorzattal rendezték be a szobákat. A haladó orvostudomány minden akkor ismert gyógyeszközét beszerezték. 1908. október 8-án foglalta el ágyát az első beteg. Kezdetben a Vas utcai főépületben belgyógyászat, sebészet, nőgyógyászatszülészet működött, 60 ággyal és ilyen irányú szakrendelőkkel. A régi vízgyógyászati részen, amelyet összekötöttek a szanatóriummal, tovább folyt az addigi munkamenet. 1913-ban lebontották ezt a Szentkirályi utcai házat, és helyére a Vas utcai szanatóriummal egyenlő magasságú és vele teljesen egybeépített szárnyat emeltek. Pajor a családjával együtt továbbra is a szanatóriumban lakott, hogy mindig megtalálható legyen. Az ágylétszám folyamatosan emelkedett. A kibővített szanatórium néhány műszaki adata: a folyosók hossza 1500 méter; a villanyvezetékek 25 ezer métert tettek ki; a vizet 12 ezer méteres vízhálózat szolgáltatta (volt egy 35 ezer literes tartalék víztartály és egy elektromos szivattyúval ellátott kút is); a fűtést és a meleg vizet szolgáltató kazánokat hazai barnaszénnel lehetett fűteni. A megnagyobbodott intézményben később fokozatosan létesült urológia, orr-fül-gégészet, szemészet, bőrgyógyászat és ezekhez a bejáró betegek részére külön rendelők épültek. „Minden a legmodernebb, így a közönség sok költséges külföldi utazástól megkíméltetik" írja a Vasárnapi Újság, s azt is megemlíti, hogy „az árak mérsékeltek". Pajor nem volt pénzhajhász, igyekezett betegeinek „rang, vagyon és származásra való tekintet nélkül csak jót nyújtani". A roppant összegű befektetéseknek azonban meg kellett térülniük. Ezt a vagyonos betegek biztosították. Leánya, Pajor Magda emlékezik például, hogy egy indiai maharadzsa és kísérete egy teljes emeletet foglalt el mesés összegért. A betegek Basilides Mária operaénekesnőtől Banda Marci cigányprímásig igen különböző társadalmi osztályokhoz tartoztak. Sokáig volt betegük Nákó gróf, az utolsó horvát bán. Ott szült Alfonz spanyol király unokahúga. A szanatóriumi rész betegei busásan fizettek, így terhetett arra, hogy később kórházi osztály létesülhessen, ahová a betegbiztosító intézetek tagjai kerültek és daganatosztály, ahol ingyenes kezelésben részesültek a teljesen szegények. A Pajor-szanatórium a század elején